Nem szeretem se a cicákat se a kutyákat!! (beszélgetős fórum)
Mindegy is. Annyit tudok, hogy neked se adnám csak úgy a kezedbe! :))
Legfeljebb, ha már felmelegítetted a radiátoron, vagy a kályhán a kezed. :)
Fene tudja, az biztos, hogy unatkozik.
:)
Te a 2095 éveddel viszont igencsak jól tartod magad!
Kérem a receptet!
Hát a lapja szerint nem az!
Vagy egy hazudós kiskamasz, vagy egy igazmondó, de ütődött Dórika!:)
Nesze nektek, evolúció! Annak is a csúcsa, Dórika!
Aki egyébként 40 éves!!!:)
dórikaforprezident
:)
Perzse, hogy látod a cicáid közötti különbséget-én is látom mennyire különböző habitusúak az enyémek.
De emberrel nem tudsz összehasonlítani egy állatot, azon egyszerű ok miatt, hogy nem ugyanaz a platform.
A cicámról például nem feltételezem, hogy azért harap meg néha, mert soha nem ismerte az apját és csonka családban nőtt fel.
:)
Remélem így érthető, hogy mire gondoltam.
Tök ismeretlen emberek iránt, meg persze, hogy nem érez az ember semmit, ellenben a kedvencével akivel szoros kapcsolatot ápol, de gondolom nem ugyanúgy szereted a macskáidat (és ismét nem a mértékről hanem a milyenségről beszélek), mint mondjuk az anyukádat.
Minden állatnak megvan a maga "árnyalt" személyisége. Én macskabarát vagyok, és ahány cicám volt, annyiféle.
Volt ragaszkodó, kedveskedő, bújós cicám, akinek, mikor baja volt, csak úgy tudtam megnyugtatni, és magára hagyni, ha a fürdőköpenyemet tettem a kosarába, amin érezte az illatomat.
Volt öntörvényű, harapós vad kandurom, akit csak akkor lehetett megsimogatni, ha ő is úgy akarta, hogy figyelmeztetni kellett a látogatókat, hogy ne próbálják megsimogatni, mert harap, és aki átköltözött a szomszédba, amikor befogadtam egy új kiscicát.
És volt udvarias, távolságtartó cicám, aki utálta, ha felveszik, de eltűrte, mert udvarias volt. Aki nem barátkozott, és nem dorombolt, és csak akkor bújt oda, ha tényleg beteg voltam.
Szerintem elég árnyalt személyiségek voltak, anélkül, hogy összehasonlítottam volna bármely emberével.
És persze jobban szerettem őket, mint a tök idegen harmadik szomszédot, mert lehet, hogy az ember, de az én ciccem meg az én családtagom, és én felelek érte attól kezdve, hogy befogadtam a családomba.