Ötvenen innen, és túl....bárki (beszélgetés)
Pár napja gondolkodtam rajta, hová lett az a 72 év.
Hová?
Sziasztok. Hogy vagytok?Minden nap tartogat valami érdekességet. De most az idővel foglalkozom.
Igen, a idővel. Belegondoltatok, hogy milyen gyorsan múlik?
Mintha most lettem volna gyerek, s mire feleszméltem, már a tükörből nem egy fiatal lány nézett vissza...
De sok örömben, tapasztalatban volt részem.
Tudjátok, minden ember élete egy regény.
Mikor buszon ülök, próbálom kitalálni egyes utasok vajon mit élhettek át.
Az arcok tudnak mesélni.
Szóval megvagyok.
Jó idő van,,élvezhetjük kicsit napsütést:)
Mi is teszünk veszünk,,fákat rendezzük,,a rózsák is rendben ,,az orgonát nem babrálom,,legyen ahogy akar,,ami nagyon kimenne az utcára azt csipegetem.Kiskert is indul.
Mindig van mit,,ilyenkor.Jó munkát neked🌿🌼🌞 :))
Hali, hali.
Megmetszettem a rózsákat, holnap az orgona bokrokat hozom rendbe. Ti is hozzákezdtetek a kerti munkákhoz?
Sziastok.
Szeretem a márciust, mert a tavaszt juttatja eszembe.De március elseje nagyon fájó, mert ezen a napon halt meg szeretett párom, immár 3 éve.
Kellemes 7 végét kívánok mindenkinek.
Itt egy szép vers nektek.
Tóth Árpád ~ Màrcius
Március hónapra nem vagyok zavarban:
Ibolyadivat lesz a barna avarban,
Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken
Ott is friss csokrait nyitja a szerelem.
Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,
De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,
Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,
S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.
Petőfi hónapja! közibénk suhanva,
Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,
Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,
Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!
Holnap én is fogorvoshoz megyek, igaz csak fogkőleszedésre, de fogorvoshoz nem szeretünk járni. Jó lesz túl lenni rajta.
Én is nagyon várom már a tavaszt! 🌞
Hali, ugyanilyen idö van nálunk is.
Én mostanában fogorvoshoz járok.
De már nagyon várom a tavaszt.
Reggelenként jó nézni a napfelkeltét.
Hideg van, de süt a nap!
Nálatok?
Hogy vagytok?
Nem ismertem ezt a Petőfi verset.
Nagyon szép! 🙂
Szeresd a virágot,
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
Tudod, mi a virág?
A főldnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek viràga.
Petőfi Sándor
Piroska kedves, pár hónappal vagy idősebb mint a hugom.
Lolita, a Jehova tanui...meg van a véleményem, ők máskent közelítenek a hithez. Nagyon nem tetszik, h a nök alárendelt szerepet töltenek be.
Piroska kedves milyen érdekkes a hugom Piroska, 1952 ben született.
Egyet értek veled, én is írhattam volna ezt.
Nem szoktam itt hozzászólni, de most elolvastam amit írtál.
A világ megváltozott, rossz felé halad.
Ha már nem tudunk mást tenni, mit mondunk.
Jaj édes jó Istenem.
Ha van, ha nincs, ha kimondjuk valami kiszakad belőlünk.
Nem vagyok templomjáró, de nem alszom el addig amig a saját imám el nem mondom.
Aztán hogy az út végén mi vár, majd megtudjuk ha ott leszünk.
Kedves Tumbo, tiszteletben tartom mindenki hitét. Én az embert tisztelem.
Most februarban töltöm be a 75.ik evemet.Az 50es években voltam gyerek.Szegények voltunk, hárman vagyunk testvérek.A hit alapjaira megtanítottak.
Nem erőltettek semmit, szabad akaratunk volt.A magam módján hiszek, papok nélkül.
Kell az embernek egy kapaszkodó.
Tudnék mesélni,mert mindíg megkaptam a segítséget.
Sokat gondolkodtam, h mit írjak, de ennyi elég.
Vigyázzatok magatokra, készítsetek fánkot, én azt fogok.
Nrm tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek. Elgondolandó.
B.Molnár Márta:
"MARADJ VELÜNK ISTENEM"...
"Maradj velünk, mert már esteledik és már lemenőben a nap."
Anne Graham, - tökéletesen jól látja a hibát az életünkben. Magam is, nagyon a hatása alá kerültem.
Kiebrudaltuk Istent az életünkből, a családunkból, a világunkból. Elvesztettük a hitünket, - és felborult az értékrendünk.
Sokan felismerjük, látjuk ezt a hibát, annál is inkább, - mert a korosztályomnak, még, van összehasonlítási lehetősége. Nekünk, még volt Istenünk, és volt hitünk.
Tudjuk, milyen volt a régi, jól bevált, biztonságos értékrend, tudjuk milyen volt hinni, bízni valakiben, aki mindenek felett áll és él, - és látjuk, hogy hová vezetett a hiánya.
Mégsem tudunk változtatni rajta,...- legfeljebb csak a saját kicsi köreinkben, a saját kicsi családunkban...-
Azonban, ha mindenki megtenné, ...- megváltozhatna a világ....-
Még, megváltozhatna. Még semmi sincs elveszve egészen.
Ami Isten kiűzetését illeti az életünkből, - nagyon szomorú. Meggyőződésem azonban, hogy előbb vagy utóbb, - gondban, bajban, szenvedésben, ....vagy éppen az utolsó úton, az utolsó órában, - vagy az utolsó percben, pillanatban, mindenki odatalál, mindenki oda kényszerül hozzá.
Nincs más aki várna ránk, csak Ő, egyedül.
Ő áll az út végén.
Ő áll ott, mindent elfelejtve és mindent megbocsátva, - bárhogy éltünk, bármit tettünk, bármit mulasztottunk, vagy bármit is vétettünk ellene, és egymás ellen..
Ő áll ott, - kitárt karral.
Az élet, rövid és törékeny. Igen.
Mindenkié.
A Tiéd is.
Az évek, gyorsan elrohannak, és magukkal visznek mindent, - fiatalságot, szépséget, szerelmet, - erőt, egészséget, és az életkedvet is.
Nem győzöm elégszer leírni és elmondani.
Nem tudod mi vár rád az út végén. Senki sem tudja, senki sem tudhatja.
Te sem.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.
Veled is, velem is.
Ki tudja, mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk?
Csendes, békés, nyugodt napokat, éveket, vagy egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, szegénységet, nyomorúságot, nélkülözést, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat.
Ki tudja?
Ki tudja?
Bármit hozhat.
Az írónőt jól ismerem, olvastam könyveit.