Névkérdés (beszélgetés)
Az én kislányom 21 hónapos. 6 hónapos volt amikor elhagyott minket a férjem. Okos, beszédes kislány. Már többször kérdezte az apai látogatás után, hogy hová megy apa? Megértette, hogy ment haza, vagy dolgozni.
Nem nagyon foglalkozott még ilyen dolgokkal, vagyis én ezt gondoltam. Aztán tegnap egy megrázó dolog történt. Nézegettünk egy könyvet, amiben a kisvonat sírt. Símogatta a könyvet és megkérdezte: Miért sír James? Én mondtam: Bohóckodott, kisiklott és nagyon megijedt. Erre ő: Nem anya, nem. Jamesnek nincs apukája azért sír.
Megállt az ütő bennem, nem tudtam mit mondani. Erre a kis ártatlan rámnézett és közölte, hogy neki van apukája, csak "mindig nincs Eszterrel". Aztán: "Eszter szomorú, neki "semmit hoz apa".
Próbáltam vidám lenni és mondani, hogy a múltkor is hozott egy virágot (sajnos többet nem tudtam megemlíteni), de ő megsímogatott Anya ne legyen szomorú, mosolyogjon, Eszterke baba boldog.
Soha nem mondok neki rosszat az apjáról, sőt próbálok jókat mondani róla.(Pedig nem érdemli meg)
Így megfogalmazódott bennem, hogy valami szakember segítségét kell kérnem. Nemcsak a kicsi miatt, hanem magam miatt is.
Írd majd meg, mindenképp sokat segítenél a tapasztalataiddal.
Köszi a segítséget és elmegyünk a pszihodokihoz, majd utánna írok, remélem másnak is tudok segíteni!
egyébként a lányom kérdezte meg tőlem? Amióta beszél nagyon sok "felnőttes" téma érdekli, pedig tv se nagyon néz. Nem tudom honnan veszi elő ezeket a kérdéseket.
Szia Panda!
Az én kisfiam is éppen ennyi idős.
Meglepő azért, hogy ilyen kérdés megfogalmazódik már a kis fejében.
Én laikusként úgy gondolom, hogy talán most kisebb sérülés éri ha megmondod az igazat, mint ha később kell vele szembesülnie. Igazán szerintem még nem is tudja elképzelni, hogy milyen az, ha van apa, talán inkább majd akkor, mikor látja majd más gyermekek apukáját. :(
Vagy ez esetleg már felmerült?
Azt hiszem én megmondanám neki.
Lehet hogy kikérném esetleg egy pszichológus véleményét is elötte, ők talán jobban ismerik a gyermekek lelkivilágát. Aztán még mindig dönthetsz úgy, ahogy jónak látod.
Szia Gerna!
Igen valójában az apakérdés is gond, hiszen hogy magyarázzam el hogy nekik miért "nincs", de a nevét viseli, másnak miért van! Igazából ez a probléma a nevek körül, miér kell nekik viselni ha nem foglalkozik már velük!
Panda! sokan vannak, ahol az anyuka és a gyerekek nem "egynevűek", például nálunk is így volt, van, mind a 3 gyerekkel. "Ti apa nevét kaptátok, anya meg az ő apukája nevét."
Na persze, ha azt kérdezi, hogy hol van az ő apukája...? ez az igazi gond, ugye?
Sziasztok!
segítségeteket kérném! Én egy 22 hónapo ikerpár (egy fiú, egy lány) anyukája vagyok. Egyedűl nevelem őket, mert az apjuk elhagyott minket amikor még 3 hónaposak voltak. A kislányom már egész sokat beszél kb: 70-80%-át érteni amit mond csak az ikertestvérével beszélget "babanyelven". tudja már a nevét és arról érdeklődik mi miért nem vagyunk "egynevűek", mármint a vezetéknevünk miért nem egyforma???
HOGYAN MAGYARÁZZAM EL NEKIK, HOGY VALÓJÁBAN MI IS AZ IGAZSÁG? MIT MONDHATNÉK? NEM SZERETNÉM FÉLREVEZETNI SEM (VAGYIS HAZUDNI NEKIK), DE FÁJDALMAT IS MINNÉL KEVESEBBET OKOZNÉK.
KÉREM SEGÍTŐ TANÁCSOTOKAT!