Ötvenen innen, és túl....bárki (beszélgetés)
Ez nagyon szép:))Köszönjük:)
Remélem már kifele lábalsz a bajokból,,legyenek szépek a napok🍒🍓🌳🐦🦋
“Márai Sándor – Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.”
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de sokminden negatív dolog jött az életemben. Most igyekszem túltenni magamat. S a napsütés is segít.Na meg a család.
A boldogság valódi titka, ha örömünket leljük a mindennapi élet apró mozzanatában.
Sajnos nagyon aggódós tipus vagyok, ez pedig nem jó irígylem azokat, akik mindent lazábban vesznek.
Gyógyulj meg gyorsan!
Várom már, hogy jöjjön a meleg, nagyon fázós vagyok.
További jó gyógyulást.Talán most már jön a jobb idő,jót tesz egy kis napsütés és madárdal:))🌳🌺🌳🌹🌳🌺
Unokáknak sikeres vizsgákat.
Hali, hali. Kicsit hanyagoltam a fórumot, mert most kezdek a gyógyulás útjara lépni.
Szóval nehéz, fájdalmas napok vannak mögöttem.
Most izgulok,h egyetemista utódaimnak sikerüljenek a vizsgák.
Nagyon megvisel ez az időjárás.Ti hogy vagytok?
Aki aggódik, mielőtt szükség lenne rá,többet szenved a kelleténél.
Köszönöm, legyen Neked is szép Anyák napod!
A távoli gyermekeim is felköszöntöttek, az egy szem velem lakó fiam meghívott étterembe ebédelni. Nagyon jól éreztem magam.
Mi is a facebookon folytattuk.
Amúgy jól emlékszel,Áginak hívták a debreceni ismerőst, ő és a férje szervezték az ottani találkozót.
De jó így visszaemlékezni.
Szia, jól emlékszel, BecsÉvi csoportjában voltam .
Te is ott voltál?
Nagyon jó társaság volt. Vagyunk páran, akik még tartjuk a kapcsolatot.Ancsa, akiről írsz, még mindíg nagy rajongó.
Persze mindegyikünket ért öröm, szomorúság is. Többször találkoztunk, Bp.en, sőt
Debrecenben is.
De itt csoportban is volt összefogás, élőben is találkoztunk már.De valahogy széthullott.
Szia!
Még az Nlc-ről emlékszem Rád. Nem emlékszem rá, melyik csoportban voltál. Talán a Becsület Évike csoportjába is írtál. Volt ott egy Ancsa nevű tag is, nagy Domingo rajongó volt.
Sziasztok!
Megint itt a jó idő.
Ez az élet igen gyorsan tovatűnik,
Mint a vízre bottal írt szöveg.
Buddha
Leteltek az ünnepek.Éjjel van, nem tudok aludni.Azt hiszem olvasni fogok, s az elálmosít.
Mindjárt itt a 7 vége.
Sziótok !
Mindenkinek jó ünneplést, s sok locsolót kívánok.
Hali, hali.
Politizálni nem lehet, panaszkodni nem szeretnék. S ti nem adtok témát. Így most talált bölcsességet osztok meg veletek.
A múlt arra való, hogy elengedd.
A jövő arra, hogy várd.
A jelen arra, hogy ÉLD!!
.
Sziasztok.
A múlt arra való, hogy elengedd
A jövő arra, hogy várd
A jelen arra, hogy éld!
Laura unokám véleménye,gondolatai a mai helyzetről.Elgondolkodtató...
Nem vagyok öreg.
Nem vagyok öreg, nem nézek tükörbe.
Nem nézek tükörbe, nem is öregedtem meg.
Nem nézek tükörbe, nem látom, hogy megöregedtem.
Nem nézek tükörbe, mert így nem látom, hogy megöregedtem.
Nem nézek tükörbe, nem akarom látni, hogy ha megöregedtem volna.
Ha nem nézek tükörbe, nem látom a ráncaim halmazát, nem is vagyok öreg.
Fiatal vagyok így örökké.
Minden rendben van.
Nem késő belenézni a tükörbe, kihúzni a fejedet a homokból, észrevenni még egy ráncot, látni több irányba. Neked lehet, a jelened lesz csak, de másnak a jövője. Ne tedd tönkre nekik, kérlek.
🌾
Ma láttam két szürke galamb harcát, csak néztem, tudtam, el fogok sétálni mellettük. Az egyik elröppent, akkor vettem észre, nemcsak én voltam a szemtanú: egy fekete kutya a futtatóban ugrálva próbálta elérni a magasban, mígnem a kerítés nem került az útjába. Azt kívántam, bárcsak több kutya lenne.
„Elől pofoznak, hátul rúgnak,
Hazám, tovább is tűrsz-e még?”
Pár napja gondolkodtam rajta, hová lett az a 72 év.
Hová?
Sziasztok. Hogy vagytok?Minden nap tartogat valami érdekességet. De most az idővel foglalkozom.
Igen, a idővel. Belegondoltatok, hogy milyen gyorsan múlik?
Mintha most lettem volna gyerek, s mire feleszméltem, már a tükörből nem egy fiatal lány nézett vissza...
De sok örömben, tapasztalatban volt részem.
Tudjátok, minden ember élete egy regény.
Mikor buszon ülök, próbálom kitalálni egyes utasok vajon mit élhettek át.
Az arcok tudnak mesélni.
Szóval megvagyok.
Jó idő van,,élvezhetjük kicsit napsütést:)
Mi is teszünk veszünk,,fákat rendezzük,,a rózsák is rendben ,,az orgonát nem babrálom,,legyen ahogy akar,,ami nagyon kimenne az utcára azt csipegetem.Kiskert is indul.
Mindig van mit,,ilyenkor.Jó munkát neked🌿🌼🌞 :))