Nevelhetetlen gyerek (beszélgetős fórum)

Van itt is pavoros fórum, esetleg keresd meg azokat, akik oda írtak.

De a pavor nem tart órákig.

Ha majd kiderül, mi a probléma nálatok, írd majd meg, érdekelne.

megtaláltam köszönöm!

Ahogy olvasom a szakvéleményt azt mondom nem az! Nekünk nappal(mikor nem is alszik), és inkább ébredéskor vannak, nem csak álmában jön elő. De anyukák eseteit olvasva, meg igen lehet.

Ha esetleg olyan anyuka van a fórumon, akinek gyermeke ebben a betegségben szenved, leírná pontosan milyen tűnetek vannak?

Köszönöm

Szia!

pavor....az mi erről még nem hallottam.

Képzeld tegnap nagyon aranyos volt, estére már olyan mint rég...és nem volt "hiszti" bár az alvás nehezebben ment, de aludt és csak most kelt fel.

Sziasztok!

Valaki látott esetleg tapasztalt hasonlót?

Kislányom, (gyönyörű, értelmes az átlagnál fejlettebb a gondozónők szerint is) 3 éves múlt, egyik pillanatról a másikra kezelhetetlen hisztit produkált. Ne értsen félre senki, nem túlzok, de még soha senkitől nem hallottam csak hasonlót sem, szóval nem túlzok, de egyszerűen a hiszti határán szerintem túlment. Nagyon aktív, cserfes kis lányka az enyém, akarata is van bőven, "bika" voltak hisztik, több-kevesebb mikor milyenje volt, amit simán lekezeltem, szóval próbálgatta a határait....egészen vasárnap hajnalig azt hittem jól csinálom.......megbeszéltük, ha valami nem úgy alakult, ahogy szerette volna, persze voltak duzzogások, "haragszom rád anya" de 5 percnél soha nem tartott tovább. Vasárnap hajnali kettőtől kezdődött a változás...sírva ébredt, tördelte a kezét, mintha feszített izommal kezet mosna, a lábát az egyik lábfejéről a másikra dörzsölte befelé fordítva a lábfejét, nem engedte, hogy hozzáérjünk, mintha fájna neki, ordított.....nem lehetett nyugtatni, fázom- fázom ezt kiabálta, de ahogy betakartad lerúgta magáról a takarót. Reggel 5-ig csinálta, közben mindent próbáltunk, még hideg zuhany is volt, semmi nem történt ordított tovább, egyedül hagytuk.....semmi. Végre elaludt, aludt másfél órát, aztán elölről kezdődött minden. A nap 80%-ban ilyen volt. Este nem bírtuk tovább, hisztizve beültem vele hátra a kocsiba és mentünk az ügyeletre. Mondanom sem kell vasárnap hajnali kettőtől aznap estig 2órát aludt összesen, így fáradtnak kellett volna lennie, pláne ennyi "hiszti"után, de nem volt az, mire beértünk az ügyeletre, látszólag megnyugodott, mintha nem történt volna semmi, játszott, aranyos volt. Az orvos megvizsgálta, és már-már hazaküldött volna, ha nem mondom neki, hogy készült videó felvétel is, örült neki, mondta megnézi, amikor megnézte úgy döntött felvetteti megfigyelésre a sürgőségire. Nem kellett sok idő újra kezdődött. Aztán megint egy óra múlva megszűnt, és megint újra kezdődött a gyerek még nem alszik...nyugtatón gondolkodnak....szerencsére nincs rá szükség, végre elalszik, egész éjjel egy széken virrasztottam mellette. Éjféltől aludt reggel 5-ig, nem sok. úgy ébred, hogy "hisztizik" fázik kéz, láb mozgások, ordít, nem tudok vele kommunikálni, eltol magától mindenkit, mintha fájna az érintés, megnyugszik.......vízit, okos gyönyörű kislány, játszik, futkározik, beszélget, okosan tűri a vizsgálatokat, mesélek neki, játszunk. Az orvosok el sem hiszik, hogy mit csinált éjjel. Videót nézik egy-kettő-három orvos, megállapodnak, hogy ez egy nagyon nagyfokú hiszti és nem gondolnák többnek, indok: nem eszméletlen, mert le lehet kötni a figyelmét, ha kizökkentjük a hisztiből (igen le lehet, de csak akkor ha kitombolta magát...lehet hogy 20 perc, de volt már 2-3 órás is, amit folyamatos ordítással tölt)erősködöm, vizsgálják ki, nem -e epilepsziás rosszullét, főleg a kéz és láb mozgások miatt, ebben egyetértenek velem, hogy az elég különleges, de ragaszkodnak hozzá nem eszméletlen. Megcsinálják a vizsgálatot, el kellett altatni az EEG-n nem volt nehéz, ahogy letettem, megsimiztem aludt is. Közben rángatózott, kis keze és lába. Meg meg rándult, be is kapcsolták a kamerát. Mondtam, hogy ha fel ébresztjük hiszti lesz újra, mert rendszerint ébredés után biztos, hogy volt hiszti. Vége a vizsgálatnak ébresztés...aludt 20 percet, egy simogatás a hátacskáján, a lába rögtön beállt, befelé fordult és kezdődött az ordítás, ellökés, fázás......a vizsgáló hölgy többször hívta az orvosokat, a telefont nem vette fel senki, már legalább 10 hívást kezdeményezett mire elérte az orvost..ekkor már 3/4 órája zajlott a "hiszti" mire orvos érkezett,addigra ismét leköthető volt a figyelme a gyereknek mesekönyvvel. Tehát megint igazolódott az orvos állítása, hiszen leköthető a figyelme.....no comment

A vizsgálat eredménye: Úgy látja nem igazolódik az epilepszia, ez nem jelenti azt, hogy később nem látszódik majd erre utaló jel, de általában az első ilyen vizsgálatnál még nem minden esetben látszik, és ő még mindig úgy gondolja, hogy mivel nem eszméletlen, ezért nem az. De bent tartja még éjszakára, és arra kért minket menjünk haza ne maradjunk a gyerek mellett, mert ara kíváncsi lesz e rosszullét a távollétünkbe, és a nővérekre bízta a megfigyelést. Kértem a nővéreket ha nem tudják megnyugtatni szóljanak, hívjanak fel. Elaltattuk este 8-kor már aludt is, nagyon ki volt fáradva, de egészen addig míg nem bírtam rá, hogy feküdjön le elevennek látszott. Elmentünk, én már iszonyat fáradt voltam, szinte beájultam este, ahogy lefeküdtem ugyanabban a pózban ébredtem reggel 5-kor, gyors fürdés és indultunk vissza a kórházba. A nővér elmondta, hogy kétszer volt neki "hisztije" az egyik egy órás volt, mire le tudták nyugtatni a másik pár perces.....kérdeztem, kapott nyugtatót? (mert aludt mikor odaértünk) a nővér eddig a kérdésig a szemembe nézett, itt viszont lesütött szemmel mondta, hogy nem. Apával pár perc után egyszerre mondtuk ki, láttad, hogy elfordult mikor a nyugtatóról kérdezeted? Ugyanaz az érzés volt bennünk. …..

Délelőtt kiengedték a kórházból ideiglenes záróval, amiben nincs semmi, a másikat majd postán kapjuk. Javaslat: Vegyük videóra a "hisztiket" figyeljük meg, és próbáljuk elterelni a figyelmét.

