Negyvenesek, ötvenesek beszélgessünk az ifjú éveinkről! (beszélgetős fórum)
Ez nagy ötlet volt!!! Diákévek.. jaj szép emlékek.. vonatozás, nagy bagózás a vonaton, ugyanakkora rosszullétekkel... az ablakon véletlenül kidobott pénztárca.. a leugrás a még mozgó vonatról, majdnem a kerek alá sikerült, nagy vihogással kísérve../ a felnőttek másképp látták!!!Ma már én is.. / A legelső lopott puszi a barátnő rokonfiújától, álompasi a mai szememmel, de hogy mertek lefogni... és ő megpuszilt.. szörnyű!!! :) A fiúk első találkozása a Z.Csabi felnőttújságjával... "tömegeket" vonzott... szóval sok-sok minden történt az elmúlt évezredben:)
Juj, ne is mondd.:)
Most is nevetek rajta, hogy Anyu nem engedte, hogy húsvét hétfőjén kimenjek az utcára, pedig hozzám nem jött senki.
szomszédokkal udvaron, folyosón, de utcára nem. :)
Persze,az Alföldi papucs és kockás flaneling az alap!De menő volt!Különben még ettől is jó volt az a kor,egy szinten voltunk a gimiben anyagilag,nem volt gazdag gyerek,szegény gyerek,nem azzal voltunk elfoglalva hogy kinek milyen márkás ruhája van,mert nem volt senkinek..
Nem jó helyen vagyok, a korom miatt, de annyira jól kitaláltad ezt, Mildi. :))
Hát lenne sok.Egyik kedves emlék a valamikori Vidámparkból ered.
Minden május elsején odajártunk ,imádtuk a dodgemet.
1986-ban kaptam a Vidámparktól és a dodgemtől egy fiút,aki a férjem :)17 évesek voltunk :)
Igen, alapfilm volt, még ma is szívesen megnézem. Akad valakinek valamilyen remek sztorija diákkorából?
Nagyon :)Házibuli,Szerelem első vérig :)
na errőll jut eszembe Fincsi! WC-ben bagózás. Én is műveltem pár barátnőmmel együtt. Mindig lebuktunk. Ja, és akkor még 12 Ft volt egy doboz Sophiane cigaretta. Aztán az igazgató kitalált valami jót. Akinek a szülei írásos engedélyt adtak, cigizhetett az udvaron. De ha valakit rajta kaptak a budiban szülői engedély nélküli dohányzáson, akkor annyi volt. Aznap senki sem bagózatott a suliban. Így a diákok egymás között rendet tartottak... :-)
Amerika hangja,az jött Luxemburgból,ugye?
jaj, hogy tudtuk tekergetni azokat a rádiókat, meg tartani a fülünkhöz...
A gimis éveket is imádtam, a KISZ , meg az Irodalmi színpad, meg a wc-ben bagózás, azzal együtt, hogy tudtuk: lebukunk..IMÁDTAM!
Elfelejtettem:Alfa papucs,csőnadrág volt a menő,hosszú hajjal.
A másik csapat a "popperek" voltak,a hajuk miatt.:))
A gyengülő szocializmus,a szabadság szele...
Gorenje turizmus,friss vállalkozások,tele tervekkel.
Zenei választék:Modern Talking
Bad boys blue,R-gó vagy Dolli Roll,Beatrice-Rolls frakció-Bikini,Első emelet.Stb...
Szerelmek,fiúzás,csókok.
De jó is volt...
Hatvanas evek: hideghaboru, az amerikai elnok meggyilkolasa; kotelezo orosz nyelv tanulasa; az uj gazdasagi mechanizmus bevezetese, Palmiro Toaglitti halala; szabad Europa, amerika hangja hallgatasa titokban;
Középiskolára én is emlékszem. Az első években még ott is kötelező volt az iskolaköpeny. Nagyon utáltam. Anyukám mindig műszálasat vett. És ott volt először szabadszombat. Volt "A" hét meg "B" hét - ennek megfelelően két féle órarend - mert minden második szombaton kellett suliba menni, meg a szülőknek dolgozni. Izmoskörte: Ugye nem a könnyeiddel mostad le az ablakot? :-(((
Igen, a férjem is mesélte, hogy milyen nagy szó volt, mikor megkapta az első farmerjét. Valamilyen külföldre szakadt rokon hozta neki. Nekem az első farmerem a Trapper volt. És "Alföldi papucsban" jártam ki a gimit, és flanel kockás ingekben.
Azért, mert én meg '56-ban....D
De okos ötlet volt ez, fogok is mesélni, csak röviden kellene. DD
Én meg rajtitkára voltam a Békegalamb rajnak,utáltam mondjuk :)
Eléggé :) Akkoriban egy nagy bútoráruházban dolgoztam,tudnék mesélni :)
Nagyon szép korszaka volt az életemnek :)
80-as években voltam tizenéves,nem adnám oda azt az időt semmiért :)
Én 1982-ben érettségiztem,a KISZ-el kapcsolatban nekem semmi emlékem nincs csak néhány unalmas gyűlés,egy kötelező formaság volt,kellett az egyetemi felvételihez..A hiánygadaság az volt,de hogy örültünk az első igazi farmerünknek,anyukám Jugó-ból(Szabadkáról)hozta,kicsit szűk volt de nagyon büszkén mentem benne másnap suliba!
Én 1 évvel vagyok idősebb nálad,nekem is hasonló volt a gyermek és fiatalkorom.Én is voltam őrsvezető.És valóban,nagyon biztonságos világ volt.A középiskola volt talán a legjobb,néha még most is csodálkozom,hogy már felnőttem.Sokat nem szeretek ezen elmélkedni,mert elszomorít.Nekem már nem élnek a szüleim,és ez nagyon fájó pont.Régebben gyakran álmodtam,hogy hazamegyek,de ott ahol a lakásunk van,mások laknak.Járom a folyosókat,az emeleteket,de sehol sem találom.Egy ajtón sincs az apukám neve.
Na jó,mindjárt bőgök,elhúzok ablakot mosni.
Én 1985-ben érettségiztem egy vidéki kisvárosban. Emlékszem a gimiben volt Ifjúsági Klubb, annak voltam a vezetője. És volt KISZ is. KISZ tagnak illett lenni, de a lényegét sosem értettem, csak jó bulik voltak. Építőtáborok, kirándulások stb. És régebben voltam kisdobos, úttörő, és még őrsvezető is. Na én kis karrierista. Pályakezdő tanár koromban, meg rajvezető. Egy zárt világban nőttem fel, amely akkor biztonságosnak tűnt. Érdekes, hogy én akkor, gyermekként, fiatal felnőttként nem éreztem annyira a hiánygazdaságot. Amire szükségem volt, az mindig meg volt. Olyan emlékem viszont akad, hogy mikor az első házasságom elején - amely 1988-ban kötetett - mivel pénzünk nem igen volt „fiatal házasok kölcsönére” - akartunk venni egy szekrénysort az akkor kapott katonai szolgálati lakásba. De a bútorra nagyon sokat kellett várni.
Hát elég sok minden történt..Nekem a nyolcvanas évek voltak a legszebbek,akkor voltam igazán szerelmes,és valahogy a világ is más volt sokkal nyugisabb,élhetőbb...
De valamit valamiért! Ha írtok ti is, cserében én is írok. :-DDD Vagy pocsék a kezdeményezés?
Miért sírsz Fincsi? Én 1966-ban születtem és egy HT katona lányként nevelkedtem. Vannak megosztható élményeim bőven. :-DDD
Jaj, ne ríkass már meg. DDD
Tegnap este dokumentumfilmeket néztünk a férjemmel a XX. századról. A címeket ide gondolom nem illik kiírni. Én nem igen kedvelem a fent leírt alkotásokat, inkább a romantikus, kaland vagy történelmi filmeket kedvelem. De ez tegnap jó volt. Mert úgy feltörtek bennem régi nem szép és kellemes emlékek, és rádöbbentem - ne nem mintha nem tudnám - hogy 49. éves vagyok. Nagyon jót beszélgettünk a régmúltról a párommal. Mind a kettőnknek volt a tarsolyában jó sok történet az ifjú korunktól a mai napig. Kicsit érezhető volt a 10 év korkülönbség kőztünk. A férjem 1956-ban, én 1966-ban született / születtem. Szeretném - már akinek van kedve - ha megosztanánk egymással kedves vagy nem kedves történeteket a kamasz és fiatal felnőttkori éveinkből. Nektek mi jut eszetekbe az 1960-as évek utáni időszakról? Mi történt veletek napjainkig?
További ajánlott fórumok: