Külföldi társ - családi reakciók (beszélgetős fórum)
nekem szonelkul elfogadtak eddig.
Skopjei volt, de 26 évvel ezelőtt...
Néha azért küld egy -egy lapot.
Anyám szereti, most már megbékélt, hogy nem szúk félórára lesz majd az unoka.
Apámmal meg jobban vannak, szinte barátok.
Engem még egyetlen egy macedon barátnőm sem akart kecskére cserélni pedig két év alatt 6 volt :o)
Hová való a hapsid? Csak mert én októbertől nyár elejéig Skopjéban élek, aztán Ohridban és a fővárosban vegyesen ;o)
engem meg a macedón srác miatt azzal cukkoltak, hogy el fog cserélni egy kecskéért.
El fog adni, meg fog ölni, az életben nem kerülök elő típusú hozzáállás. :) Szinte mindenkitől.
Amerikai "kiszemeltem" van. Csúnya vita lett belőle. Miért nem jön haza, és lakunk itthon együtt, ha annyira szeret, bla bla...
A rokonságban pedig nem én lennék az egyetlen, akinek külföldi férje/ felesége van.
elfogadtak hisz megszoktak,hogy kulfoldi parjaim voltak.
Nálam könnyebb, egy felekezetbe tartozunk, és félórányira dolgozom tőle. Sőt még kórházi koronagyarmatomon néztem ki őt, és mint kiderült ő is engem. Délszláv háborúból, egy dezertálást követően, díszideált Bécsbe.
Végül Bécsbe költözünk össze.
Nálunk van közvetítő nyelv. Bár szüleimnek van még mit tanulniuk.
Párom szeretik, sőt imádják.
Csak egyet tudok érteni vele.
Arra a lagzira kíváncsi lettem volna. ;)
Nekem is volt külföldi párom, még Jugó egybe volt, ő Montenegróban élt és párttikár ( is) volt. Nem jöhetett Magyarországra, engem meg addig szekált a család - féltés, hogy ne menjek külföldre férjhez - hogy végül másik fiúhoz mentem feleségül.
Nos, végül én költözöm hozzá. Győztek az észérvek és hát nekem sem lesz rosszabb.
Apám már tudja. Anyám nagyon szeretne közeli nagymama lenni, most más félórára lesz. Lassan apám most tapogatódzik.
Mind a két szülöm nagyon szereti és becsüli.
Szerencsére van közös nyelv.
Huszon par evesen volt egy par honapos kalandom egy torok fiuval. Sosem fekudtem le vele, inkabb haverkodtunk.
Anyam egyszer a vagodeszkat baccta oda a foldhoz, hogy engem el fognak vinni Torokorszagba meg folcsinalnak :)mondhattam en akarmit...
Fater nem szolt semmit, csak amikor kozoltem h vege a liezonnak folsohajtott hogy hala istennek.
Az én mostani párom is külföldi egy a baj, hogy neki Bécsben nekem meg határtól innen is félszáz kilóméterre. Bár a munahelmytől nem lakik messze. Ha tehetm nála alszom csak sokat éjszakázik. Vagy az miatt fáradt. Mindegy jövőre át megy rendelőbe, kórházból. Csak az a kérdés talál-e munkát a magyar határhoz közel. Hiába félig magyar, szerbül és németül beszél jól.
Az én párom is külföldi, de azért könnyít a helyzeten, hogy itt él és elég jól beszél magyarul. Én is tanulok tőle oroszul, hogy tudjunk mindkettőnk nyelvén beszélgetni. A szülők kicsit kételkedtek az elején, hogy hosszabb távra is együtt maradunk-e, de aztán megismerték és rájöttek, hogy ő nagyon jó ember és mindenki kedveli.
