Nem ilyen lovat akartam... (beszélgetős fórum)

Hihetetlen szimpatikus ember vagy! Nagyon birom ezt a hozzaallast, hogy nem erdekel masok velemenye! Ezt is az ember tanulja. Nekem csak a fiam beszedhibajaval kellett megkuzdenem, de szornyu volt a sok tudalekos szulo: miert nem olvastal neki meset? Miert nem mondokaztal? Enekeltel? Biztos egesz kiskoraban a teve elott ult? Foglalkozni kellett volna vele.

Pedig csak en tudom mit meg nem tettem erte szuletese elottol kezdve. Nem azert mert feltettem ettol, azert mert en 3 evesen mint egy kis szineszno 100 verset eneket mondokat tudtam es arra gondoltam, hogyha ugyanezt orokolte akkor jusson ervenyre a tehetsege. Mai napig nagy kinlodasok aran tanul verset es beszedhibas. Raadasul erzekeny is, ha valaki azzal a gondolattal nez ra, hogy szegeny gyerek milyen sejp, az en 5 eves fiam osztonosen megerzi.

-Anya a neni nezett engem, hogy nem tudok jol beszelni.- Ilyenkor azert szakad meg kicsit a szivem miatta.

Ez van. De nehez elviselni az itelkezest! De inkabb engem bantson mint a gyereket.

Sot egy 1 ev alatti baba sem tudna az anyukaja nelkul eletben maradni. Az is csak az elvalasnak egy fazisa, kesobbi fazisa.

Aki ilyet kimond az nem hordott meg a szive alatt gyermeket. Mert mikor 12 hetesen az ember meglatja a kis ember, aki mar ugral a hasaban, vagy csak 6 hetesen a szivdobbanasat az tobbe nem tudja megnyugtatni magat, egy abortusz utan, hogy csak egy embrio volt. Minden no aki abortuszon esett at vadolja a lelkiismerete, mert a lelkiismeret tobbet tud az eletrol mint az orvostudomany.

Nem itelkezem senki felett, es megertem a cikkiro erzeseit, mert az ember neha az egeszseges gyermekeit is nehezen viseli, ha akadalyozzak a sajat eleteben: pl. nem tudsz toluk rendet rakni, vagy elmenni valahova, vagy nem azt csinaljak amit te elkepzeltel. De sok olyan not ismerek, akik vallaltak Downnal diagnosztizalt magzatot es egeszseges gyermekuk szuletett. Sot ismerek olyan holland csaladot akik a 6 gyermekuk melle orokbefogadtak 2 vizfeju kisgyermeket. Ok nagyon nagy szeretettel csinaljak ezt es a sajat gyermekeik is onfelaldozva segitenek. Mas esett mert ok ezt onkent vallaltak. De nekik sem konnyu, megis a multkor mikor nalunk voltak lazas volt a kisfiu es latszott az a tiszta szeretet es aggodalom rajtuk. Mas szemeben az a gyermek ertektelen lenne, teher, de ok feltettek egy emberkent az egesz csalad.

:-)))

Jaja, azért kérdeztem,mert múlt héten voltam nála a rendelőjében.

Egészen hihetetlen, hogy milyen keze van, elképesztő.

Így nem lenne szabad hozzáállni.

Sokat jártam Lengyelországban, ott beszéltem külföldiekkel, akik mondták; nálatok még a rendelést is részvéttel,szinte könnyes szemmel vette fel a pincérnő, a Balatonnál, nem szeretünk ott lenni, már nem is járunk.

Ez régen volt, nem tudom, mi változott.

Volt egy fura esetem a minap. Tescoból kifelé jövet az üzletsorok előtt egy padon látom, hogy egy lány nagyon szorítja a fülét, és a fejét lehajtja az ölébe, majd újra kiegyenesedik, rázza a lábát, szorítja a fülét, hajlong... Számomra egyértelmű volt, hogy VALAKI rosszul van, tehát odamegyek segíteni... Odaléptem a lányhoz, akkor érkezett meg a - gondolom - édesanyja, és rámförmedt, hogy mit akarok....ledöbbentem, mondtam, hogy segíteni szerettem volna, mert úgy láttam, rosszul van a lány. Ugyan - mondja az anyja - nem látja, hogy Down-os?? Mit kell fontoskodni??

Közelebbről már tényleg láttam az arcán, hogy az, de a hölgy reakcióján meglepődtem.... Elnézést kértem, és otthagytam őket.

Valami sértőt tettem?

Mi ebben a sértő?

Az, hogy úgy írsz a sérültekről, mint akiknek eleve csak szarabb lehet, és el se tudod képzelni, hogy lehet jó is.

Nem, nem a sérülés a jó, hanem az élet. Csak úgy, az élet.

A szerelem, a munka, egy jó ebéd.

És ez vérig sértő, bizony.

Szándékosan fogalmaztam sarkosan, mert a lovon a magyarok még mindig fordítva ülnek. Most azt nyilván nem kell nekem megmagyarázni, hogy jobb fogyaték nélkül élni, mint azzal. Még jó.

De a nyavajgástól, meg a sajnálkozástól még nem változik semmi, fogyatékosok, betegek, szegények, nyomorultak még lesznek, meg lesznek nekik szüleik is. Ez tény, és nem tud változni. Ami tud változni, az a lehetőség megadása, meg a saját gondolkozásunk a témáról.

Az,amit Bendegúz is mond, hogy külföldön megszokott a fogyatékosok látványa, az élet része, mint ahogy valójában is az, nem úgy, mint itt. Amikor a barátnőmnek down-os babája született, ezerrel kiborult, a holland rokonai nem értették, mi a gond. A cikkben említett helyzet itthon nemigen állhatna elő, hogy két down-os tulajdonosa van egy cégnek..

Mert vagy zokognának néhányan a bőrajtó előtt, a többi meg nem lenne hajlandó szóba állni velük.. Ez itt a lényeg!

Mert, ők hogyan érzik a bőrükben magukat? Egyébként nem tudom, tőlük kellene megkérdezni, de azért van egy olyan sejtésem, hogy jobban, mint háromnegyed Magyarország. Persze, nyilván van olyan is, akinél nem jobban. De hát istenem, vagyunk így ezzel néhányan.

"Azok akiket néha bemutatnak nem kell alapnak venni. Ők lényegesen több pluszt kapnak. Főképp anyagilag!4 Tehát ez nem általános. SAJNOS!!"

Mint említettem, ismerem a srácot, mert felettem járt az egyetemen. Ő azért van anyagilag jobb helyzetben, ha van egyáltalán, mert elvégezte az egyetemet, és dolgozott. Pedig nagyon sokan meg akarták győzni, hogy ő erre nem lesz képes.. De lett..

Egyébként hogy gondolod, hogy egyeseket úgy valahogy kiválasztás alapon jobban támogatnak mint másokat?

Ezt nem gondolod komolyan. Akkor kapnak támogatást, ha megszerzik maguknak, és sérült létükre is tudnak pénzt keresni így, vagy úgy..

Persze, nyilván vannak olyan állapotúak, akik erre semmilyen szinten nem képesek. Ez igaz. De az össz fogyatékosoknak a 80%-a nem, vagy nem teljesen ilyen, és pont az előítéletek miatt nem tudnak, vagy mernek lépni.

Nem, ez nem állami szinten dől el, hanem a fejekben..

Nekem sem az állami támogatás hiányzik - bár nyilván minden pénznek lenne helye - hanem a normális emberi hozzáállás.. Mert kösz, meg tudjuk magunknak is keresni a pénzt, ha hagyjátok...

De pont te vagy, aki nem hagyja..

Nem te, mint te, hanem te, mint embertípus.

És akkor még azoknak is több jutna, akik tényleg nem tudják megkeresni...

Mi ebben a sértő??

Ha te magad is vmilyen fogyatékkal élnél,hiszem ,hogy másképp látnád. Tudo,olvasom,hogy gyerekeid révén érintett vagy. De hidd el ez is más. Mint a saját testetben-lelkedben lévő..:(

El kell fogadni a sérült helyzetet. Azok akiket néha bemutatnak nem kell alapnak venni. Ők lényegesen több pluszt kapnak. Főképp anyagilag!4 Tehát ez nem általános. SAJNOS!!

Igazságos ugy lenne ha minden egyes fogyatékos(bármilyen jellegű problémás) megkapná az élethez a +-t. Mert nekik bizony többe van az élet mint egy sima embernek.

De ehhez sajna ez az állam nem társ...sőt mondhatni azt ,hogy nagy ívben le-carja.

[link]

Ő az egyik példaképem, néhány évvel felettem járt az egyetemen, akkor már ő tartotta Varga Tamással az akadálymentesítős órákat. Már akkor imádtam a témát, pedig még nem sejtettem, hogy valaha is érintett lehetek. Ezt nem szoktuk sejteni.

Imádom Bendegúzt, nem állítja, hogy ez nem nehéz, vagy nem lenne jobb, ha nem lenne ez a helyzet..

De bebizonyítja, hogy sokkal jobb élete van, mint a világ háromnegyedének. Még így is. Mert ez alapvetően NEM EZEN MÚLIK.

Én ezt tartom nagyon fontos üzenetnek.

Mert az, akinek ugyan nincs papíron semmi fogyatékossága, de lohol haza két üvöltő gyerekkel, három dögnehéz szatyorral, havi 90ezer nettóval a lustácska, sörözős büdös férjéhez, annak miért jobb, mint Bendegúznak Mauritániában??

Szerintem mindenkinek megvan a fogytéka, legfeljebb hivatalosan nem így hívják.

Úgyhogy szerintem senki ne sajnáljon senkit, inkább tájékozódjon, tanuljon, az sokkal többet használna..

És?

Ezzel nem mondtál semmit, sőt, nekünk inkább sértőt.

Mert de, lehetne jobb, ha pont a teféléd nem siránkozna, hanem tudomásul venne dolgokat.

Egy kerekesszékesnek pl. sokkal inkább a normálisat közelítené az élete, ha nem könnyes szemmel, teátrális mozdulattal állnának férre mellőle, hogy elférjen, hanem úgy, mint egy "átlagos" embernél..

Ezt nem értitek ti.. Pedig tanulható.

Nem vagyok külföld-fun, ezt tudhatjátok rólam, de ebben nyugaton fényévekkel előttünk járnak.

Ezt mondom neki én is sokszor, de szerénykedik.:)

Amiket leír, az Anyám a pácban c. film jut eszembe, persze az kismiska Szurukátához képest. DD

Ha én elkezdek egy állami cégnél dolgozni, mögém kő kemény háttér, kell, az ilyen 'ki tudj milyen alakult akármicskék nekem sajnos nem nyerik el a bizalmamat. Már csak azért is, mert bármikor megszűnhetnek, mint arra volt itt a környéken már példa. Ott meg aztán még több az anyuci elkényeztetett kisgyereke, akik kivernék a balhét, ha Nándikám rendet vágna köztük. Nem az árával van a bajom, hanem a még kevésbé garantálható minőséggel. Persze lehetne éppen jó is, csak nekem már se kedvem, se időm nincs kísérletezgetni, azon kívül meg nekem kell a 8-9 óra, mert annyit lennék utazással együtt távol.

Szóval egy normál bölcsi kellene, ahol egy tökös gondozó elbír egy sz.os másfél éves, egyébként zabálni való kölyökkel. És ő tesz rendet. Én ebben partner vagyok, és nem balhézok, ha netán a kiságyban találom, ha megyek érte.

Legalább jó a humorod :)

A kicsit családi napközibe esetleg? Bár rohadt drága az is.

Hát a nagy, az aspi, ő hüle lesz, mint az apja, oszt annyi.. Mert a férjem is egyértelműen ilyen gondokkal küzd. Ma már sikeres a saját szakmájában.

A következő versenyző lusta, lassú, legfeljebb csak 40 évesen lesz főorvos, vagy matematikus. Tényleg, ő mindent 1-2 évvel később csinál, és azt is kimérten, lassan. Csak ütni üt gyorsan, ha valami nem úgy van. Szóval fejlesztés alatt van..

A kicsivel meg nem tudom, mi lesz. Most beszéltem a korai fejlesztővel, ősszel nézik meg, de ott legalább segíteni akartak. A szakértői bunkó paraszt volt, mint mindig, közölték, hogy az, hogy egy gyerek tiltakozik a bölcsőde ellen, és egy anyuka dolgozni akar, az őket nem érdekli... Anyátokat..

Értem.

És mondanak valamit a dokik, hogy esetleg kinőheti ezt a magatartászavart a gyerkőc?

Persze, mindenki segít, csak a napi gondokban meg mégsem.

A férjem sem, mert ugye ő hozza a halat..

Írtam már.

Egyrészt nekik a magatartászavar nem betegség, nem fogyaték. Még ha papíron az is.

Másrészt mi nekik gazdagok vagyunk, jól élünk, ők a tényleg nagyon lecsúszott családokkal foglalkoznak, sajnos ismerünk olyat is, akikkel igen.

Pont a többi anyuka is azt írja itt, hogy ez azért nehéz helyzet, mert se sérült nem vagy, se egyészséges.

:(

Családsegítőt nem kérdezted még, hogy mit tudnak segíteni??

Látod, ilyenkor robbanok fel, hogy az állam le se sz..ja, hogy egy anyuka mennyit kínlódik, és mennyiből....:(

Igenám, csak hogyha anyám nem dolgozna, akkor nem tudtak volna kicsit besegíteni a lakásunk megvásárlásába, nem tudnának a nyári táborozásba besegíteni, és nem lenne egy olyan háttér, hogyha nagyon nagy baj van, akkor azért ha más nem is, de a vajaskenyér megvan.

Anyám könyvel, szakért, ő sem képes ezt kisgyerek mellett csinálni, már amúgy is sok neki, és én örülök, ha ő nem akad ki, vagy nincs rosszul a sok munkától. Azzal se lennék előrébb, ha ő lerobbanna, és még őt is nekem kéne pesztrálni, vagy éppen anyósomat.

A bébiszitter dolgot meg próbáltam, az sajnos megfizethetetlenül drága.

Arra eddig is fizettem, hogy a lányomat zeneórára hordja, mert azt nem tudtam másként megoldani. Sőt, amikor a férjem nincs itthon, akkor is megfizettem a szomszéd nénit. Az is heti 10ezer. Ezért is írom, hogy nem kis dolog, hogy anyós mostanság hazahozta sokszor.

Most a legkisebb gyereknél merült fel, hogy esetleg egy darabig ne bölcsi legyen, hanem valaki mellette.. Én azt mondtam, havi 80-90 ezrem van erre. Mindenki kiröhögött, ahol kérdeztem, hogy 8 órás felügyelet legalább a duplája. Mint .. Szóval ez hiába, nem az én 80-100ezres fizetésemhez van kitalálva, ha jól jönne, ha nem.

Nálunk az auti fiam sulija alapból 40 ezer, 12 hónapon keresztül... Így indulunk..

Ezzel nem feltétlenül értek egyet. Te el tudnád nézni, hogy a (majdan) felnőtt korú gyereked egyedül kínlódjon négy gyerekkel? Szerintem a nagyszülőknek igenis feladata lenne, hogy besegítsenek. Amikor az ember gyereket vállal, akkor a problémákkal együtt vállalja, és nem csak 18 évig.... Szarban-bajban sosincs senki, ha milliomos lennél egy bazi nagy medencés házban, valszeg minden nap ott lennének a nyakadon a "barátok", rokonok.

Ha más nem, össze lehet dobni a pénz egy bébiszitterre, aki időnként besegít. Nem áldozhatod fel az összes energiádat, hiszen még nagyon sokáig szükség van rád!! Ez nagyon durva, nem csinálhatod egyedül....