Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetés)
Facebook-on kb 1,5 órája van fent:
Kedves Ti!
Éledek lassan. Nemcsak rendőrségi, "hivatalos" traumasorozaton vagyok túl, hanem magánéleti válságon is - kifele a gödörből. (Nem volt, nincs, és várhatóan nem is lesz olyan nap, hogy ne gondoljak azokra, akik ürügyén fogva tartanak, akik ürügyén elítéltek. Együtt élek ezzel, és ez nem is lehet másképpen. És ez így lenne akkor is, ha nem lennék büntetésben.) Köszönöm a sok-sok energiát, támogatást, tapintatot, amit Tőletek kaptam ebben a csaknem egy évben (is)! Nélkületek nem tudtam volna talpra állni, az egészen, egészen biztos.
Mindjárt lejár az egy év, amióta ülök - gondolom, még ülni fogok egy jó darabig.
Szeretnénk elindítani valamit, amihez sok-sok szüléstörténet kellene Tőletek, a szóban forgó újszülött újszülött korából való képekkel, mégpedig gyorsan! Monogram lesz, teljes név nem. Küldenétek az én e-mail-címemre sok-sok képet történettel? Megjelenne nyilvánosan, csak olyan küldjön, aki ezt nem bánja! Nem baj, ha benne van esetleg előző (vagy azóta történt) kórházi szülésetek is. Bármit, bármit írjatok, ami a szíveteken-nyelveteken! Várom. Mindannyiótokra egyenként és összességében sok szeretettel gondolok, és lassan alkalmas leszek nyitni, találkozni (még azért nem, lassan a testtel - e-mailezésre és telefonálásra már alkalmas vagyok...).
Szeretettel, Ági (Geréb)
Sherry Hopkins Las Vegas-i bába elmondása szerint az ő otthonszülő ügyfelei között akadt gyermekorvos, körzeti orvos és nővér is. „Egyértelműen azt látjuk, hogy a képzett és tájékozott emberek azok, akik otthon akarnak szülni”, mondja.
nem én mondtam :) de maximálisan egyetértek :)
hmmmmm...
én azért reménykedem.
kevésszer imádkoztam eddig életemben, de most azt hiszem megteszem.
Hinni kell abban, hogy igazságos ítélet születik ebben a boszorkány-perben, különben valóban élhetetlen országban fulladozunk.
A bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben beadott kegyelmi kérvényt a Köztársasági Elnök 2011. május 5. -i keltezéssel elutasította.
Az eljárásokban érintett öt bába 2011. februárjában kegyelmi kérvényt adott be a Köztársasági Elnökhöz, hogy az ellenük folyamatban lévő büntetőeljárásokat – kegyelmi jogkörével élve – szüntesse meg. A kegyelmi kérvény célja, hogy a szabályozatlanságból adódó hátrányos következmények alól a bábák mentesüljenek. Ahogyan az Európai Emberi Jogi Bíróság megállapította, a Magyar Államot terheli a felelősség azért, hogy az elmúlt 20 évben nem alkotta meg az otthonszülést szabályozó rendeletet.
A szabályozatlanság okozta többek között azt is, hogy az otthonszülés során felmerült eseteket kizárólag büntetőeljárás keretein belül vizsgálják, amely az otthonszülés kriminalizációját eredményezte. Mindennek a következményeit pedig kizárólag a bábák, valamint az otthonszülést választó családok viselik. A kegyelmi kérelem pozitív elbírálásával mindez orvosolható lett volna és megindulhatott volna egy olyan folyamat, amelynek eredményeképpen a kórházi és az otthon kísért szülések között minden tekintetben megszűnik a különbség tétel.
Miért rossz a Geréb-ítélet? Első fokon két év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Bíróság az otthonszülés úttörőjeként ismert Geréb Ágnes szülészorvos-bábát, egy 2003-as és egy 2007. szeptemberi műhiba vádja miatt. A Magyarországon mindeddig példátlanul szigorú ítélet azóta is sokakat foglalkoztat: jó-e egyáltalán a Geréb-ítélet, és ha igen, kinek jó? Vagy inkább rossz, s ha igen, kinek rossz?
Nézzük az ítélet alapvető tényeit. Cserni János bíró a szóbeli indokolásban kifejtette: azért szükséges a végrehajtandó szabadságvesztés, azért nem elégséges a felfüggesztett, mert Geréb Ágnes büntetett előéletű személy, akit az újabb cselekménytől korábbi eltiltása sem tartott vissza. Tény ezzel szemben, hogy Geréb jogerős eltiltása 2007. október 27-én kezdődött, vagyis a most elbírált cselekmények idején büntetlen előéletű volt, bírói eltiltás hatálya alatt nem állott. Vitathatatlan, hogy az ítélet ebben a részében rossz, nagyon rossz.
A bíró az ítélethirdetéskor azt is kimondta: nem az otthonszülés fölött ítélkezik, hanem az egyes szakmai szabályszegések tárgyában. Ezzel azonban az ügy elvesztette kontextusát, figyelmen kívül maradt az a két évtizedes harc, amit a külföldön régóta (és a szocializmus előtt nálunk is) elismert intézmény-független szülésznők (bábák) ellen folytat a szocializmus örökségeként a hálapénzrendszer feketegazdaságában éldegélő hazai orvostársadalom. Figyelmen kívül maradt a tény: az ügyben kizárólag kórházi tapasztalattal rendelkező, az otthonszüléssel szemben leplezetlen ellenszenvvel viseltető orvos-szakértők adtak véleményt (akik még azt is kijelentették: az otthonszülés önmagában veszélyeztetés!), szóba sem került hazai szülésznők, a védelem által felajánlott nemzetközi szaktekintélyek bevonása. Az ítélet mindazonáltal alaposnak tűnt: józanul szelektált a szakvélemények tömegében aszerint, hogy hol állapítanak meg olyan szabályszegést, ami elvi, távoli veszélyhelyzetet eredményez, hol olyat, ahol a veszélyhelyzet közvetlen, konkrét – a büntetőjogi tényállás szempontjából ugyanis utóbbi a releváns. Adós maradt azonban annak értékelésével, hogy a Gerébbel szembeni vádaktól hemzsegő szakvélemények egyébként minden tekintetben helytállóak-e. Rossz ez azoknak, akik meg akarják érteni az ügyet, nagyon rossz. Mert ha analógiával kívánunk élni, vegyük annak a tanúnak az esetét, akiről kiderül: az ügy minden lényegtelen körülménye kapcsán hazudik, ferdít – vajon ki fog hinni neki a lényegesek kapcsán? Csak az a bíró, aki a lényegtelen körülményekre nem kíváncsi. Pont ilyen „lényegtelen” körülmény a magyar szakértői kar azon egybehangzó álláspontja, miszerint az otthonszülés önmagában veszélyeztető tényező. Hoppá, most jut az eszünkbe: ezt azért még Cserni bíró sem hitte el. Minden mást viszont igen.
Cserni János egyébként az ítélethirdetés napján különös dolgokat művelt. Először is: az ügyészi vádbeszéd utánra megidézett három szakértőt, bevallván, bizony, bizony, az egyik magzat esetében a halál oka kapcsán mindeddig elfelejtette megkérdezni, hogy végül is mi vezetett a halálhoz… A tárgyalás közben akasztófahumorát csillogtatva azzal nyittatta ki az ablakokat, hogy csak nehogy valaki kiugorjon rajtuk; hogy a „sok bába közt elvész a gyermek” kiszólást ne is említsük. Cserni János ugyanakkor fásult volt, nagyon fáradt. A héten más fontos vádlottakat is keményen meg kellett büntetnie, a bíró tanács ülnöke pedig másnap lett hetven éves, így az ítélet kihirdetését akkor sem kívánta tovább halogatni, ha az talán még nem állt volna teljesen össze a fejében. Mert az, hogy nem állt össze, a Geréb büntetett előéletére vonatkozó óvodás hiba miatt nyilvánvaló. Cserni doktor elnézte a naptárat, habár nem ok nélkül: a vádban ugyanis szerepelt egy eltiltás alatti cselekmény – csakhogy abban felmentette a vádlottat! Egyébként olyan furcsa az is, amikor egy bíró két egymást követő mondata üti egymást: szerinte ugyanis különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában a büntetés felfüggesztésére nincs lehetőség, majd rögtön ezután a rendesnél korábbi feltételes szabadság lehetőségét azzal indokolja, hogy az időközben megszületett otthonszülés-szabályozás a kedvezményt lehetővé tevő különös méltánylást érdemlő körülmény… Rossz lehet neki, amikor mindezt le is kell írnia, nagyon rossz.
