Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)
:))) Ez érdekel engem is...
Vannak átfedések, de alapból minden gyerek más egyéniség és ugyanígy minden apa és anya, tehát minden kapcsolat, ebből kifolyólag nincsenek aranyszabályok. Ez olyan, mint amikor valaki megírja a jó házasság titkát egy vastag könyvben :D
ez engem is érdekel!
légyszi-légyszi!
Nem azt mondtam, hogy nem kell büntetni, hanem hogy nem veréssel! Persze hogy kell nevelni, nagyon fontos, muszáj, hogy megtanulja, hol vannak a korlátai. (Egyébként tanár vagyok, tudom, milyenek a mai gyerekek.)
A fenekére lehet sózni, persze (amúgy törvény tiltja, tehát jogilag nem lehet), csak ezzel nem teszel neki jót. Csak magadnak, mert kiadod a mérged. Na és mit érsz el vele? Még jobban ordít, és biztos vagyok benne, hogy ez nem tartja vissza attól, hogy legközelebb megcsinálja ugyanazt. Ha Pláne egy ilyen pici gyerek esetében...
Nekem nem kell kivívnom a tiszteletet, mert úgy neveltem a gyerekem, hogy eleve tisztel engem. Ha ezen görcsölni kell, akkor már régen rossz.
ja és ezt a gyerekneveléses műsort mi a lányommal közösen nézzük :) nagyon tetszik neki...
mindig megbeszélgetjük közben h pl a kisfiú miért került büntetésbe...
már mondja előre h azért kapott büntit mert hisztizett?...
szerintem nincs rosz gyerek csak eleven , aki probálozik...
nekem gyerekként "mindent" lehetett, hisztiztem is rendesen mert határokra-korlátokra vágytam!
nálunk én vagyok a szígorú, mégis azt mondja a lánykám h csak anya joo... pedig soha nem bántja az apja... inkább tőllem kap ha olyat tesz...
hiszti:
nekem is a kiállítás ill buntetésbe ülés jött be, de! leginkább a megelőzés. nagyon nagyon észnél kell lenni és mielött kirobbannna a hiszti elterelni... nagyon nehéz, nekem se jön össze mindig.
ha rákezdi én képes vagyok otthagyni az utcán is ( ha tudom nem tud autóutra rohanni...) , tudja h hisztis gyerek nekem nem kell... viszon amint abbahagyja ( mondja magátol h anya már megnyugodtam:) ) megbeszéljük a történteket...
szerintem se szabad ráhagyni a gyerekre minent, abbol joo nem származik....
az én arcom égne ha arra mennék majd az oviba érte h kivan közösítve, meg van szégyenítve mert rug-harap-verekszik minenkivel és nem kezelhető....
ehhez az kell h a szülő megtudja fogni a gyereket, ha popsira csapással akkor azzal, de a gyereknek tiszteletben kell tartania a szülőt!
nem agyonverésről beszélek és nem is terrolizálásra gondolok, én ugy gondolom h következetességgel kell nevelni , soha be nem csapni ha ígérünk..stb
engem is szoltak már meg h azért fogad szót a lánykám mert fél tőllem, szerintem pedig azért mert tudja h minek mi a következménye....
kedvenc mondásom:
nem hülye a gyerek csak kicsi....
sokkal többmindent megértenek mint mi azt hinnénk...
mindenkinek más jön be mert minden gyerkőc más és más...
Hát, az ellentábor most akár meg is kövezhet, de én akkor is azt mondom: szerintem, hazudik az a szülő, aki azt állítja, még sosem csapott a gyereke kezére/fenekére...
Akkor meg miről beszélünk?!
Lehet,h nem jó,de ha megnézed,h mi felé tart a világ az által,h a gyereket nem szabad büntetni sehogyan sem,akkor elgondolkoztató.Ezek a gyerekek verik a tanárokat az iskolában,mert nem tanultak tiszteletet...Annyira szabadon nevelünk,h közben nem vesszük észre,h nincsenek határok,aztán meg panaszkodunk...
Itt nem arról van szó,h hazamegyek és ha rossz napom volt elverem a gyereket,rajta töltöm ki a mérgemet.Igenis,ha olyat csinál,akkor a fenekére lehet sózni.Egy 2 évesnek hiába mondod szép szóval.A dac korszak erről szó!Ez a lényege!
Mesélj,te hogyan vívod ki a tiszteletet a gyermekedtől!Én komolyan szeretnék tanulni!
Nemcsak egy kétévest, egyáltalán nem szabad gyereket megütni sehogy sem. Teljesen helytelen. Akkor is, ha nem lesz tőle semmi baja, nem ez a lényeg, egyszerűen hibás módszer. Visszaélsz a testi fölényeddel. Hatásos lehet persze, de szörnyű dolog, ha a gyereket valaki csak megfélemlítéssel tudja nevelni. Nem így kell tekintélyt szerezni magunknak és nem így kell elérni, hogy hallgasson ránk. Ha csak így megy, az a saját kudarcunk.
Persze itt most nem erről volt szó, mindenkivel előfordulhat, hogy hiába határozta el magát korábban, tehetetlenségében rácsap a gyerek kezére vagy fenekére, de attól ez még nem jó.
Inkább a fenekére kell csapni, vagy a kezére de a fejét hagyjátok, mert a szeme is megsérülhet...
kb 16 éves voltam anyu pofon vágott csak úgy, mert ki borítottam..azóta a bal szememmel csak ennyit a pofonról....a szem az nagyon érzékeny...és egy 2 évesnél ki tudja mit okoz egy ártatlan pofonka...
ma néztem egy műsort, és erről beszélt egy gyermek orvos...egy 2 éves gyereket még nem szabad pofozni.....
Egy pofontól...nem fog rendet tanulni..sem tisztelet...
Csak türelemmel és szeretettel lehet neveli...
ja és nem gondolom,hogy rossz szülő vagy....de szerintem mielőtt cselekszel...számolj el magadban 10ig...és tutira nem fogsz ideges lenni...
Sok sikert!
Nagyon köszönöm még egyszer mindenkinek, hogy írt, természetesen továbbra is várok bármilyen véleményt, ötletet, nem fogok "eltűnni".
A mosolygós tábla nálunk is biztos elkészül majd ha elég idős lesz hozzá a banditánk:)
Most megyek végre a kádba, jó éjt mindenkinek!
Sziasztok!
Sajnos csak most jutott időm jönni és elolvasni a fejleményeket.
Köszönöm mindenkinek!
És köszönöm, hogy amíg nem voltam, "megvédtetek":)
Próbálok reagálni mindenre:
- részben azért estem kétségbe, mert én is tudom, ha tőlem ezt látja, még ha visszakapásról van is szó, utánozni fog.
- következetesség. Csak most jöttem rá, ahogy olvaslak titeket, hogy nem is voltam igazán következetes eddig. Mert nagyon sok mindent próbáltam, de azt hiszem túl rövid ideig, nem vártam ki a megfelelő időt, hogy képes legyen tanulni a történtekből. Nagyon nehéz lesz változtatni, mert gyakorlatilag 3 másik emberrel (férjem, anyósom, sógornőm) együtt nevelem a fiam és legelőször őket kell meggyőznöm. De muszáj nekik is belátniuk, hogy ez így nem mehet tovább.
- a bocsánatkérés a fiamnál még a puszi és/vagy simogatásban jelenik meg, keveset beszél még. De sokszor magától adja a puszit, igazából néha úgy látom, hogy kezdi úgy felfogni, hogy: csíphetek, mert a puszival úgyis meggyógyítom... Szóval ebben is változtatni kell.
- mindig úgy kezelem őt, mint egy kis felnőttet, tiszteletben tartom az egyéniségét, bizonyos határig az akaratát, úgyhogy ezzel nincs gond:) Úgy is beszélek vele, mint "társammal", persze leegyszerűsítve:)
- szörnyülködve olvasom, hogy miket láttok az oviban...borzalom:(
Azt hiszem megmutatom ezt a fórumot a páromnak. Őt kell úgyis legfőképp meggyőznöm és jó lesz ha látja a tapasztalatokat. Neki nem is mertem elárulni még mi történt... Ő abszolút nem képes elfogadni az ilyesmit, de remélem belátja, hogy már kezd túlzás lenni ami van, mert már nem egyéves a haramiánk, már megérti az összefüggéseket. Vele együtt akarom kiválasztani, hogy mi is legyen a megoldás.
Nálunk a két nagynak (14 és 17 évesek) is a kezére volt csapva ha máskéépen nem ment. De nem vált kárukra, ugyanúgy szeretnek a fiam még 2 évvel ezelőtt is bújt mostmár ciki 14 éves. A nagylányom még most is ölelget. A pici meg újabban nekem is átöleli a nyakam és szorít adja a puszikat, de úgy hogy majd kinyomja a fogsorom. Nagyon jól esik. Ha meg valami rosszat csinál annyit mondok fáj anyának és jön ad puszit.
Annak idején én is kikaptam, ha megérdemeltem, akkor nagyon rosszul esett, de normális 3 gyerekes felnőtt lett belőlem, aki családcentrikus és nagyon szereti a szüleit, ha tehetjük mindig megyünk hozzájuk.
Szia! Egyetértek Veled. A gyerekek feszegetik a határokat. Az én fiam 19 hós múlt, de már egy jó ideje próbálkozik. Most talán már kezd alakulni. De mindig bepróbálkozik ugyanazokkal a dolgokkal amit tudja, hogy nem lehet. Ma szintén felmászott a cipősszekrényre és levette a napszemüvegem, nem is lett volna gond ha nem töri le az egyik szárát. Sajnos nálunk semmi nem marad éppségben ami a kezébe kerül. Mindent megvizsgál és szétszed. Imád szerelni. Én meg őt imádom.
De szerintem semmi szükség egy két éves gyereknek pszichológura. Majd rájön az illető is ha lesz gyereke. Csak sajnos olyanok törnek pálcát mások felett akik még nem élték át az anyaságot és a gyereknevelést.
Jaj, megyek is szakemberhez, mert a 20 hónaposom feszegeti a határait,mert ebbe a korszakba ért, és harapja az anyját. Hozzáteszem, mást nem.
Kezelni még nem tudom, nem hat rá, ha rászólok, mióta kinyitja az ajtókat, az sem hatásos, hogy 1 percre becsukom a szobába, mert ez eddig hatott.
Akkor most "defektes" a gyerekem? Milyen röhejes.....Sok szakember jól megélne ebből....Okos, és ezért feszegeti a határokat, mint minden ilyen korú gyermek általában, olyan nincs hogy ilyen nincs. És ez a harapdálás nem mindennapos, sőt, ritka, de van, és elég bosszantó tud lenni. Nekem a kezem még nem szaladt el, de megemeltem már, viszont a hangomat hallotta már rendesen. Utána szégyenlem is magam, de nemtehetek róla, hogy szép szóra nekem nem igazán engedelmeskedik mikor olyan napja van. Hozzáteszem ez akkor szokott lenni mikor üvölt, visít, tiszta ideg.
Majd ha földreszállt angyal lesz a gyermeked, akkor oszd meg ezt ha ilyen tapasztalatod lesz, de addig ne mondd azt, hogy más gyereke deviáns könyörgöm... aki pálcát tör mások felett, az visszakapja ám az élettől.....