Egész nap megállás nélkül beszélni kell hozzá, de így is volt hiszti. Délután váltottam apát, mert nekem dolgoznom is kellett már kedden, aranyos volt, bár a hangja nem a régi, valami törés volt benne...végtelenül szomorú nem tudom máshogy fogalmazni, mintha nem lenne élet a hangjában:( aztán egyik pillanatról a másikra jött a hiszti a szokásos....elterelés hadművelet, este 8 óra volt én komoly mondom több mint egy órán keresztül ugráltam, báboztam neki, megnyugtatóan beszéltem hozzá, nem szabadott hozzáérnem, bár a hiszti mérsékelt volt, de hát azért hangos volt. Úgy láttam végre megnyugszik, próbáltam megölelni, altatni, újrakezdte......kitört belőle az igazi nagy "hiszti" nem tudtam nyugtatni. Úgy vettem észre, ha ki kell jöjjön, kijön mindegy húzhatom figyelemfelkeltéssel, de nem megy az sem az idők végezetéig. Sírt, ordított, rúgkapált, fázott, nem tudtam vele mit tenni, hagytam, sírtam, apa is csak sírt, mi lett a mi kislányunkkal? Megnyugodott 23-óra volt. Elaludt. hajnali egykor újra kezdődött, kimentem hozzá, egész éjjel ment a nyugtató babazene, mondtam neki mi a baj? Rúgott egyet és bealudt....hihetetlen mi van vele? Ez mi volt? Reggelig aludt, apa maradt vele sajnos dolgoznom kell, óránként hívtam apa szerint le van lassulva, a hangja olyan más, szomorú.....egész nap terelték a figyelmét a papával, elaludt, rendesen ébredt, eddig nem volt semmi....legalább is apa ezt mondja, de lehet, nem akarja,hogy idegeskedjek nem tudom....félek az estétől....tud valaki hasonló esetről? Mit tegyek? Így nem mehet sokáig, a szomszédok sem bírják, még csodálom, hogy nem szóltak eddig, bár ebben a helyzetben nem érdekelnek, de azért mégis.......a héten még otthon van apa szabadságon, és a következő héttől a nagyival lenne, mert szünet van a bölcsiben, de őrá így nem tudom hagyni. De ez nem állapot és az oviba sem fogják bevenni, ha ilyen állapotokat produkál.

Meddig tarthat ez?

Elnézést a hosszú írásért de kijött belőlem....kérem ha valaki tud ilyenről írjon, hogy mit tudtak tenni a gyermekkel.

Gratulálok, hogy neked ilyen jól megy minden, de másnak még lehetnek problémái. Nem kell másokat lehurrogni és okoskodni, pláne úgy, hogy fogalmad sincs, miről beszélsz, kitalációkat irogatsz. Olvasd vissza még egyszer és rájössz, hogy teljesen félreértetted a dolgokat.

A fórumok azért vannak, hogy tanácsokat adjunk másnak, segítsünk, leírjuk a véleményünket, nem azért, hogy kinevessünk és okítsunk másokat. Ezen gondolkozz el szerintem, mielőtt bármit is írnál.

"Kommunikáljon, ne hisztizzen. . . beszéljen. Fogalmazza meg, mondja el mi bántja mit akar. Egyezetesünk, én mit akarok mire van mód és együtt oldjuk meg a gondokat."

Jó, majd megmondom a 15 hónapos lányomnak. muhaha

Kommunikáljon, ne hisztizzen... beszéljen. Fogalmazza meg, mondja el mi bántja mit akar. Egyezetesünk, én mit akarok mire van mód és együtt oldjuk meg a gondokat. Köszönöm kedves érdeklődésed, jó működik a 20 és 18 évesnél is. Ők nem hisztiznek 18 évesen, az már a gyerekkor vége, és a felnőttséggel jár hogy nem puffog durrog vagy nálatok mit takar a hiszti?

Hát a 18 éves földön fetrengését:) nehezen képzelem el....de nem lennék erre büszke.

Egyszerűen, nevetséges. Nagykorú akkor nem csak joga de kötelessége is úgy viselkedni .

Természetesen nem üveg búra alatt nőttek, két kis hercegnek.

Baráti , iskolai fronton elboldogulnak tetlegasség nélkül, jó eredménnyel.Nem leszenek gyomorbántalmaik a visszatartott indulattól sem a magasvérnyomástól. Határozd meg , adj neki nevet és mond ki:))))))) mi bánt.

És igen facán neveltem, mert mióta tudok velük komunikálni azóta ez szerint tesszük.

Szivből sajnálom a pánikrohamaid, de ha te nem tudod a módját hogy kezeld helyesen a bajaid , nem is adhattál át jó megoldási mintákat.

Sajnos, ez is örökithető. Sok munkád lesz ezzel, kivánok hozzá sok türelmet és kitartást.

Köszi szépen a "jókívánságokat"!

Még mindig nem értem a problémádat amúgy, de legyen neked igazad. Most felnőtt vagy gyerek hisztiről van szó szerinted? Ki mondta, hogy földön fetrengek és hisztizek én vagy akár a gyerekem? A fiam most kezdi a hisztikorszakát, 2,5 éves, nem 18, és nem vagyok rá büszke egyáltalán, mikor hisztizik, teszek ellene, nem hagyom, hogy ezt csinálja, próbálok módszereket találni arra, hogy abbahagyja, de nem mindig sikerül. Én nem hisztizem, csak néha levezetem a feszültségemet, esetleg dühöngök, kikiabálom magamból és már meg is nyugodtam. Ha szerinted ez nagy probléma, nem érdekel. Szerintem sem jó, ha az ember magába fojtja és gyomorfekélyt kap az idegességtől, ki nem mondott szavaktól. De ha neked így jobb, akkor te tedd azt.

A férreértések szerintem fogalomzavarokból adódnak, ezen a fórumon meg hatványozottan.

Az egy dolog, hogy 18 évesen nem a földön fetrengünk. A kérdés csak az, hogy Dundolka megelégszik-e ennyivel, mert ez csak látszateredmény. Arra megtanította-e a gyermeket, hogy ténylegesen hogyan adja ki az indulatait..

Mert szerintem ezt nagyon rosszul csinálják itt ebben az országban, mert valaki vagy állat, vagy egész életén át görcsöl, egészen a gyomorfekélyig..

Márpedig az én vérmérsékletem szerint inkább legyen valaki kicsit hirtelenharagúbb, de ne görcsöljön a dolgokon. Ezt meg ellensúlyozza azzal, hogy a jóban is legyen "hirtelen" ember..

Persze nem vagyunk egyformák, nem is kell, de a kommunikáció sokkal fontosabb, mint gondolnák sokan.

Csak sok okos észosztó, akinek "nincs" problémája a gyerekkel, mert aztán ő nagyon f.cán megnevelte, meglepődhet még egy két dolgon később.. De lehet, hogy még akkor se ismeri be, hogy erről ő tehet. Az öcsém 25 évesen került pszichológushoz, nekem majdnem 30 évesen kezdődtek a pánikrohamjaim. És kiderült, hogy semmi baj nem volt, csak az, hogy "rendes család", meg jól megnevelt "rendes" gyerekek voltunk. Anyámék a mai napig nem értik, mi volt a gond, pedig jártak az öcsémmel eleget ezen dolgok tisztázására....

Visszatérve a hisztire: a férjem azt csinálta évekig, hogy ha valami nem tetszett, napokig nem szólalt meg, nem lehetett vele beszélni. Egyrészt nagyon zárkózott, nehezen kezelhető, (mint az én középső fiam), másrészt velük nem foglalkozott ilyen szempontból anyósom. Amit tudtan tenni, az az volt, hogy szerettem, és szeretetteljes légkört teremtettem Neki, megtanítottam kifejezni az érzéseit. Amikor az apja haldoklott, kimondattam vele, hogy igen apa meg fog halni, és ez nagyon fáj... És láss csodát, minimálisra csökkentek a "hisztik"...

De szerintem ezek a dolog nem olyan egyértelműek...

Sok hisztis 18 évest kívánok neked:)

És legyetek rájuk büszkék:)jó kib... abráltatok a saját gyereketekkel.

Nagyon félreértesz valamit, miért kell így nekiesni másnak? Senki nem írt olyat, hogy földön fetrengünk és tombolunk, törünk-zúzunk, ezt honnan veszed?

Képzeld, tudom kezelni az indulataimat, de néha jól esik és kell is levezetni a feszültséget.

De ez tényleg mindenkinek a magánügye, ebbe talán nem kéne beleszólni, ki hogy vezeti le a feszültségét, pláne úgy, hogy fogalmad sincs, miről van szó, csak okoskodsz. Köszi, de ebből nem kér senki.

Hát igen kiadod magadból, de hogy? Leorditod a környezed fejét, törsz zúzol?

Felnőttnek lenni azt jelenti tudod kezelni az indulataid.

Mélyen szégyenelném magam, ha az egészséges gyerekem nem volna képes uralkodni magán fenőtt fejjel. Viselkedés zavar....más tészta. De a föld fogajon be ha ennyire sem törődnék a gyerekem jövőjével. 18 éves két év múlva 20, nemsoká családfő ha eddig nem tanulta meg már bocsánat eztánse fogja. Helikoptreszülő aki köröz a 18-20éves gyereke felett:) nem kéne legyen önálló, ez az ő érdeke is .

Amúgy meg, nekem ez a véleményem , honnan veszed a hatalmas egóddal hogy más nem láthatja máshogy?

Neked bizonyára tuti sikerült volna?

Honnan veszed ezt a rengeteg egót, hogy Neked tuti sikerült volna, ami a másiknak nem?

A viselkedés más kérdés, de más kérdés az indulatok kiadása is.

Múltkor beszélt egy pszichológus arról, hogy a forróbb vérmérsékletű olaszoknál, (főleg délen), nem görcsölnek annyit az emberek, nincs annyi depi, meg válás. Ha az ember késett otthonról, Maria hozzávágja a teáskészletet, üvölt, hogy "te szemét alak, biztos a Juliával ittál, te!!", aztán lenyugszanak, és megy tovább minden. Itt meg napokig görcsöl a dolgokon valaki, hiszen mi aztán marhára viselkedünk... Remek..

Jesszus........

Felnőtt hisztérika? Kinek jó, hát erre nem lennék annyira büszke. Gyerekként a te dolgod lett volna megtanitani hogy URALKODJON MAGÁN.jESSZUS...

Örülök, hogy te sem a verés mellett vagy. Szerintem is meg lehet oldani másképp, persze sokkal több türelem kell hozzá. Nekünk az vált be, amit bambi írt korábban, hogy el kezdem neki mesélni, hogy amikor anya ennyi idős volt, mint te és hisztizett, akkor anyu mondta, hogy így nem érti, mit akarok és nem szép dolog hisztizni, stb. és kitalálok egy történetet. Annyira tetszett neki, hogy legalább 20-szor kérte, hogy még meséld el! :)

És tényleg abbahagyta és el kezdett kérdezgetni közben, el sem hittem, hogy ilyen jól beválik. És úgy kell mondani, hogy: és tudod, anyukám mit mondott? Hogy legyen lehetősége válaszolni is, mert akkor azonnal abbahagyja a hisztit, mert érdekli, hogy mit mondott anyu. És többször alkalmaztam már, és nagyon jól működött, ezerszer kellett elismételni a történetet. Mindig mondjunk neki azt is, hogy ok nélkül nem nyafoghat, sírhat, mert azt nem értjük. Tegnap ezt el is játszotta a játékainak, mondta nekik, hogy ok nélkül nem szabad sírni, csak úgy, ha van oka. Megpukkadtam a nevetéstől. :)

De az is tetszik, amit te írtál, hogy a bolt végében a néni még nem hallja. :)

Szerencsére ő még boltban nem hisztizett, de ha fog, kipróbálom ezt is.

Az egyik gyerekem nagy hisztiművész volt, de sosem érte el azt, amit akart. Most felnőttkor küszöbén már változtak az eszközei, de ugyanígy jár. Üvölteni, földhöz verni magát pedig állampolgári joga van, akkor is ha sokaknak ez nem tetszik. Sosem bántam meg, hogy verés helyett hagytam hogy kihisztizze magát. Nehéz ebben a helyzetben nyugodtnak, türelmesnek lenni. De némi humorérzékkel át lehet lendülni rajta.

Volt hogy a boltban mondtam neki, kicsit hangosabban, az a néni a bolt végében még nem hallja. Aztán mondta, hogy nem tud hangosabban üvöltözni, s abbahagyta. Vagy csak elfáradt, nem tudom. De meghatni nem tudott.