Önző a szerelmes nő? (beszélgetős fórum)

Már döntött és ezt "MEGBESZÉLTÉK"

Így "eső után köpönyeg"

Szia! Sziasztok!

Ne köss kompromisszumot,ha nem ez az amire vágysz lépj! Ha igazán szeret és vágyik a társaságodra akkor akár mennyit dolgozik, és bármilyen fáradt igyekezne törődni és veled lenni...tudom nem egyszerű lépni, és azt is tudom hogy az élet sem egyszerű, sajnos sok tényezős de a legfontosabb tényező te vagy, csak azt csináld ami a neked a legjobb!

Ha ennyire komoly az elhatározásotok, és ezt ráadásul "MEGBESZÉLTÉTEK" akkor meg minek kérsz tanácsot?!?

Az összes reakciódból az jön le, hogy "úgy is mindet te tudsz a legjobban, és kellően önálló vagy már a hosszútávú döntéskehez, stb."

Akkor milyen segítséget vártál?

Azt, hogy dobd ki a p.csába a dolgos párodat, mert nem szeretget annyit, mint amennyi a te igényed lenne?!?

Úgy is te tudod legjobban, hogy mi kell neked!

Bocs, hogy kissé "felemeltem a hangom" de ez kikívánkozott belőlem.

Ha rászolgál, az idősebb lányomnak - aki 2 évvel fiatalabb nálad - neki is elmondom a véleményem. Egy kicsit talán duzzog, de rájön magától is, aztán szent a béke!

Tanácsolni nem fogok neked, mert egyrészt nem szoktam, másrészt már döntöttél.

Sok sikert és boldogságot hozzá!! Őszintén!

Arról szívesen olvastam volna, hogy vajon mik azok az érvek, praktikák, körülmények, amikkel igyekezett a fórumindító - Judyka001 - rávenni párját a több figyelemre, a sűrűbb együttlétre, több és hosszabb közös programokra.

Vajon ő tökéletes?

A kapcsolatuk is hibátlan?

Van miért hazasietni?

A párjának valóban sok a dolga, vagy csupán a munkájába menekül?

Számtalan kérdés merült fel még bennem, de mindet nem akarom leírni, mert így is akadnak/akadtak olyanok, akik ezt máshol a szememre vetették.

Sok érdekes és érett hozzászólást olvastam.

Azok amiket főleg (és most ne haragudjon meg, aki érintett) idősebb, tapasztaltabb emberek írtak igen is hasznosak, de egy huszonéves lányt nem nagyon vigasztalnak.

Sajnos - bár nem szívesen általánosítok - a fiatalok, és főként a lányok híján vannak a türelemnek. Ez nem minden esetben az ő hibájuk, sokszor nem is tehetnek róla! Ők most szeretnek, most szerelmesek, most igénylik a törődést, most akarják maguk mellett a párjukat!

Nem vitatható, jogos igények ezek!

De!

Vajon azok a "szerény igények" amelyek az "első szem cseresznye leszedhetőségét" jelentették, vagy talán jelentik ma is, mindig ilyen mértéktartók maradnak?

1-2-5-10 év múlva is elegendő lesz-e az az életkörülmény, ami most huszonévesen megadatott?

Nem kezdjük-e méricskélni magunk a kolléganőhöz, szomszédasszonyhoz, barátokhoz? (Milyen házban laknak, hol nyaraltak, milyen kocsival járnak, mit engedhetnek meg maguknak, stb.?

Ha mi tudjuk is tartani magunkat elveinkhez, vajon a gyermekeink is ilyenek lesznek? És az iskola? A többi gyerek nem lesz majd hatással rájuk? Nem lesznek majd ők is követelőzők?

Csak azt felejted el amikor a limitált lehetőségek, limitált programlehetőségeket vonnak maguk után. A kapcsolat laposodni kezd, a felek megunják egymást... Folytassam?

Az más kérdés hogy én el tudom magam a négy fal között is foglalni. Hogy hány hasonló lányt láttam? Egyet sem. Mindig kell valami, különben rádsütik hogy unalmas vagy. Mozi, borfesztivál, túrázás stb. Ezekhez pedig pénz kell. Utazásra, költésre, evésre. Meg egy hegyi séta sincs ingyen, hacsak nem a hátsó kertben kezdődik az ösvény.

Úgyhogy a pénz és a párkapcsolat sikere között van összefüggés.

Hangsúlyozom önmagában az kevés a sikerhez, viszont a kudarchoz több mint elég.

:)

én is feltettem egy egyszerű,de a tiédhez hasonlóan fontos-nak látszó kérdést........

... valahol egyetértek Veled, de ha gyermeked lesz, és reggeli kell az asztalra, és új cipő neki, mert esik az eső... és az iskolai kirándulást is meg kell finanszírozni... és hasonló pórias, pénzért megvehető dolgokat, hidd el, jobb ha dolgozik a párod! :)

A munka és a fizetés nem csak csokira és virágra kell. ;))

hát ez az. Megfogtad a lényegét... nagyon elhivatott, amiért irigylem kicsit, de az ilyen tempó mellé nem való komoly kapcsolat. Szerintem...

Nem hitt a feletteseinek, mikor mondták neki, h ez a munkahely már két szerelmet is elvett tőlük. Már kezdi érteni. :(

Ha még egyszer felhozná valaki azt, h más nem dolgozik, nem keres jól, inkább legyek hálás ezért, annak a következő sorokat szánom:

Drága ismeretlenek! Nagyon szomorú életetek lehet, ha pénzben méritek a boldogságot. Engem nem érdekelt, és nem is érdekel a pénz. Szerény anyagi körülmények között nőttem fel, mégis tudtam örülni egy szem cseresznyének, amit elsőnek szedtem le a fáról. Ez ma is így van. A mai rohadt, anyagias világban az emberek elfelejtettek szeretni, beszélgetni a másikkal. Engem nem lehet holmi csokival, meg ajándékokkal megvenni. Nekem sokkal fontosabb ha törődnek velem. De kinek mi...

... mert nő vagy, biztonságra (érzelmi, anyagi) és családra vágysz... ő férfi, hatalomra, pénzre vágyok, hogy biztonságot adjon a családjának. Ez normális esetben egészséges dolog is lehet.

De amúgy értem a problémádat, én is voltam már olyan helyzetben, hogy "nem tartok csak azért egy pasit, hogy neki legyen kivel lefeküdni". :)

Istenem! Hogy hányszor hallottam én ezt? Ó, kell a pénz, menni kell dolgozni. Nem elég a heti 6 nap, megyek vasárnap is.... Hát köszönöm, még egy ilyet nem engedek meg.

Nem lehet szeretettel fizetni, ez tény, de pénzzel sem lehet szeretni.

Ha ilyen érzéseid vannak, akkor ott más gáz is van. Az összetartozást, a szeretetet nem csak úgy lehet kimutatni, hogy lógunk egymás fenekében. Közös cél, hasonló gondolkodás... hiszen még a várakozás is jó a másikra, ha amúgy valóban harmónia van.

Gondold át szerintem, biztos, hogy ugyanoda tartotok? :)

Te adsz neki fizetést vagy a munkahelye? A boltban meg lehet próbálkozni szeretettel fizetni.

-Nagyon szeret a barátnőm, úgyhogy beleférne még az a bon-bon is?