Pofon egy két éves kisfiúnak... (beszélgetős fórum)

Persze, én csak magamról beszélek...:)

Egyébként bizonyos dolgokban tényleg sokat segített, hogy tanultam ezekről, meg is lepődtem, mert nem hittem, hogy ennyi gyakorlati haszna lesz valaha.

Ez is teljesen jogos!

Hát ilyenkor legyen okos az ember. Legyen a gyereke egyszerre jó és tudja megvédeni is magát...

Azt hiszem ez a normális hozzáállás, nem rögtön gyerekverőnek titulálni valakit egy rossz mozzanat miatt.

Nekem bőven elég volt annyi, hogy lemerte írni, megbánta és mert segítséget kérni.

Eltérhetnek a nézetek, de ezt le lehet írni normálisan és lehet értelmesen vitázni, eszmét cserélni.

Hát bizony ragadós...

És bizony lassan gondolkozhatsz,hogyan oldod majd meg ezeket a helyzeteket...nem irigyellek.Mert felnőtt segítségét sem kérheti folyton...nehéz...de sajnos meg kell tanunia megvédeni magát.Elmondhatod neki,ahogy tetted,h vannak olyan gyerekek,akik verekszenek.de valamit ki kell találnia,h ne sérüljön se testileg,se lelkileg.Mert félő,h csalódni fog...vagy nem?vagy nehogy azt higgye,h becsaptad az által,h vannak ugye verekedős emberek...és te nem tanítottad meg,hogyan védekezzen.Jajj,de nehéz...bocsi,csak kicsit elgondolkodtam...:-)

Egyetértek teljesen, már írtam, hogy abszolút megértem az anyukát és nem ítélem el.

Nem tudom, hol tanulta a kisfiú ezt a viselkedést, lehet, hogy tényleg a kutyákat figyelte, vagy más gyerekekktől látta. Sajnos bőven elég egyszer is látnia, ragadós a rossz példa...

Ezen már én is gondolkodtam, nem tudom. Előfordult, hogy játszótéren vagy máshol egy agresszívabb gyerek elkezdte löködni, ő meg csak nézett, legörbült a szája, nem értette, hogy most mi van, csak érezte, hogy valami rossz történt vele. Fogalmam sincs, mi lesz, félek is ettől, de mégsem mondhatom, hogy lökd meg te is vagy üss vissza. Azt szoktam mondani, hogy ne menjen oda többet ahhoz a kisfiúhoz, mert az nem aranyos kisfiú, és ezt meg is érti mindig.

Viszont azért nem olyan mamlasz, pl. nem nagyon engedi, hogy elvegyék a játékát, illetve néha el szokta venni másoktól, ha valami megtetszik neki, de ha megkérem, hogy adja vissza, akkor viszaadja szó nélkül.

Ő is azt mondta, hogy ez volt az első eset és szerintem nagyon bántja a dolog, a gyerek pedig nem fog rá emlékezni, valamint azt hiszem ettől az egy esettől nem sérült. Ez volt a tanulópénz, mert ilyen valószínűleg még egyszer nem fordul elő, mert elkeserítette a saját tette. Ebből is látszik, hogy nem ez a napi séma náluk.

Azt is írta, hogy náluk sincs otthon erőszakoskodás, sőt ennek elkerülése érdekében még tévéjük sincs.

Mindenesetre elindította bátran ezt a fórumot, nem félve a negatív kritikától, mert tudja, hogy nem helyes amit tett és segítséget vár.

Többek közt Neked is voltak nagyon jó felvetéseid.

Szép családod lehet!

elsőre én is ezt tenném,és azt hiszem,a fórum nyitó is ezt tette,de hiába.Vannak gyerekek,akik szeretik próbálgatni,mit tűr el az anyjuk.A tieid úgy látszik,h nyugisabbak.Azt hiszem,az enyém is ilyen lesz amúgy,mert a párom és én is nyugisak voltunk,soha meg sem fordult ilyen a fejünkben...de a mostaniak mások,ezt tudjuk.

Ja,és azt hiszem,h abban a családban sincsen pl tv,ott nem láthatta,csak ahogy írta a kutyákkal volt valami (ami engem kicsit felháborít,h a gyerekek bánthatják a kutyát,de ez más kérdés és nem is volt tiszta.lehet,h nem értettem jól)

És már csak egy kérdés.Sajnos nagyon sok gyerek agresszív manapság.Te sem fogod tudni megkímélni,amint csoportba kerül,azonnal szembesül majd vele.Akkor mit mondasz neki,ha valaki bántja majd?Hogy menjen arrébb?Sajnos a bántalmazók úgyis utána mennek.Sajnos muszáj megtanítani nekik,hogyan védjék meg magukat.-ez teljesen más téma,nem kapcsolódik az eredetihez,csak kíváncsi vagyok.

Az én gyerekemről nem tudok elképzelni ilyet. Úgy neveltük, hogy nem találkozott erőszakkal, azt sem tudja, mi az.