De akkor kinek jó ez az ítélet? A szakértőknek, akik orvoskollégáik ügyeit rendre elboronálják, de évek óta formálgatják ebben, csak ebben az ügyben szakvéleményeiket, igyekezvén kitalálni a hatóságok titkos gondolatait is, olyan hálót szővén, melyen a terhelt valahogy biztos fennakad? A mentőorvosoknak, akik a problémamentes otthonszülésekhez is automatikusan rendőrt riasztanak? A kórházak személyzetének, ahol senki, de senki soha semmiben nem hibázik, ahol a jegyzőkönyvek mindig tökéletesek? A sértetteknek, akik érthető, tisztességes ítéletben bíztak? Sajnos legföljebb a fröcsögő kommentelőknek jó, a gyerekgyilkosozó, tízévetnekiző arctalanoknak, mert az ő értelmetlen bosszúvágyukat idézi föl.
Ezzel szemben ez az ítélet rossz mindazoknak, akik hisznek a bírói ítéletek kiszámíthatóságában, józan indokolhatóságában, abban, hogy a bíró nem csak tisztségében, de lelkében, lelkiismeretében is független az egymásnak feszülő társadalmi indulatoktól. Rossz azoknak a családoknak, amelyekben felelősségteljes szülők tudatosan igyekeznek egy-két-három vagy több gyermeküket harmóniában nevelni – a szülés-születés ugyanis, ha ez a bíróságot nem is érdekli, nem kórházi tény, nem orvosi eljárás, hanem az élet nyitánya. Az otthonszülő anyák és párjaik épp ennek a kezdetnek a méltóságát keresik. (Pont úgy, mint amikor húsz évvel ezelőtt egyes bolond apák – ne feledjük, épp a megszállott Geréb vezetésével – először szabadultak be a szülőszobákra.) És rossz az ítélet azoknak is, akik a magyar társadalom lanyha szaporodási kedvének okait kutatják. Minderről a bíró nem kívánt tudomást venni: őt csak az érdekelte, hogy az ügyet befejezze, mielőtt az ülnök megvénül, a vacsora kihűl, az esti mese elkezdődik. Ez az ügy nem az otthonszülésről szólt? Dehogynem.
Ez a bírói érdektelenség persze rossz maguknak a bíróságoknak, bírósági vezetőknek, sőt mindazoknak, akik manapság a bírói hatalom függetlenségét féltik. Mert egy fásult, túlterhelt bíró, aki elhatárolja magát a probléma eredetétől, és ezzel elvágja a vádlottak érvelésének alapvető útjait, aki elemi szakmai bakit vét az ítélethozatal során, ezzel az ítélettel nem a bíróságok felkészültségébe, pártatlanságába vetett hitünket erősíti, ellenkezőleg. Pedig az ítélet látszólag kiegyensúlyozott: Gerébet egy vádpontban felmentették, négy társa közül csak egyet ítéltek el. Ez így tömören jól is hangozna, ha nem tudnánk: a felmentés olyan vád kapcsán született, amelynek tárgya a szülő nő hirtelen fellépő (majd elálló) nagymértékű vérzése volt. A tudomány jelenlegi állása mellett e szövődmény előre nem látható, bekövetkezése esetén olykor a halálos kimenetel is elkerülhetetlen. Ilyen ügyekben vádemelésre („rendes orvosok” esetében) épp ezért soha nem kerül sor. További felmentő rendelkezés született az egyik szülésnél csupán segítőként jelen levő N. Mónika és F. Júlia esetében, akik semmilyen orvosi-szülésznői beavatkozást nem végeztek. Bizony, jaj lenne a szülőszobán jelenlevő „civileknek”, ha baj esetén ők is a vádlottak padján végeznék!
