Nevelhetetlen gyerek (beszélgetős fórum)

Ennek viszont én örülök roppantul, hogy volt haszna ennek a cikknek, meg talán annak is, hogy az írója anno mindent így csinált, mert ezzel sok embert elgondolkoztatott, hogy ez így nem helyes.

Igazából sok kisgyerek köszönetet mondhatna, és ezt most mindenféle irónia nélkül írtam.

elnézést, de nekem ott lóg ki a lóláb az egész történetből, hogy amilyen eseteket kiemelt, azok éppen a csipp-csupp ügyek közé tartoznak, pont emiatt nem ütünk meg egy gyereket. Ha leköpne, leanyázna stb stb akkor naná, hogy én is adnék neki egy hatalmasat. De az én meglátásom szerint, ha valakivel foglalkoznak, a szülők normálisan élnek, jó példát mutatnak, nem káromkodnak, akkor a gyerek sem fog. Illetve az oviban később a suliban naná, hogy ragad rá a negatív dolog, de ezt meg tudni kell kezelni. Azok a gyerekek viselkednek extrém módon(tanárt veri, pofátlan, nem tudja mit illik és mit nem,) akivel nem foglalkoznak, nő mint a dudva, és mindezt a legtöbbje csupán szeretethiányból teszi, mert így akarja felhívni magára a figyelmet! Sajnos a gyerekkorban elvesztegetett időt kamaszkorban már nem lehet helyretenni, ha akkor nem nevelgetjük, terelgetjük a gyerekeinket a helyes útra, ha nem mondjuk el nekik mi a jó és mi a szép, és miért(!), akkor kamaszkorban hiába sopánkodunk, hogy rossz a gyerek, nem bírunk vele. Már pici korban meg kell tanítani, hogy nem szemetelünk, milyen csúnya, ha mindenki eldobná a szemetet, nem tesszük tönkre a játékokat, mert anya és apa azért sokat dolgozik, a szomszédnak köszönni kell, vagy ezernyi ilyen példát hozhatnék, mert ha azt látja a gyerek, hogy apuka egy laza mozdulattal az autóból kidobja a szemetet menet közben(ami a következő autós szélvédőjén koppan..), vagy neki támad az óvó néninek, mert nem vetette le a gyerekéről a trikót és elmondja minden hülye bunkónak(az óvó nénit), akkor az a gyerek ezt fogja megtanulni! Azt hiszi ez a helyes viselkedés.

Én azt vitatom, hogy a megfelelő útra való tereléshez szükséges-e a verés, illetve ez a kérdésem. Mint írtam az én egyik kisfiam valami hihetetlen hisztis kölyök, akaratos, tényleg néha borzasztó a viselkedése, ezt a szigetes táblát(amit régebben említettem) csak pár hónapja vezettem be és komolyan mondom csodákat művel a viselkedésében(pedig már teljesen kétségbe voltam esve úgy viselkedett), pedig jutalmul tényleg nem kap nagy dolgokat, csak apróságokat, aminek nagyon örül. Ma pl feltűnően jó volt, kérdeztem tőle, hogyhogy ilyen jó vagy, beteg leszel?(poénosan). Erre ő: nem anya, csak szeretném ha örülnél, és szeretném, ha előre menne a hajóm! Teljesen komolyan veszi, és van cél, és az külön jól esett, hogy nem csak a hajó előremenetele miatt küzd, hanem hogy én örüljek...

és még egyet leírnék: ez a fórum engem csak erősít abban, hogy ne üssem meg a gyerekeket semmiért, mert mint írtam én is adtam már 1-1 fenékreverést(pofont és vízleöntést soha!)de ezt is teljesen feleslegesnek tartom...ez nem használ.

Igenis nagyon komolyan kérdeztem, mert nekem még mindig nem fér a fejembe, hogy miért háborodik fel valaki azon, hogy ha ezt a kérdést felteszem? Hiszen ugyan arról beszélünk, mert verés, ütés egy Emberrel szemben. Nekem épp oly bűn megütni a gyermeket, mint a saját anyját, vagy szertteit.

Ember a gyerek is, és szerintem senkinek nincs joga a nevelés szó mögé bújni.

Amikor férjhez mentem már nem voltam gyerek. Ergo a gyereket lehet verni jogosan, a felnőttet bűntetlenül nem...

Nem baj, ha nem egy a véleményünk mindenben, a cél viszont kell, hogy egy legyen: A gyerekeket nem magunknak neveljük, hanem őket akarjuk olyan helyzetbe hozni, hogy az életben megállják a helyüket. Tesszük ezt úgy, hogy tettünket a szeretet vezérelje. Ha egy családban több gyerek van, kis eltérésekkel másként neveljük, a cél viszont ugyan az minden esetben.

Valamit összetévesztettél, amikor azt kérdezted, mit szólnék hozzá, ha férjem kezet emelne rám. Komolyan kérdezed? Amikor férjhez mentem, már nem voltam gyerek, nevelésre nem szorultam, bármennyire is fiatal voltam.Köztünk ilyen kapcsolat soha nem volt, ez elképzelhetetlen lett volna.Ezzel az erővel akár azt is kérdezhetted volna, az anyukámat is felpofoztam? ( anyukám ma is él, 99 éve lesz 2 hét múlva). Elképzelhetetlen. Más a férj-feleség és a szülő-gyermek kapcsolat.

A férjem igen nagy szeretettel vett körül engem is, a gyerekeket is. 10 éve meghalt, még ma is megemlékezünk a születés napján. ( Itt egy kicsit csalok, mert a fiam a férjem 40. születés napján született, tehát persze, hogy megemlékezünk Róla is )

Írtam, nem rég, a másik kettőt más módszerrel neveltem. A fiú a legkisebb, két lány után született, azon igyekeztem, hogy ne kényeztessük el, neki is azt kellett tudni, amit a másik kettőnek. Pl: megtanulta a házimunkást is,főzni, takarítani, pénzt kezelni. És az élet engem igazolt, bizony nagy szüksége volt rá az életben. Mindenki átgondolja az évek teltével, hogy hol követett el hibát, mit tenne ma másként. Alapvetően , fő dolgokba ma se csinálnám másként. Van persze olyan is, amit máshogy tennék ma. Pl. a fiamat később íratnám be az első osztályba. Akkor erre még csak nagyon nehezen volt lehetőség.Ha több időt kap még kicsinek, jobb lett volna.

Eddig csak olvastam a cikket ( a hozzászólások nagy részét is) és csöndben voltam...sorry, hogy pirítok, de az elmúlt napokban bizony fent volt többször is a hoxán (az adatlapon nyomon követhető mindenki aktivitása) és nem igaz, hogy most ért haza és csak most tud válaszolni. eddig tartott, mire összeszedte a gondolatait a rengeteg támadás láttán. ill. az biztos, hogy az elmúlt 2napban már olvasta a felháborodott szülőket...lehet, hogy a mai napon csak most ért haza és most jutott el odáig, hogy írjon is valamit, ami meggyőződésem, hogy most már csak mentegetőzés(a mostani sorait olvasva). És az is meggyőződésem, hogy mára már mocskosul bánja, hogy leírta, hogyan nevelt anno gyereket. Még akkor is, ha akkoriban az volt a "divat"...félresikerül és szörnyű "divatról" ismerünk regét bőven.

Már bocsánat a kérdésért, a gyerekei is valóban azt gondolják, amit ön állít? Miszerint minden úgy volt jó, ahogy tette? Nem lehet, hogy csak "szépítenek" nehogy anyát megbántsák? Nyugodt szívvel állítja, hogy a lelkük rendben van? Vajon (név nélkül) ők is ezt mondanák?!!!

Nem hiszem, hogy fordított helyzetben bárki helyett így mernék nyilatkozni! Még akkor sem, ha az történetesen a gyerekem!

Nem vagyok mai gyerek (vagyis felnőtt), hasonló nevelés kaptam és (mint pedagógus) nem mondanám, hogy éppen a hasznomra vált! Szívósra, kitartóra neveltek(ez pozitívum), de ott a másik oldal, a kétségek között vívódó egyén...

Vajon élete utolsó pillanatában is azt állítaná, hogy jól tette, amit tett? Vagy csak az önámítás csapdájában vergődne...?

Köszönöm.

Nem is tartok rá igényt.

Na ez a vita az, amibe megint felhuznám magam.

Az sem rossz anya, akinek valamilyen oknál fogva nem kell a gyereke. Vannak kivételek. De itt nem ez a téma.

Látod, ezt te is szépen írtad, és , ha nem haragszol ezt kölcsön is venném tőled.. Mikor kisfiamnak mesélem, hogymilyen volt, amikor még a pociban volt, hozzátenném, hogy nem csak, hanem a szívemben is hordoztam, őt is meg a lányomat is, és remélem még várkozik odabennt valaki, aki évek múlva újra olyan boldoggá tesz, mint az első kettő.

