Nők 40 éves korengedményes nyugdíjazása (beszélgetős fórum)

3 gyerekre 8 évet lehet max. beszámítani. Utána gyerekenként egyet-egyet. Tehát 6 gyerekre 11 év munkaviszony igazolható, a nők 40 programban.

Nem akarlak elkeseríteni, de mire oda kerülsz sanszos, hogy a nyugdíjkorhatár több lesz, mint 65 év, és ezt is eltörlik.

A "Nők 40" vagyis a nők 40 éves munkaviszony utáni kedvezményes nyugdíjbavonulásának lehesőge elsőhallásra jö döntésnek tűnik. Ám vannak bizonyos dolgok, amik után már nem is biztos, hogy valóság lesz ez.

1) Itt már megemlítette valaki, hogy pl. az ápolási időt, vagyis azt, hogyha valaki valamely hozzátartozóját rövidebb-hosszabb ideig ápolta, az nem számít munkaviszonynak.

Megjegyzés: Most itt a rövidebb idő nem 1-2 hónapot, hanem 1-3 évet jelent. A hosszabb időnek az ennél hosszabb időszakot tekinthetjük.

2) Talán itt nem került még szóba egy olyan dolog, amire már a mi korosztályunk (vagyis azok, akik már az 50 körüli életkorban járunk) sem gondol sajnos.

Azok az iskolás korú fiatalok, akik már abba a korba nevelkednek, hogy mindenki azt ajánlgatja nekik, hogyha dolgozni szeretnének, akkor azt legildomosabb diákszövetkezeten keresztül vállalni. Persze! Rövidtávon és főleg pénzügyileg jó is. De hosszabb távon nem!

Egy példát felvázolok. Sem személy, sem pedig szövetkezeti nevet nem írok, a többi adat valós.

Keresztlányom (egyben a sógornőm lánya) 1992. december 1-jén született.

2008. december 2 és 2016. október 28. között az "A"

2009. február 11 és 2016. október 28. között a "B"

2009. április 13 és 2016. október 28. között a "C"

iskolaszövetkezet tagságába tartozott.

Ezen időszakra vonatkozóan az:

"A" szövetkezet 643 munkában eltöltött napot;

"B" szövetkezet 516 munkában eltöltött napot;

míg a "C" szövetkezet pedig 399 munkában eltöltött napot igazolt le neki.

2016. november 2-án a diákigazolványának érvényességének lejártát követő második napon befáradt a területileg illetékes Munkaügyi Hivatalba, ahol jelentkezett, mint 'Pályakezdő munkakereső', persze nála volt minden bizonyítvány valamint a diákszövetkezetektől kapott igazolások is. Ott szembesítették vele, hogy hiába rendelkezett a szövetkezeteknél közel 9 éves tagsággal, és dolgozott le 1568 napot, ez NEM SZÁMÍT munkaviszonynak.

Végül bő 2 éves álláskeresés után ez év, vagyis 2019. január 1-jén végre munkába tudott állni.

A keresztlányom 2018. december 1. napján töltötte a 26. életévét, vagyis a 40. év munkaviszonyának kezdetére már a 66. életévét is betölti majd, és figyelembe véve azt az apróságot, hogy a nyugdíjkorhatár emelkedése okán az 1992-es születésűeknek már bőven a 65. életév betöltése lesz, így az állítólagos korkedvezménnyel csak 1 évvel azután mehetne nyugdíjba, amikor már életkora alapján egyébként is nyugdíjas már.

Én 1970. májusában születtem. Ha úgy vesszük elég későn születt meg az első gyermekem (1998. november 5-i születésű). Ennél már csak a legkisebb, vagyis a hatodik gyermek születését (2016. december 10.) mondhatni késeinek. A legkisebb nem várt -de mégis örömteli- terhesség volt.

Az elsőszülőtt fiam a vártnál 3 nappal, míg a legkisebb pedig 7 nappal korábban született.

Nem tudom, hogy nekem a Nők40, mint korkedvezmény mikor kettyen, hisz 1987.07.01-től folyamatos munkaviszonyom van, amiből 1998. június 16-tól 1998. november 5-ig TGYÁS-on, majd mivel sűrűn jöttek egymás után a gyerekek egészen 2012. július 18-ig GYED-en, ill. GYES-en voltam. Aztán 2012. július 19 és 2016. július 5 között újra dolgoztam, azóta pedig először 2016.07.05-2016.12.10 CSED, utána GYED, majd múlt év decemberétől GYES-en vagyok.

