Nem tudom elfogadni magam (beszélgetős fórum)
szoktátok nézni a szeretem a testem c. műsort? én Gok félét néztem a legszívesebben,tényleg sok igazság van abban h a média miatt nőtt meg az elvárásunk magunkkal szemben, elég kinyitni 1 napilapot...
szóval a magyar műsorban sztem már átestek a ló túloldalára, mert kórosan elhízott emberrel ne hitessük el hogy jó úgy ahogy van és ezt nem azért mondom mert rondák lennének mert nem,de egészségügyileg ugye nem mindegy mennyire veszélyeztetettek. részemről nem is tetszenek a nagyon vékony lányok,a 60as évek női(nem twiggy) vagy a pin-up lányok sokkal jobbak
Valamit tenned kell, mert így soha nem leszel boldog. Sőt, ahogy telnek az évek, egyre rosszabb lesz!
több mint 9 éve volt 1 megszakítás közben
maga a testi kontaktus,amiben mindketten aktívan résztveszünk,összebújunk,együtt alszunk,én szoktam próbálkozni ill tevékenykedni:S de tudom h nehéz a dolga velem,nehezen engedem el magam
Hogyhogy hiányzik? A jó testi kontaktus, vagy maga a testi kontaktus?
Ez mind egy személyiségfejlődési folyamatnak a része, de mivel már felnőttek vagyunk, valóban csak mi vehetjük kezünkbe az irányítást. Az ember egész élete során változik, az irány viszont csakis rajtunk múlik, feltéve ha rendelkezünk a tudatossággal, a megfelelő érzelmi intelligenciával és az akarattal. És természetesen vesszük a környezetünk pozitív jelzéseit.
talán ezek hiányoznak, szeretem a párom és tudom h ő is szeret de hiányoznak dolgok az életünkből, a testi kontaktus,tudom h szeret,h tetszem neki,mégis így alakult :S
sziasztok
csatlakozom én is mert én sem szeretem magam sajnos és azt hiszem ezért is zárkóztam el az emberektől..Valóban igaz hogy amíg magunkat nem szeretjük addig nem várhatjuk el hogy mások szeressenek:(
Azt hiszem messziről süt rólam hogy nem vagyok jóban önmagammal...
Szerintem nekem is a párom az, aki sokat segített. Ugyanis hiába híztam meg, ő akkor is ugyanúgy szeret, mint régen. De talán nem ez az egyetlen ok nálam. Most, hogy gondolkozom, tulajdonképpen több okai s van: az egyik a párom, a másik apukám, aki mindig támogatott, a harmadik pedig talán az, hoyg olyan munkám van, amiben sikeres vagyok, és nagyon szeretem csinálni. Persze biztosan van még ezen kívül is, de most ezek jutottak eszembe.
Tudom,milyen érzés,ha nem vagy jóban önmagaddal!sajnos ezzel a gonddal én is sokáig küzdöttem,sőt,még a mai napig a legkisebb nem pozitív megjegyzés,amit kapok,le tud sújtani és hetekig rágom magam miatta. De mikor már depis voltam teljesen,akkor "megbeszéltem" magammal,hogy ezen csak én tudok változtatni,akkor ha akarok is.és elkezdtem tornázgatni,ez is kicsit növelte az önbizalmam.Vettem pár szép ruhát,többet adtam magamra és már ez is sokat segített.Persze mikor megnéznek az utcán,sokszor az jut eszembe,hogy csúnyának tartanak...de senki sem tökéletes :) ha belül rendben vagy,akkor az a külsőn is észrevehető :)
mindig furán álltam ezekhez az önsegélyező könyvekhez,egyet sem olvastam,de jó magyar módjára úgy könyveltem el őket h tele vannak sablon mondatokkal amik úgy sem segítenek.pedig nagyon szeretek olvasni csak kicsit olvasmányosabb könyvekhez szoktam :) de soma jó példa,elismerésre méltó ahogy kezeli a környezetét a tudatát, márha persze valóban úgy van ahogy mondja,de nagyon nyugodt és magabiztos szóval biztosan tud valamit
Önbizalomnövelő könyvek, tréningek. Soma ezirányú gondolatait és módszereit én is nagyon jónak tartom.
pont ezt látom/érzem másokon h milyen magabiztosak, én az utcán is úgy megyek végig h csak rám ne nézzenek ha mégis rám néznek akkor tuti azért volt mert valami nem jó rajtam. a páromnak is mondtam h amikor velem van és úgy sétálunk akkor nem érzem magam selejtesnek( és nem azért mert ő rosszabb nálam :) )
Tudom hogy milyen ez. Nekem is nehezen viselték a szüleim hogy elköltöztem, ráadásul még féltékenység is megy hogy anyós 30 perccel közelebb lakik (így is 1 óra kocsival).
Főleg úgy lehet nehéz hogy apukád egyedül maradt.... Ülj le vele megbeszélni. Szerintem nem neheztel ő rád, csak neki is nehéz egyedül.
Abban meg igaza van az előttem szólóknak, hogy ne akarj mindenkinek megfelelni, úgysem fog sikerülni.
Nem vagyok szakember (sajnos).. Nekem is sokat kell még tanulnom ebben az irányban.
De azt gondolom, hogy nem szabad, hogy mindig mi magunk legyenk az utolsók.
Persze vannak helyzetek, és személyek, akik elsőbbséget élveznek, de nem feltétlenül, s nem mindig. És ha az ember elhiszi végre, hogy igenis megérdemli, hogy valamiért, akármilyen apró dologért szeresse magát, megdicsérje és elismerje magát vagy néha előrébbhelyezze magát, akkor már nagy lépést tett meg!
Szóval tudom, hogy sablon duma, de addig, amíg nem magunknak akarunk megfelelni, hanem a világnak, addig sosem fogadhatjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
és bridget jones után is hajszállal jobb szokott lenni :)
Pedig 20-25 évesen nem voltam kövér, még apró ráncaim sem voltak, én mégsem voltam megelégedve magammal. Aztán valahogy ez megváltozott... De azt még nem tudom, mitől, úgyhogy ne is kérdezzétek. :D
és a megfelelési kényszer hogyan lehet kezelni?én extra csokis brownieval szoktam de az csak tüneti kezelés :)
Ha tudod, mi ennek a módja, kérlek, velem is oszd meg! :)
Tudjátok, pont a napokban volt egy tréningünk, és én megdicsértem 2 lányt, hoyg milyen ügyesek voltak (19 és 22 évesek), és mondtam nekik, hogy ha annyi ideje dolgoznék itt, mint ők, én nem lettem volna ilyen ügyes. Erre azt mondták, hogy pedig rólam süt, hogy milyen sok önbizalmam van.
Ehhez képest még kövér is vagyok. :) És tudjátok mit? 20-25 éves koromban nekem sem volt önbizalmam, állandóan magamat ostoroztam. Aztán észrevétlenül eljutottam oda, hogy elfogadom magam. És ez csak most tudatosult bennem! :)
Megfelelési kényszered van, ez itt a fő probléma... Magad és mások felé is.
De ha már tisztában van az ember a problémával, akkor könnyebb változtatni rajta, mert arra kell koncentrálni.
az a baj h mindig érzem a hangján h csalódott ha nem megyek,vagy ha nem hívtam másnap rákérdez h miért :( mindig anyás voltam,és miután anyu meghalt nem találtam apuval a hangot, alig beszéltünk,pedig igyekeztem csak nem ment és azóta se
nem sportolok egész nap ide megyek oda megyek otthon jógázom vagy kisebb erősítéseket csinálok,tudom h nem vagyok kövér,tényleg nem ezzel van a legnagyobb bajom hanem h rossznak érzem magam. a párom mondja h szép vagyok meg kedves persze mi mást mondhatna ugye :) még nem kapna vacsorát :)
olyan nehéz ezt elmagyarázni,mindenkinek szeretnék megfelelni,nem azt akarom h mindenki szeressen,csak akiket én szeretek :S és biztos szeretnek is,hjajj nem tudom
Ne hülyéskedj, miért lennél rossz gyerek. Ez az élet rendje hogy a gyerekek kirepülnek, és saját életük lesz. Szerintem ezt apukád is megérti.
Miért nem változtatsz azon ami nem tetszik?
Sportolsz valamit? Csak azért kérdezem, mert sokáig nem sportoltam semmit, vagy csak a minimálisat. Abban az időben soványabb is voltam, mégsem voltam annyira elégedett magammal mint most. Most rendszeresen járok tornázni, és nagyon elégedett vagyok az alakommal, hiába vastagabb a derekam, meg szélesebb a csípőm mint 5 éve.Visszanézve a képeket csodálkozom is, hogy jéé, akkor miért nem tetszettem magamnak?
Szóval nekem a sport sokat segített hogy jól érezzem magam a bőrömben.
Én is ebben a cipőben járok.. Nagyon nagyon nehéz, és az a legrosszabb, hogy tényleg kizárja az ember a környezetét, mert ugye, ha magadat nem szereted, akkor hogy várod el, hogy mások szeressenek? Nekem az önsajnálatból való kilábalásban Soma cikkei és könyvei, valamint sok más pozitív gondolkodással foglalkozó könyv segített. Most sem vagyok még 100%-os, de haladok :DD
További ajánlott fórumok: