Nem az én felelősségem, hogy a társadalomnak megneveljelek (beszélgetős fórum)

Na igen. Mással is előfordult már, hogy belefutott olyan kapcsolatba, ami bepiszkolta lelkileg.

Ne add fel, klisé ugyan, de tényleg az idő segít! És a feltámadt önbecsülés is! ;)

Aki nem akar ne szüljön, nem mindenkinek kell és nem mindenkinek való gyerek. Szerintem nem azért szül valaki mert társadalmilag elvárt, ez hülyeség. És azért sem, hogy ne maradjon egyedül. Ezt viszont az nem érti meg, aki nem úgy gondolkodik mint aki akar.

Ennyi. Nem egyformán vagyunk összerakva.

Biztos van ilyen is sajnos! de, ebből általánosítani enyhén szólva butaság és önbecsapás. És azt sem hiszem, hogy a te környezetedben csak ilyenek vannak.

Én is kívánom, hogy találd meg a megfelelő párt mihamarabb.

Remélem, majd találsz rendes párt, és teljesülhet akkor a kívánságod is!

Sok szerencsét kívánok!!! 🍀

Kedves Hozzászólok!

Leírom, mert látom sokan nem világosan látják. Nem én mondom, hogy szerencsés vagyok, mert nincs gyerekem a körülöttem lévő nem ideális kisgyerekes családok tagjai... És higgyétek el, ilyenkor szoktam visszakérdezni, hogy akkor minek vállalta????

Köszönöm 3 éve küzdök keményen endometriózissal, akit érdekel nézzen utána- mit okoz... megműtettem magam, hogy legyen gyerekem,de így pár nélkül most nem esélyes.

Az ő helyzetében szerencse!

A gyerek nem ajándék, nem játék, hanem élőlény, akiről felelősen kell(ene) dönteni.

Nem vagyunk egyformák, és mindenki élete más.

Szia!

Ezt az "életutat" te választottad. Nem voltál tisztában minden lehetséges kimenetelével?

Hogy lehet egy alig ismert emberhez kötni az életet?

Minden 3. fórum arról szól, hogy kit, hogyan vágott át a palánkon a pasija. Miért választanak olyan embert, akit alig ismernek?

Utána meg jön a panasz, a feldolgozatlan csalódás, a keserű panasz hónapokon át.

Van erre egy mondás: "Ki milyet szakít, szagolja!"

Igaz ez a döntéseinkre is. Azoknak is viselni kell a következményeit az élet bármelyik területén.

Kedves Igazság!

Semmi gond azzal, hogy leírod félre sikerült életed, az érzéseidet, a bánatodat, és így próbálod kiadni magadból mindazt az összes fájdalmat, bánatot, kudarcot, mindent, amit az elmúlt évek alatt átéltél ebben a kapcsolatban!

Egyetlen szóval nem mondtam, írtam, hogy kár volt ezt a cikket megírnod!

Csak azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy a "másik ember megnevelése a társadalomnak", nem megoldás. Sajnálom, ha ezt nem sikerült eléggé világosan elmondanom. Kívánom, hogy mielőbb találd meg lelki békédet, mielőbb sikerüljön túltenni magad ezen a csalódáson.

Egy felnőtt embert nem lehet "csak úgy" megnevelni. Mindenki csak magát tudja megváltoztatni, ha akarja.

De itt sokkal jobban leírják, inkább beteszem:

"Meg lehet-e nevelni egy másik embert? Egyáltalán érdemes?

Örök tévedés, hogy olyanná nevelheted a másik embert, amilyenné szeretnéd. Ez nemhogy a felnőttekkel, de még a gyerekekkel sincs így."

[link]

Kedves Hópihe!

Köszönöm az építő jellegű hozzászólásod.

Mindannyian más életutat választottunk, de jogunk is van elmondani, kiírni magunkból az érzéseinket. Ugye jól gondolom tisztában vagy vele te is, hogy mennyi ember nyeli be a fájdalmát és azután járnak orvoshoz...

A fény mindig ott van az ember mellett, hiszen nekem is egy másfajta szemlélet segített abban, hogy ne erősebb cikket írjak, amiben a kemény valóság lett volna (Miszerint szó szerint meglopott a párom...)

Nem az önbecsülésem okán kívántam nevelni, csak sajnos sok olyan nő szül, aki nem való édesanyának és nem is érdekli milyen ember lesz így a gyermekéből.

Remélem a te cikkeidet olvasva fel tudok majd töltekezni.

Üdv, kellemes napot.

Kedves Birebora!

Azért mertem a mondatot megírni, mivel nem egy kisgyerekes anyuka szájóból nem egyszer hangzott el a mondat.Ennek ellenére köszönöm a hozzászólásod.

Tetszett volna a cikk, ha nincs benne az a mondat, hogy irigylik az egyedüllétet, a lehetőséget akiknek "gyerek csüng a nyakán".

Nem csüng és nem irigylik, hidd el.

Tanulj a hibáidból, állj fel, rázd meg magad.

A fórum címe viszont nagyon igaz.

Ó, miért ver engem az Isten, hogy állandóan ilyen embert ad mellém??

Hangzik a panasz, a kiáltás. Pedig Isten nem büntet, hanem újabb és újabb lehetőséget ad nekünk mindaddig, amíg meg nem tanuljuk az adott leckét helyesen megoldani!

Itt nincs neked semmi felelősséged, hogy valakit a társadalom elvárásainak megfelelően megnevelj. És nincs feladatod sem ebben!!

Ezt kell látnod!

Nem nevelhetsz át senkit, senki életébe nem kavarhatsz bele csak azért, mert a te véleményed szerint nem helyesen él!

Elébed hozta a sors, kezded kiismerni, kezdel rájönni, hogy "te nem ilyen lovat akartál!"

Tedd fel magadnak a kérdést: elfogadod-e ezt a helyzetet életed további éveire, vagy tovább állsz???

Azzal csak a női büszkeségedet, az önbizalmadat, a saját nagyszerűségedet, a hiúságodat dédelgetnéd, ha elmondhatnád a világnak, hogy te megnevelted???

Ha ő önként nem látja be, hogy amit tesz, az sem neki, sem a környezetében élőknek nem jó, akkor miben reménykedsz? Miért pazarolsz rá időt, fáradságot, energiát, és mint látod, annak is mindig kudarc a vége!

Engedd, hogy élje a saját életét, és ha az a fajta élet neked nem tetszik, akkor lépj tovább, és éld te is a saját életedet, a saját elképzelésed szerint! Majd jön egyszer valaki, akinek pont az tetszik, ahogy te éled az életedet, és nem lesz szükség egymás nevelgetésére, meg fel sem merül az ilyen irányú feladat, felelősség!

Éld az életed! Élj a fényben!