A munkaviszonyom nem szűnt közben egyszer sem, vagyis folyamatos volt.

Mindenkitől bocsánatot kérek, nem akartam a fórumot szétoffolni, de a bántó mondatot sem akartam reagálás nélkül hagyni. És ezután már elharapóztam itt.

Sajnos a korengedményes nyugdíjról továbbra sem tudok semmit, énrám nem vonatkozik.

Különben elgondolkoztam azon, amit a múltkor írtál, és hogy mit köszönhetek anyámnak.

A leginkább a szavakért vagyok hálás, a kiskorombeli szójátékokért és azért, hogy sokáig együtt tudtunk marháskodni, kacagni nagyokat.

Hogy a húgaim követelőzéseit kielégítendő, arra nem figyelt, esetleg én mit NEM követelek, de szeretném, hát az végül is túlélhető következményekkel járt, más szülővel is előfordul, hogy háromra nincs egyformán energiája.

És hálás vagyok a könyvszeretetért, amit belémnevelt.

Nagyon el nem kopott a szervezete a munkában, mert a diplomája után végig értelmiségi munkakörben dolgozott talán alig 30 évet. Arra nem emlékszem, hogy koplaltunk volna, de arra igen, hogy időnként a főtt tarja megromlott a hűtőben, mert nem kellett senkinek. Végül is anyagilag elég rendezett gyerekkorom volt, de azt sem láttam soha, hogy Anyu összerakosgatott volna a pénzt valamire. Ötletszerűen vett meg dolgokat, de sok háztartási gépet, egyebet küldött vagy hozott a volt férje is Németországból. (Aki egyébként tisztességes tartásdíjat is fizetett a két húgom után, és nyaralni is vitte őket.) De az ételt is ötletszerűen vette, tudott főzni, ha akart, de ritkán volt kedve. Nagyobb koromban én főztem néha.

A legnagyobb, számomra emlékezetes poén, hogy lement egyszer vásárolni, mi meg elég éhesen vártuk, hogy jöjjön végre.

Megjött nagy sokára. Annyi klassz könyvvel, hogy én teljesen elfelejtettem a kaját is. Mert betévedt egy könyvesboltba és minden mást elfelejtett.

A két húgom meg addig üvöltött vele, hogy szegény kicsit pihent, megivott egy kávét és visszament a közértbe.

Az a hülye számítógépes tanfolyam, amit emlegetsz, egy felajánlása volt, amikor már itt laktunk. Hogy nekem frissebb a fejem, őneki meg nincs is türelme ehhez, végezzem el a tanfolyamot és majd akkor tudok neki segíteni, ha kell. Nem tudom, hol írtam erről, de nem szemrehányásképpen írtam róla biztosan.

Csak ne kombináld hozzá azt, amit nem tudsz. A legenyhébb tévedésed, hogy "rávettem" arra, hogy fizesse a tanfolyamot.

Hogy önző valaki, azt anyaként is megteheti. Meg is tette.

Sajnáld.

A részleteket megtartom magamnak.

Még kiegészítem azzal, hogy a vállalkozóvá váláshoz sikerült a rajtam múló feltételeket teljesítenem, boldog voltam, és nagyon dolgoztam azon, hogy a támogatás 6 hónapja alatt felfusson ez a kis "biznisz".

A kétkedő, illetve szinte kárörvendő mondatod viszont most is rosszul esik.

A vállalkozásom köszöni, jól van, hullámzik, mint minden szolgáltatás - mert végül is a fordítás is az. Ennyi.

Állami támogatást igénybe véve lettem vállalkozó 2016-ban. Te akkor írtad a kis kétkedő mondatodat:

"Guruljka drága !!! ...ember tervez ... gondolom azóta már rájöttél :( :( :("

-csak akkor nem vettem észre, és most reagáltam. A vállalkozóvá válásomban a német tudásomnak szerepe van, de másnak nincs, a munkákat én végzem olyan módon, hogy az alkalmi ügyfélből állandó lesz, és ezt egyedül sikerült kiépítenem. A javaslatod ellenére a német tudásomat nem köszönöm anyámnak, mert nem azért ment Németországba, hogy én megélhessek majd a nyelvből, hanem mert az új férje akart kimenni.

Anyámhoz való kapcsolatom végül is nem tartozik senkire, én már kezdek valamennyire kilábalni a lelki oldalából, de erről nyilvánosan nem beszélek. Privátban sem sokakkal. Ha Te tündérnek akarod tartani, tedd. De nem érzem jó ötletnek, hogy az alapján, amit eddig leszűrtél a szavaimból, időnként megragadod az alkalmat arra, hogy harsányan és nyilvánosan azt terjeszd, hogy mindent tőle kaptam, és keveslem.

Semminek nem vagyok a haszonélvezője. A házat a húgom nem akarja eladni.

Anyu 80 évesen már nem, de előtte sokat segített, az tény és való. Amikor ideköltözött és lelépést kapott a pesti lakásáért, a két húgom kikövetelte tőle a kapott pénz nagy részét. Még azt se tudjuk pontosan, mennyi volt az a pénz, mert az a tündér más összegeket mondott mindegyikünknek. Ettől függetlenül Anyu nekem panaszkodott gyakran sírva, hogy az a vércse xx (hol egyik, hol másik húgom) már megint követeli "a részét", idővel meg is kapták, mert ők már kiskoruktól követelőztek, nekem ez nem természetem. Én nem éreztem úgy, hogy nekem abból bármi is járna, ha Anyu még életében eladja a lakását, de hálás voltam azért, hogy akkor Anyu kialakíttatta nekünk alapszinten a fürdőszobánkat. Nem lett befejezve, mert a burkolásra már sokallotta a kiadást. Aztán amikor a hátsó kamra tetőzete beszakadt, akkor is segített, ő fizette a lebontatását. Visszaépíteni már nem tellett, de azóta nekem sem, így onnan elkezdett bomlani az épület.

Amit gyerekkorom óta szerettem volna, a nyaralóépületet, amit már rég nem használtunk, és csak nekem jelentett szinte mindent, és amit nekem ígért, miután Apu meghalt, és az örökségemre vártam (a fejem felkett vita alakult ki az özvegy második feleség és még egy örökös között) ; úgy beszéltük meg, hogy amint megkapom a pénzt, az akkori napi áron megveszem tőle. Hát egyszercsak eladta hirtelen, a megkérdezésem nélkül az a tündér.

Az a húgom segít, aki lemondott az örökségről. Nem a javamra, hanem ő nem kért a házból, kettőnkre maradt a másik húgommal.

Nem a ház árából akarnék élni, mert meg tudom keresni már az élelemre valót. Ezt a lassan romhalmazt újíthatnánk fel annyira, hogy ne kelljen félni attól, hogy beomlik a ház vége, mert egy vályogházban a bomlás mindjárt a szomszéd helyiség károsodását is okozza. De nem lesz eladva, mert az Amerikában élő húgom ragaszkodik hozzá.

Ennyi az, amennyivel kiegészítem ismereteidet anyámról, aki személyedben, amint látom, egy tisztelőre tett szert. Ennél nagyobb mértékben nem szeretném kiadni a családomat, de örülök, hogy az a kényelmesen élni szerető, kissé önző, néha manipulatív, azaz átlagos nő, akit én kaptam anyának, a te számodra egyértelműen csak tündér lehet.

Nekem havi előfizetésem van a MS-al a w10 és az MS Office-ra, amiből a 2016-t kapom, azt is folyamatosan frissítve. Kapok mellé ingyen 1TB tárhelyet a "felhőben".

Havonta 2100,-HUF

Jó régen van már a Win7, azt se tudom, mi volt előtte.

De már elég sok helyen a10-es kellene.

Szerintem jó.

Mindig jön frissítés, vírusvédelem és hasonlók.

Szóval karbantartják.

Át lehet szabni sajátra az asztalt, lehet tálcád is.:)

Nekem is van, mert a gyakran használt alkalmazásokat onnan nyitom meg.

Miért mondasz ilyent, hiszen te is értesz hozzá :)

Minden felhasználói program kezelését meg kell tanulni. Nálunk éppen most cserélnek, kaptunk demót az új változathoz, 1-2 órát elszüttyögtem már rajta. Nem szeretném akkor látni életemben először, amikor már muszáj élesben kezelni.

És pontosan azért, mert Isten végez.

És mert én sem ölbe ejtett kézzel vártam, mert megtettem a magamét azért, hogy Isten végezhesse, amit én terveztem.