Az en parom is kulfoldi, jovore tervezzuk az eskuvot. A csaladom nagy szereti ot, de van is miert: a magyarokra nem jellemzo pozitiv eleterzes, gondolkodas van benne. Sokat mosolyog, es ez ragados :) Egyikunk se vallasos, ez kulon jo. Amugy sosem merult fel olyan problema, hogy a csaladom nem fogadta volna el, vagy valamilyen megjegyzest tettek volna ra. Nem beszel magyarul, csak par szot. Mi egymassal angolul beszelunk, o pedig szloven. Itt mas a konyha, de en is szeretem az itteni eteleket, meg o is a magyar eteleket.
A férjem külföldi. Először nyugat-Európában éltünk, akkor anyukámnak az volt a baja, hogy az egyetlen kislányát elvitték. Ráadásul úgy volt hogy a tengeren túlra költözünk. Eljöttünk Magyarországra, a férjem megszeretett itt és most úgy tűnik itt is maradunk. Mi teljesen más körülmények között nőttünk fel, de szerencsére legalább a vallásunk azonos. Anyukám problémái a férjemmel elsősorban a személyes tulajdonságaiból adódnak, nem pedig a származásából. A származásából csak annyi a különbség közöttünk hogy pl. nem szeret étkezőasztalnál enni, hanem a szobában dohányzóasztalnál. Ettől anyukám a falra mászik, engem meg nem érdekel. Úgy főzök hogy az ő ízeit keverem a magyaros ízekkel és nagy sikere van. Anyu is beleesik abba a hibába, hogy lassan artikuláltan beszél hozzá, a férjem persze alig ért valamit, olyankor szól hogy fordítsak. Lényeg, hogy a családomnál nem ütközünk nagyobb akadályokba.
Nekem apukám török anyukám magyar, az első férjem szíriai állampolgár volt.A mai napig imádjuk egymást csak sajnos nem tudtam neki szülni :-(
Ma már nem bánom, hogy elváltam tőle van 3 csodálatos gyermekem , imádni való férjem és szép emlékeim róla az első férjemről.
Az en ferjem sem magyar. Mikor otthon vagyunk, akkor nagymamamek hangosan beszelnek hozza, meg szazszor elmondjak artikulalva ugyanazt, es mikor a ferjem kinjaba rabolint, akkor orulnek,hogy megertette oket. :-)
az én pasim is külföldi és senkinek semmi baja nincs vele. de ha lenne is akkor se érdekelne.
Az én párom külföldi.a családom nagyon szereti.Nagyon viccesek a magyarországi kiruccanásaink,csak magyarul beszélnek hozzá.Ö az arckifejezések alapján próbálja megérteni,hogy ki mit mond
Nehezen fogadnák el,de idővel elfogadnák.
A báttyám felesége lengyel.Az első perctől kezdve jó a viszonya a családdal!Más kultúrájuk van, de tudunk alkalmazkodni egymáshoz.Nagyon közvetlenek, és nagyon kedvesek a lengyelek.
azt gondolom enm azon mulik hogy valaki jó ember hogy milyen színü arcbörrel született,hanem attól amit tesz és gondol.
nem zavarna. Anyukám nem magyar így én is csak félig vagyok az. Bár a szívem az nagyon is MAGYAR!:)
Szia Asia, természetesen kérdezz nyugodtan, ha tudok szívesen válaszolok!
szia Lizzyke!szeretném Tőled megkérdezni,igazából rengeteg kérdésem van...hosszú évek alatt gondolom rengeteg tapasztalatra,élményre tettél szert a párod kultúráját illetően.Nekem az egyik legszembetűnőbb a férfi-nő kapcsolata.mellettük ugy érzem igazán NŐ-nek érezhetjük magunkat...(e mellett természetesen sok más is)de most számomra ez az egyik legaktuálisabb dolog.Te felvetted az iszlám vallást?nem tartanád tolakodásnak ha kérdezgetnélek...?nem igazán tudom a környezetemmel megosztani a benyomásaimat,a kérdéseimet meg főleg nem.álltalában nem is értik miről beszélek.előre is köszönöm
Az én férjem iráni (perzsa). 20 éves házasok voltunk az idén.
A szüleim igencsak meglepődtek a választásomon, de a döntésemet tiszteletben tartották. Jól tették. Az idő minket igazolt.
További ajánlott fórumok: