Női egyenjogúság? (beszélgetés)

Mivel nem írtad a favágást konkrétan, és csak általánosan volt megfogalmazva, hogy a nő gyengébb, ezért általánosságban válaszoltam, hogy ki hol erősebb vagy gyengébb :)

de ha a favágás konkrétan itt a lényeg csak, akkor igazad van :)

Kedves Virág!

A hozzászólásomban ott volt, hogy fizikailag. Persze vannak nagyon erős nők (kész hegyomlások) és nagyon gyenge férfiak, de ezek csak anomáliák. A favágás konkrétan férfi munka. Nem csak fűrészelni kell, hanem cipelni, óriási súlyokat emelni. Egy nő szervezete nem az efféle megterhelésre van tervezve.

Nem azt írtam, hogy egy nő gyengébb, mint egy férfi, hanem azt, hogy fizikailag gyengébb, amit úgy értettem, hogy a rövid távú, nagy fizikai megerőltetést egy átlagos nő nem bírja. Nem is tenne jót neki.

Vannak az életnek, vagy akár a munkának is olyan más területei, ahol a nők erősebbek a férfiaknál, de cikkben nem erről volt szó.

"Ezért fizikailag sokkal gyengébb, sérülékenyebb, mint a férfi"

ezzel nem teljesen értek egyet...és pont a gyerekszülés miatt...egy férfinak sohasem kell olyan átalakuláson keresztül mennie mint egy nőnek, és olyan fájdalmakat elviselnie...

és éppen ezért nem mondanám ki kategorikusan, hogy egy nő gyengébb...

inkább csak másban erősebbek és gyengébbek mint a férfiak... :)

Teljesen megértem a felháborodásod, és nagoyn igazad van. Az egyenjogúság pont arról szólna, hogy ugyan a nők 99% nem akarna fát vágni, de ha annak az 1%-ának az az álma, akkor ne zárjuk ki belőle csak azért mert ő nő. Kizárhatjuk azért mert gyenge hozzá, de akkor a gyenge pasikat is zárjuk ki.

Az egyenjogúság nem kéne hogy plusz terhet jelentsen egy nőnek sem, csak plusz lehetőséget azoknak, akik mást szeretnének csinálni. Az hogy a a nők az élet több területén kénytelenek megfelelni a nap 24 órájában mint a férfiak nem az egyenjogúság miatt van. A dolog ott siklott nagoyn félre, hogy ugyan a munkához való jogot megkaptuk, de kötelességként, mert itthon máshogy letartani egy családot nemigen lehet. És mint a példa mutatja, nem csak hogy gyakran csak rosszabbul fizető munkában helyezkedhetünk el, de bizonyos lehetőségekből egyszerű bürokratikus úton is kizárnak.

Tisztán a piaci verseny is diszkriminál eléggé, de a megkerülhetetlen bürokratikus szabályok a legelkeserítőbbek.

Együttérzek veled, és drukkolok. fordulj az Ombudsmanhoz és írd mg a példádat női esélyegyenlőségi alapítványoknak, szervezeteknek, az ensz magyar nőjogi tagozatának (unifem) minél nagyobb nyilvánosságot kap annál több az esélyed!

Ne hagyd magad, mert pont a belenyugvás miatt nem változik semmi.

Különbségek mindig lesznek, de az ilyen elképesztő igazságtalanságok ellen harcolni kell.

Kedves Mesi,

Együttérzek Veled, ez valóban elég rossz helyzet, de szerintem nem kell emiatt lemondanod az álmodról. Ha neked valóban ez a hivatásod, akkor nem ez a pontszám fog hiányozni a felvételiden, és az leszel, ami lenni szeretnél. Az, hogy olyan tanfolyamra jelentkeztél, aminek nem néztél utána - tudom, most nem leszek népszerű - részben a Te hibád is. Én biztos, hogy nem pazaroltam volna időt és energiát ilyesmire, ha alapos utánanézés után kiderül, hogy a célomhoz nem visz közelebb. Hogy bizonyos szakmákban miért nem dolgozhatnak nők, az szerintem érthető, tekintve hogy anatómiailag eléggé más a felépítésünk (értsd: a pasi méhe nem fog leszakadni az erőlködésől mint a tiéd, és a cég ezzel nem kockáztatja, hogy beperelik munkahelyi egészségkárosodás címén). Tudom, ez szarul hangzik, de ez a valóság.

És végül a feltett kérdésre: egyenjogúság nincs. Ez téveszme. Egy férfinek és egy nőnek soha nem lesznek egyenlő jogai. Például egy férit soha nem fog az élete és genetikája feljogosítani arra, hogy szüljön. Soha nem tud majd szoptatni, és ha megfeszül sem tudja a legjobb apa sem pótolni az anyai energiát és melegséget. Egyszerűen tudomásul kéne venni, hogy másra vagyunk tervezve, genetikailag. De ez így is van rendjén. Aminek kéne lennie az pedig az EGYENRANGÚSÁG. Ami azt jelenti, hogy EMBERKÉNT ugyanannyit érsz, akármilyen a nemed. Hogy ugyanannyi fizetést kapsz ugyanazért a melóért, mint egy pasi. Hogy ugyanúgy megbecsülnek főnökként, stb. Na a nagy baj az, hogy ez sincs. Emiatt engem is nap mint nap ért bosszúság. Ezért írtam, hogy együttérzek veled. Viszont azt is gondolom, hogy ebben mi nők is hibásak vagyunk. Nem tudom már, hogy hol olvastam, de nagyon igaz volt. A nő ereje nem abban rejlik, hogy megemel egy száz kilós zsákot. Hanem abban, hogy mosolyogva megkéri a férfit: légyszíves segíts nekem. És a férfi boldogan fog segíteni!

Kívánom, hogy sikerüljön az álmodat valóra váltani enélkül a papír nélkül is!

Kedves cikkíró!

Van egy szólás...a suszter maradjon a kaptafánál.

A biológiát a természet alkotta, vagy Isten alkotta, ki hogyan látja jónak. A NŐ a gyermekek születésére van tervezve. Ezért fizikailag sokkal gyengébb, sérülékenyebb, mint a férfi. A bizonyítvány dologgal én sem értek egyet, de ez nem női egyenjogúság, hanem egy elavult jogszabály miatt van.

Ma már a nők is lehetnek férfiak, illetve viselkedhetnek úgy. De azért ne feledjük, a férfiaknak NŐ kell. És a nőnek is Férfi, nem pedig egy NŐ.

Én férfi létemre hiába próbálnék anyuka lenni, gyermeket szülni...nem menne.

De azzal természetesen egyet értek, hogy erdész mérnöknek lenni, miért ne lehetne NŐ? De fát vágni... azt én sem engedném. Elég szörnyű ránézni néhány súlyemelő hölgyre, akik a sok tesztoszterontól már félig férfinak látszanak.

sziasztok..Felháborít a dolog,hogy iskolába lehet járni..bizonyítványt meg nem kaphat!!!!!!!!!!!!!!

Ez milyen eljárás??????????

Ha úgy gondolják férfias a szakma..akkor nem kell nőt felvenni!!!

Egyenjogúság nincs..és soha nem is lesz!!

na pont a nagy női egyen jogúságunk miatt rontottuk el a férfiakat... a férfi ma már nem férfi, a nő meg nem nő...

nyilván vannak jó oldalai is a nagy egyenjogúságnak, nem vitatom, de több kárt okoztunk, mint hasznot magunknak... nekem ez a véleményem.

Nem döbbentett meg a cikked, mivel sajnos én is hasonlókat éltem át.

A bizottság különdíját is megkaptam, magasan mindenki felett volt az eredményem. Jelentkeztem a munkahelyre ahova fel is vettek, de mivel nő voltam, ezért egy hanyag, lusta DE FÉRFI lett a főnököm. Engem azért nem neveztek ki, mert nő vagyok.

Igen, valóban az Ombudsmannál lehet feljelenteni, illetve polgári peres úton keresni az igazad. De ki az, aki ekkora hercehurcát végigcsinál? Azon a helyen te már többé úgysem rúghatsz labdába, sőt az összes munkahelyre el is fog jutni a híred, hogy pereskedsz...

Reménytelen.

Nagyon könnyű mi viselkedjünk nőként és hagyjuk a férfiakat is meg férfinak ne akarjunk egyenjogúak lenni velük mikor Isten nem így teremtett.

Nő és férfi azért teremtettet így,hogy a házasságban kiegészítsék egymást. Nem baj ha a férfi férfi és nem férfinemszervvel ellátott nő. És fordítva.

hagyjuk magunkat olyannak amilyennek Isten teremtett és helyre áll a rend.

Én változtam, mert kellett. Nekem ráment erre az egészségem ahogy írtam, és átértékeltem az életemet. Nagyon rossz volt, és más dolgokban élem ki magam, a kreativitásom. Nekem teher a vezetői szerep, nem vagyok jelenleg, lehet, hogy később, ha felnőnek a gyerekeink máshogy fogom gondolni, talán újra karriert szeretnék, nem tudom...

Örülök, hogy ledobtam magamról a bizonyítási kényszert: többdiplomásként megfelelő pozícióban kell dolgozni, x pénzt kell keresni, stb. A férjemmel végigbeszéltük, miután a friss házasságunk majdnem ráment az egészségemmel együtt. Én nagy árat fizettem ezért.

Megjegyzem a férjem is vezető, talán egyfajta kimondatlan verseny is volt közöttünk, ezt is tisztáztuk, és a kapcsolatunk, házasságunk egy sokkal magasabb pontra jutott. Várjuk szívünk teljes melegével a kisbabánkat!!!

Ez az, ami nem igaz: a család és a karrier nem egyeztethető össze! Ha megnézed, kik mondják ezt? Azok csinálnak karriert, akinél napi 8 órában ott van a bébiszitter, meg jön a bejárónő rendet rakni, főzni, takaritani. Olyan nő nemigen csinál karriert, aki otthon nevelgeti legalább 3 éves koráig a csemetéit, saját maga gondoskodik az ebédről, netán takarit - mert emellet NEM JUTHAT idő másra, ezt nekem senki ne akarja bemesélni.

Igazad van teljesen, tojni kell a társadalmi elvárásokra, lényeg, hogy lelkedben béke legyen :-)) És hajrá babóca :-)))

Mit tudunk tenni? Én annyit tettem, hogy a férjem előtti kapcsolatomat felrúgtam eljegyzés után, mert az a férfi "megkövetelte", hogy ugyannyit keressek és dolgozzak mint ő, viszont a házimunkát hanyagolta, és a gyermekekvállalástól is ódzkodott.

Tudatosan válaszottuk egymást a férjemmel, aki a régi értékeket képviseli, gyermekeket szeretne - sajnos nem tudjuk mikor jön össze, próbálkozunk - nyugis életet, és a legfontosabbnak a családi harmóniát tartja, mindkét fél véleménye szerint nem daráltathatja be magát a gépezetbe. Én most próbálok a melóhelyen vegetálni, amíg tűrik, illetve remélem hamarabb sikerül a baba...

Nyilván nem fogom megkövezni a kékharisnyákat, és a felmenőinket, akik elérték ezt a helyzetet. Ez egyszerűen egy szörnyű elvárás a társadalomtól. Aki csak nő és anya akar lenni az lenézetté válik. A csapból is az folyik, hogy gyerek és karrier összeegyeztethető. Nekem ráment az egészségem a karrierre, és hogy feleségként, nőként, háziasszonyként megfeleljek egyszerre, most már ki tudja mikor lesz gyerek. Szóval bennem a saját élményeim miatt forr a düh.

Ezentúl tudatosan szarok nagyívben a társadalmi elvárásokra, és elég számomra, hogy a férjem egyenrangú társként tekint rám.

Tök igazad van! A világ azóta "dilizett" be, hogy a nők egyenjogúságot akartak (amit a férfiak is lelkesen üdvözöltek persze, csak éppen nem mindegy, melyik részét!), a családok szétestek, hiszen a nő feladata már nem(csak) összetartani a családot, hanem ugyanúgy pénzt keresni....

Mindamellett a mai nőnek már sokkal kevésbé van szüksége egy férfira - gyakorlatilag ha nagyon brutális akarok lenni, már csak a gyereknemzéshez kell (bár már vannak spermabankok :-D ). Szóval, nem jó a szerepcsere!

A helyzet diszkriminatív, de ennek ellenére nem vagyok híve a szerepek felcserélődésének. Egyik oldalról bánt, hogy kétszer annyit teljesítek vezetőként, mint a férfi kollégáim, hogy tizedannyi megbecsülést kapjak, mert nő vagyok. És ugyanakkor más helyzetekben semmibe se veszik a nőiéségemet.

Engem ez az ambivalencia zavar, a kép a mai társadalomban nem világos, tiszta, és úgy látom egyre zavaróbb, és rosszabb irányba tart a világ.

Nem véletlen, hogy egyre kevesebben vagyunk, a női egyenjogúság egyik legborzasztóbb következménye, hogy nem szaporodunk eléggé. De ez egy nagyon nagy téma.