Negyvenesek, ötvenesek beszélgessünk az ifjú éveinkről! (beszélgetés)
DDD
Nagyon jó! Ez már kemény szervezést is igényelt.:))
Ma eszembe jutott a mi matek érettségink.:)
Drága tesitanárunk volt bent, a megoldás 4 jó matekostól ment szét. Nálam elég sokáig volt, rám is szólt a tanár, hogy:- Igyekezzen, mert mindennek van határa! És bejöhet valaki.-
Fel sem nézve ; másoltam tovább és mondtam: pssz, mert összekeverem, de nem tudom gyorsabban.-
Barátian zajlott. D
Akik tudtak, jól megérdemelt ötöst kaptak, én hármast, de ebben nagy jóindulat volt. DD
Nem győzöm hangoztatni; imádtam a gimis éveket!
Én szívből bőgtem a ballagáson, pedig az osztályfőnököt karoltam, és mondta: mosolyogj..nem ment.
De tudod, én annyit, hogy télen kezdtünk járni, és 5 év múlva, július 14.
Jól van ez! Bár a gyerekek is így,...ugye? :))
Sejtettem, hogy volt "ütközés", ilyesmire gondoltam. :))
A levelezést mi is,a katonaság alatt.
De jó volt, mert amikor bevonult, a legjobb barátnőmnek is írt. Semmit nem kellett változtatnia, mert ő is Éva .
Akkor még nem "jártunk", csak így indított.Bár a suliból ismertük egymást, vagyis az irodalmi színpadból inkább, mert szünetben én másfelé jártam.
De első hetes katona volt és írt, csakhogy a barátnőmnek is.Szöveg ugyanaz, még a nevünk is egyezett.
Megkérdeztem Évától; érdekli-e? Azt mondta: nem.
Na, akkor levél elfelejtve,csak én válaszolok.
Nekünk így kezdődött szintén 5 év, most pedig már 36.lesz. Jaj de furcsa. D
Nem volt még mobil,sem internet.Mi még leveleztünk anno.Sok szerelmes levél még meg is van nekem :)
Mikor katona volt.mindennap írtunk egymásnak és hetente utaztam le,ha épp nem engedték haza :)
Verseket is írt hozzám és rajzolt is nekem.Izgi volt mindig várni a postást.
Ma már egész más a módi :)
Mi mindig odamentünk barátnőimmel május elsején.Ez már hagyomány volt nálunk.Dodgemet imádtuk a legjobban,akkoriban még volt hogy 1 órát is sorban kellett állni zsetonért,annyian voltak és mindig bemondták,hogy továbbmenet nincs :)
Nagyon szerettünk ütközni,persze ezt a szabályzat nem engedte,de kit érdekelt ez ?:)2 fiú kipécézett minket a dodgemmel,jöttek utánunk ,meg nekünk jöttek.Aztán a végén úgy hozták ki,hogy együtt fogyjon el a zsetonunk,és ezek után már a napot együtt töltöttük négyesben.
Végül belőlünk lett pár,barátnőmékből nem.
Hazakisért,a Hungária krt-t letarolta orgonailag,akkora csokorral mentem haza,hogy alig bírtam el :)
Akkor nem beszéltünk meg semmit,ellenben pár nap múlva egy csokor virág és egy levél várt a kertben,aztán még egy unokatesóm erkélyén:)
Persze az is eljutott hozzám,végül,csak hát ikerházban lakunk és véletlenül Csaba uncsitesóm erkélyére sikerült dobnia csokrot :)
Május 11-én találkoztunk és azóta együtt vagyunk.Végigcsináltuk a másfél év katonaságot,és találkozásunk 5 évében összeházasodtunk,1991.május 25-én.
Két gyerekünk van egy 22 éves leányzó és egy 19,5 éves fiú.
Hát kb.ennyi a történet :)
Mi 1986 május elsején ismerkedtünk meg a férjemmel a Vidámparkban dodgemezés közben :)
Ennek 29 éve.17 évesek voltunk.Nekem a május 1.mindig is kedves emlék marad :)
Május elseje, felvonulás, majális...
A felvonulás munkahelyről kötelező volt, az általános iskolában az elsősöknek vinni kellett a kedvenc játékukat, hogy amikor a Városháza előtt elvonulnak, akkor mutassák fel az erkélyen álló városvezetőség felé. Természetesen a kisiskolások vonultak elsőnek, hogy ne fáradjanak el túlságosan. (A férjem véleménye mai napig nem tűrné a nyomdafestéket...) Mire az én munkahelyem került sorra, a gyerekek szegény érthetően türelmetlen és fáradt tanítónénivel már több utcával odébb várták a szülőket - páran loholtunk, szakadt rólunk a víz, nagy élmény volt! De miután mindenki begyűjtötte a gyerekeit, tényleg nagyon jó volt!!! Erről az évről fényképes emlékem is van: Kislányom osztálya vonult elsőnek, a városi börtön sarkánál gyülekeztünk - olyan édesek voltak, muszáj volt fényképezni, sikerült három(!) olyan felvételt készítenem, amin ott szerepel a fényképezni tilos tábla :-))), és hát sokszorosítottuk is, mert egy-egy képen többen voltak és kértek belőle a büszke és boldog apukák-anyukák... :-)))
Gimis koromban kezdtem rosszul viselni, ha bejöttek a szobámba, ezért írattam egy táblát, és kiraktam:
NE KOPOGJ, IDŐNKÉNT KINÉZEK!
Valahol olvastam..
Igen, úgy hívták, csúfolták.
Viszont több fokozata volt, más szint volt a már egyetemet, főiskolát végzetteknek. Ezek többsége Moszkvában tanult tovább.
Annyit ért, mint ma a kommunikáció és média szakok.
Diplomamentő program? Ezzel kapcsolatban nagyon sokan ostorozzák az érintetteket, hogy "himi-humi fizetős" főiskolákon lébecolnak éééés: még a nyelvvizsgát sem teszik le. Skandalum!
Emlékszik valaki a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre? A résztvevők többsége bizony kényszerből végezte - beiskolázták - ezt saját szememmel, saját fülemmel láttam-hallottam! (Kifutóként, amolyan kisegítőként dolgoztam az ML titkárságon a titkárnő mellett - hát vizsgaidőszakban bizony nagy volt a nyüzsgés, nagyon megszenvedtek a hallgatók, sok mindent kimondtak úgy őszintén.) Akkor még mindig csak 15-16 éves voltam, három évvel később a közgazdasági esti tagozaton a történelem tanárunk (már nyugdíjas lehetett, tényleg idős volt) Foxi-Maxi Egyetemként emlegette, és csak gúnyosan nevetett, amikor több osztálytársunk arra hivatkozott, hogy nekik meg van ez a végzettségük, ugyan miért kell még érettségit is szerezniük a munkakörük betöltéséhez?!
Ezt csak azért nem értem még ma sem, mert a CSM-ben volt az ML Egyetemnek ez a kihelyezett tagozata, és az ottani hallgatók zöme már a meglévő diplomája mellé kellett hogy ezt elvégezze (tanárok - pl. a saját általános iskolai tanáraim közül voltak abban az évben hárman, volt könyvtáros, voltak mérnökök - ezek csak azok, akikről én, mint lótifuti gyerek tudtam). Ezzel szemben három évvel később egy vidéki városban már többen állították, hogy érettségi nélkül is, de elvégezték az ML-t. Hát, nem tudom...