És biztosan fel is nőttél, szép volt :)

Ezzel akkor jönnek elő az emberek, ha kifogytak az érvekből. Vagy ha a tyúkszemükre léptek.

Nem ismersz, nem tudod, bennem mennyi együttérzés van. Én nem sértegettem itt senkit, nem néztem le azért, mert nem ért egyet velem. Szóval az utolsó mondatod biztosan nem igaz. Az életemről, tapasztalataimról meg fogalmad sincs, mi alapján mondasz ilyeneket???

A többi pedig a továbbiakban nem érdekel. Aki nem tud értelmes ember módjára, személyeskedés nélkül vitatkozni, azzal nem lehet mit kezdeni.

A nagyit egyébként arra írtam, hogy legyerekeztél, a korodat meg sem néztem és nem is érdekel. Mint ahogy a továbbiakban veled kapcsolatban semmi sem érdekel.

Nagyon szépen leirtad.

A baj az, hogy sokan ugy vélekednek, akik nem alkalmazzák a testi fenyitést, azok nem nevelnek.

Azoknak a gyerekei nekimennek a szülőknek, tanároknak, gyerekeknek. Pedig nem.

Legalábbis nekem ellentétes tapasztalataim vannak.

Véletlenül sem ejtem ki soha azt a szót, hogy nem szeretlek vagy nem kell ilyen "rossz" gyerek.

Azt hangsulyozom, bármi is történik én akkor is szeretem. Pedig én nem a hasamban, hanem a szivemben hordtam őket. Ott vártam.

Igy nőttem fel a feladathoz.

Hát igen, aki leír egy cikketgondolom azért teszi, mert vagy kiváncsi más véleményére vagy, mert azt szeretné, hogy a gondolatait többen megismerjék, és ezt bizony itt forum követ.

Én nagyon ellene vagyok mindenféle testi fenyítésnek, sosem alkalmaztam, és nem is fogom, de ettöl még az igen eleven fiam nem szokott leköpni, se rugdosni, se ütni. egy éves korában előfordult, és bizony nehéz volt, de rácsapás nélkül is meg találtam hozzá az utat.

Szerintem nem szabadna általánosítani, hogy az aki nem üti a gyerekét az rögtön nem is nevel. Nekem a nevelés nem egyenlés az ütéssel.

Én nem akarok pálcáttörni senki felett, de a gyerekek nevében igen is kikérem magamnak, hogy nehezebb helyzetben csak ezzel lehet náluk célt érni.értem én, hogy nem mindig, meg nem rendszeresen, de akkor is ütés...

Szeretném megkérdezni, hogy a férje kezet emelt- e magára valah, és ha megtette volna akkor csak nevelő célzattal, tudom, hogy ezt már párszor körültáncoltuk, csak a cikk írójától nem kaptunk még erre választ.

Mondjuk, ami nekem még személyesen nagyon szomorú eset, hogy még, ha csak "játszásiból" , de otthagyja a gyerekét valahol, hogy neki ilyen rossz kölök nem kell.

Én nem szeretném bántani, mert akkor saját anyámat bántanám, hisz én is kaptam, csak érdekelne, hogy egyszer sem gondolkozott rajta, hogy lehetne-e ez másképp?

Tudom, hogy abban az időben más volt, de ez a cikk mégis most íródott. Az én anyukám nagyon megbánta a dolgot, és belátta, hogy másképp sokkal jobb anya lehetett volna, ha legalább annyi türelme lett volna, mint a mostani anyukáknak, csak akkor ez volt a trend, meg sem kérdőjelezte senki.

Ez a téma az, ami mindig kiveri a biztositékot többünkből. Teljesen mindegy melyik oldalon állunk.

Saját véleménnyel indul.

Utána már egymást támadjuk,igyekszünk a másik álláspontját megforditani, ami miatt elharapózik a vita.

Tudom, és nem szeretek bele menni ilyenbe, de mégis a legtöbbször megtörténik.

Az hogy nem vállaljuk fel sokszor magunkat mindenki előtt, oka van. Legtöbbünknél.

Nekem több mint 1 évig fenn volt a teljes nevem és fotóm. Aztán szükitettem az adataimat.

Most jöttem csak haza, ezért nem válaszoltam senkinek.Ezt most se teszem meg, hisz nem minden érdemes válaszra.

Ami kimaradt a cikkből, de többeknek a gondolatában megjelent. Létezik, hogy csak háromszor hisztizett ez a kicsi gyerek? Nem ! DE! És ez fontos, nem egyformán ítéltem meg a hiszti súlyát.Volt olyan, hogy szót lehetett érteni Vele, volt hogy nem. Ha minden csipp-csupp

ügyért azonos büntetést kap,nincs súlya a büntetésnek.A 9 hónapos gyereknek még felesleges magyarázni. Úgy beleélte magát a dühbe-méregbe, hogy ellilult s feje, elvágta magát a kiságyba. Ekkor hívtam az orvosunkat.

Sok fiatal anyuka, most azt fogja gondolni HAZUDIK ( tudjátok Ti mi a megalázás )de szeretem a gyerekeket.Nekünk úgy volt 3 gyerekünk, hogy nem gyes-gyed volt a támogatás,hanem a szeretet. A 60-as években az egyke volt a divat, mi kilógtunk a baráti körből, a munkahelyünkön is. A munka helyeket nem érdekelte, mennyi gyereked van, beteg szabadság nem volt,( a két szülő szabadságából oldotta meg a gyermekek betegségét ) s ha megtudták- mert megmondtad-gyerekeid számát, fel se vettek.

Ahogy fiatal anyukák meglepődnek az ilyen nevelésen, ugyanolyan meglepő nekünk sok mai jelenség.Nem a gyereken lepődöm meg, hanem az anyukákon, akik elülik ahogy a gyerek beszél velük ,hozzávágja ami a kezében van, a boltból levesz bármit a pultról, köpköd , verekszik, stb.

Higgyétek el, nem növi ki.!!Ő lesz az, aki az óvónénit is leköpi, megüti a tanítónénit, s még sok minden mást...

A nevelés valóban gyerekre szabott. A másik két gyerekem soha nem hisztizett, nem lógott ki a sorból. Közülük csak az egyik kapott életében egyszer egy pofont, mert nagyon fontos dologban hiába beszéltük meg épp elégszer, nem fogadott szót. Nevezetes: csak akkor tette fel a szemüvegét, ha már látható távolságban volt az otthontól. Ma is azt mondja, lehet, ha akkor nem kap egy pofont, soha nem hordja a 4,5 dioptriás szemüvegét.

A gyerekeim, nem azért szeretnek mert rettegnek tőlem, hanem azért mert tudják, hogy mindent megtettünk értük, ami javukra szolgált, mert ma is számíthatnak rám, és érzik a szeretet. Biztos volt hiba is abban, amit csináltunk, de nyoma nem maradt.

OFF:

Azt látom, hogy itt szájkaratéznak az emberek, a saját véleményüket hangoztatva és a mellüket verve, de miért kel ezt? Vannak különböző vélemények, és illik tiszteletben tartani a másokét, még ha nagyon nem értünk is egyet vele....

Felháborít, hogy milyen véleményeket írnak le a cikkíróról, és különbnek képzelik magukat a saját stílusukat pedig nem nézik????

Örök törvény: ne ítélkezz, hogy ne ítéltess.....

Könnyű a névtelenség és arctalanság álarcába burkolózni és véleményt alkotni. Ilyenkor vagyok rosszul az internettől... :-(

Azzal hogy gyereknek tituláltalak, azt mondtam hogy az is vagy. Közel sem tapasztaltál annyit mint én a NAGYMAMA koru.

Fogalmad sincs mit jelent az igazi ÉLET.

Még semmit nem tapasztaltál. Ne is tedd.

De legalább tartsd tiszteletben azokat, akik már tapasztaltabbak.

És igen, lehet hogy nagyi koru vagyok, de van egy 10 éves kicsi lányom és egy 19 éves nagy fiam.

És még ma is letagadhatok egy 10-est. és minden gond nélkül letekerek akár napi 20-30 km-t is minden gond nélkül. Mint mai is.

És több bennem az együttérzés mások felé mint benned.

Igen, elkezdtem kiabálni. 9 hónappal ezelőttig.

Ma már szinte a hangom se emelem. És általában soha nem a gyerekkel kiabáltam, hanem általában.

Egyébként meg hangos vagyok, mert kissé károsodott a hallásom...

Szióka!:DDD Eddig megálltam,hogy nem írtam hsz-t és

megfogadtam,hogy gyerek témában nem is fogok!:DDD

Te tudod,hogy miért nem.

Pusssz neked !:))

A többiektől bocsánat az off-ért!