Ha pofon üti a gyerek az anyját, és az anya visszaaja, az mire jó? Erőszakra erőszakkal reagálunk? Hozzáteszem, nem ítélem el egyáltalán az anyukát és megértem a reakcióját, de nem volt helyes. Megfognám erősen a kezét vagy a karját, a szemébe néznék vagy kérném, hogy nézzen a szemembe, és határozottan megmondanám neki, hogy ilyet nem csinálunk, mert anyának fáj.

Az utolsó előtti mondatig totálisan egyet értek!

Az utolsóval csak részben,mert az,h ha az anyuka egyszer vagy 2szer ráüt a kicsi pelusára,szerintem nem számít verésnek...Ez csak egy figyelmeztetési módszer,amivel nyomatékosítja a kicsiben,h valami helytelent tett.

Mondom,sok tényező befolyásolja a helyzetet,de mégis...

Szerintem mindannyian tudjuk,h mit jelent a tisztelet.Ebben a fórumban az témafelvetés abból adódott,h a gyerek két kézzel két oldalról pofon ütötte az anyját.Ettől még tisztelheti az anyját,de meg kell tanulnia,h ez a viselkedés nem helyes.

Te mit tettél volna a helyében?

Az,h szeret és bízik benned,csak részben egyenlő a tisztelettel...

Szerintem igazság szerint egy kisbaba mindent a családjától tanul meg.Persze hozhat dolgokat,de azért ne menjünk itt bele spirituáls dolgokba.

(egyébként érdekes,mert engem az oviban tiszteltek a gyerekek,pedig soha senkit nem bántottam.Nem is tehettem volna meg és soha nem is éreztem,h ez lenne a megoldás).de kíváncsian várom,h te mit tettél volna a fórum nyitó helyében.Most csak egyszerűen képzeld el azt,h a gyereked kíváncsiságból,h mit reagálsz ezt teszi.Talán nem is elsőre...

Szerintem a kisgyerek olyan, mint egy tükör. Azt adja vissza, amit tőlünk kap. Ha pl. az anyuka gyakran ideges és türelmetlen, ő is ilyen lesz, ha viszont nyugodt és kiegyensúlyozott, akkor szintén.

Én úgy próbáltam nevelni a gyerekemet, hogy rengeteg szeretetet adtam neki, és mindig csak azt tartottam szem előtt, hogy neki mi a legjobb. Egyébként egy tündéri aranyos, kedves kisfiú, tele van szeretettel és melegséggel. Soha senkit nem bántott még életében szándékosan, egyszerűen nincs benne semmi rossz. Hisztizni szokott, de 2 és fél évesen ez teljesen természetes, ez nem rosszaság, hanem kikerülhetetlen életkori sajátosság.

Azt figyeltem meg, hogy mindig az olyan gyerekeket "kell" veréssel is büntetni, akinek nagyon határozott anyja van, akinek az az elve, hogy a gyerek őt mindenáron tisztelni fogja. A szelídebb anyukák gyerekei pedig maguk is szelídebbek.

Egyébként az iskolában is a legproblémásabb gyerekek mindig olyanok, akiket otthon vernek.

Tisztázni kéne, hogy neked mit jelent a tisztelet.

Nekem az a alegfontosabb, hogy a gyerekem szeressen és bízon bennem. Ha ez a kettő megvan, akkor automatikusan jön a tisztelet és a többi.

nem igaz, hogy semmit nem tudnak, sok dolog van, amit magunkkal hozunk, ami a természetünk, a nevelés csak egy másik részét adja a személyiségnek.

Én nem ítélek el senkit, én a verést ítélem el, mert nem helyes semmilyen formában.

Csak azért nem sértegetlek, és minősítgetlek, mert különb vagyok nálad...

Mindenki magából indul ki:)

Ez jó,de azért vannak esetek,amiket nem lehet egyszerű bocsi-val elintézni,szerintem.Ebben is meg kell tartani okosan az egyensúlyt!

drukkolok,h sikerüljön!:-)))

JA!!!

És minden reggel elmondja mama papa anya apa NEM GONOSZ,ha véletlen megrúg vagy bármi ,mondja ,hogy bocsánat anya,szeretlek.

Hát szerintem egy 2 éves gyerek nem tudja,h mi a tisztelet.Valahogyan meg kell neki tanulni/tanítani...Ő ugyanis semmit nem tud,mindent tanulás útján sajátít el,de ezt biztosan tudod.

akkor kiabálsz?vagy valamit csinálsz?Mert nem hiszem (bocsi),h 2 évesen csak azért tisztel,mert te vagy az anyukája...

az egyébként biztos,h nagyon sok mindentől függ a szülői reakció.Nem szabad elítélni senkit,aki egyszer meglegyinti a gyereke fenekét(pelusát),mert nagyon sok összetevője van egy helyzetnek (gyerek,anya hangulata,stb).2 gyerek sincs egyforma(és nem feltétlenül a nevelésből kifolyólag),és anya sem.Nekem is volt,h megbántam dolgokat és ma már máshogy reagálnám le,de akkor így döntöttem és kész,ezen kár rágódni és másokról rosszat gondolni.(ezt mindenkinek írom)

Akkor írj egy konkrét helyzetet, mert általánosságokat nem lehet mondani. Egyébként csak azt tudom leírni, amit én tennék.

(Egyébként szerintem tiszteletre nem kell nevelni, az kialakul magától.)