Az ítélet tehát rossz, mindenestül nagyon rossz, és értelmetlen is, ha a büntetést vizsgáljuk. A „büntetett előéletű” Gerébbel szemben a bíró szerint kellő visszatartó hatás csak a szigorú büntetéstől várható. Vissza? De mitől? Ha ez az ügy nem az otthonszülésről szól, akkor mitől? A válasz nyilvánvaló: a végrehajtandó büntetés oka a már emlegetett bosszúszomjas kommentelő igénye arra, hogy Geréb „nehogy már ott folytassa, ahol abbahagyta”, hiszen „kitörte a gyerek nyakát”. Habár szakértők nem tudták megválaszolni még azt sem, hogy a gerincsérülést húzás vagy csavarás okozta-e… De ezek a kommentelő számára idegesítő apróságok – ha valakinek, hát neki jó ez az ítélet.
Geréb Ágnes és védője fellebbezett az ítélet ellen. Másodfokon – rendes esetben – az ítélet teljes felülbírálása, a hibák kiküszöbölése várható. Semmiképp sem azt a reménykedésünket akarjuk ezzel sugallni, hogy Geréb Ágnes felmentése, apoteózisa következzék! Nem! Csupán egy ésszerűen megindokolt, tisztességes ítéletre számítunk. Amit nem kaptunk meg a Fővárosi Bíróság dísztermében. Rossz ez, nagyon rossz, nem csak a logikusan gondolkodó embereknek, a bíróságok kiegyensúlyozott ítélkezésében és függetlenségében bízó állampolgároknak, de rossz szegény Cserni bírónak is, mert ezzel az ítélettel önmaga felé is el kell valahogy számolnia. Persze létezik olyasmi is, mint téves lelkiismeret, a lelkiismeret némasága, a bennünk lakó kommentelő lelkiismeretlensége… Rossz ez, bizony, nagyon rossz.
Erémi Zoltán, jogász
Köszi!
Vajon lesz-e valaki elég bátor ahhoz, hogy folytassa Ádám György munkásságát???
Ez milyen igaz!
Linket kérnék, ha lehet! (Bocsi, lusta vagyok keresgélni.)
:)))) azóta én is csak a szülinapokon :)))
kiváncsian várom, most mit mér ránk a sors :)))
egy a fontos, hogy semmit nem kell! ha van egy kialakult étrended azon nem kell változtatni azért mert babát vársz.
Ha nem 0 a szénhidrátbevitel, akkor tökéletes a dolog. Még az is lehet, hogy pár hét múlva, éppen akenyérféléket fogod kívánni. Zsömle, kifli, péksütik...stb. Na akkor kell majd vigyázzni. Persze ez sem azt jelenti, hogy ne ehetnél akár naponta kenyeret, de a fél kiló az túlzás :))
Én nem vagyok édesszájú de a kislányommal nagyon kivántam a csokit, valamint a sóskát. :)) a csokit nem nagyon tudtam hovatenni, a sóska viszont a relatív vashiány miatt volt. A szervezet "szól", hogy mire van szüksége.
Az aranyszabály: ami nekede jó, az jó a pocaklakónak is! A minőség és nem a menniység a döntő.
milyen igaz...
de sajnos erre senki nem figyel majd igazán...
azért én bízom az igazságszolgáltatásban
Bocsánat csak nem hagyott nyugodni na tehát találtam szuper táblázatot. A krumpliban és társaiban kb egyharmad annyi a szénhidrát tartalom viszont van benne jó sok kemé.yítő meg lektin ami nem kell. Gabonaféléből és zöldség gyümiből kijön a napi szénhidrát adag. Meg akartam nyugtatni magam sikerült.:)
„Geréb Ágnesnek van igaza, mert a legveszélyesebb szülni szülészeten. Ha az egy érv, hogy a kórházban van biztonságban az anya, akkor rendeljék el, hogy síelni is csak a traumatológiai intézet lépcsőházában szabad, mert baleset esetén ott azonnal elláthatják a sérültet…”
Dr. Ádám György, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nyugalmazott professzora, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának tiszteletbeli egyetemi tanára