Negyvenesek, ötvenesek beszélgessünk az ifjú éveinkről! (beszélgetős fórum)

Ez aranyos történet:)

Erről az jutott eszembe, hogy én mindig csak piros pontot kaptam és irigyeltem, hogy másnak van feketéje is, ezért magamnak berajzoltam a füzetbe.

Örömmel szaladtam haza mutatni anyunak, hogy nekem is van feketém!

Amit kaptam, azt nem tettem zsebre, szerintem még sarokban is térdepeltem:DD

Hol láttad, Ildi? Valamelyik tv-adón, vagy más egyéb?

Érdekelne...

Láttam tegnap a fórumunk címéhez illő korhű filmet.

"X Polgértárs" "Nagy titkolózás övezte a "rosztovi rém" ténykedését a Szovjetunióban. A kommunista embereszménnyel összeegyeztethetetlen volt, hogy a szocialista világ vezető államában kannibál sorozatgyilkos garázdálkodjon. Andrej Romanovics Csikatilo több mint ötven áldozatot hagyott maga után. Burakov nyomozó mindent megtett annak érdekében, hogy elkapja. Miközben a film bemutatja a Csikatilo utáni hajszát, lerántja a leplet a bürokratikus és korrupt szovjet rendőrségről és igazságszolgáltatásról, amely másfél évtizeden keresztül lehetővé tette az elvetemült gyilkos garázdálkodását." Ajánlom nektek. Mi miután megnéztük a férjemmel legalább két órát beszélgettünk az 1980-as 90-es évekről...

Egy aranyos munkatársunk mesélte: mikor ő iskolás lett, a tanárbácsi rögtön észrevette a tájszólását, és elkezdte javítani.

Számolás eleinte: 1, 2, 3, nígy, 5, 6, hít, 8, 9, tíz.

Na, "rágyúrtak", és egyszer büszkén ment a tanárhoz; most hallgassa meg:

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, téz!

Na, igen, leírva nem olyan, ahogy ő előadta, de érthető,remélem.:))

Én pl. minden tanáromra és nevére is emlékszem, ami a gyerekemre már nem mondható el.

2004-ben érettségizett, a múltkor szóba került a suli, rákérdeztem egy tantárgyra: ki is tanította?

Halvány fogalma nem volt.:(((

Akkor már csak kíváncsi lettem, hát gimiből 4 tanár nevét tudja, általánosból kettő, azaz 2 nevét!!:((

Vendéget várok, addig gyorsan elmesélem ezt is (ha megérkezik, abba hagyom :-):

Szóval ebben az esti iskolában azért a többi tanár nagyon komolyan vette a munkáját! Bár az egyik tanárunk senkit sem buktatott meg, de akinek nagyon-nagyon "szerény" volt a tudása a vizsgán, azt azért figyelmeztette, hogy ez bizony csak kegyelem kettes. Egyszer megindokolta: amíg a vietnami lányokat (akik még magyarul sem tudnak beszélni, viszont gyönyörű a mosolyuk :-) szaktárgyakból át kell engedni, addig ő magyar tanulót nem buktat meg. Ezek a kislányok főként a textilipari üzemekben dolgoztak, és hát biztosították neki a lehetőséget a tanuláshoz is. Nekik a gyárakban volt az iskola - sok értelme talán tényleg nem lehetett, hiszen az osztálylétszám csak a külföldiekből állt, ők nem tudtak magyarul, a tanárok nem beszélték az ő nyelvüket.

A mi magyar tanárunk viszont annyira komolyan vette a dolgokat, hogy minden kötelező olvasmányt el kellett olvasni, olvasónaplót vezetni, és az általa kijelölt verseket megtanulni! Nagyon-nagyon háklis volt a helyesírásra, a nyelvtani szabályokra, a hangsúlyozásra. Volt olyan osztálytársunk, aki alig tudott olvasni (nem vicc!), őrá egyszer kifakadt, hogy mi a csudát akar középiskolában, komolyan azt hiszi, hogy le tud érettségizni?! Nagy jellem volt ez az ember, mert bocsánatot kért, és foglalkozott a kiscsajjal, pl. megkérdezte, hogy nincs-e problémája a szemével, többször felmondatta vele az ábécét, külön gyakoroltatott vele kézírásos és a nyomtatott betűs szövegeket, stb. Ez pedig már igazán nem a középiskolai (felnőtt)oktatás feladatköre - de mondom, szerintem ez is csak az ő nagyságát mutatja, annak ellenére, hogy nem is titkolta a véleményét a színvonalról.

Velem viszont nagyon kitolt, bár ezért nagyon hálás vagyok neki azóta is! A humán tárgyakkal sosem volt problémám, ez a tanár ezt rögtön kiszúrta, de sokkal többet is követelt tőlem (magyar irodalom, nyelvtan, történelem). Nem is lett volna gond, csakhátcsakhátcsakhát: a szóbeli vizsgákra megtanulandó versek! És majd' minden tételhez adott verset is, szóval nem volt kecmec :-). Bementél a szóbelire, kihúztad a tételed, az általa kijelölt padban felkészültél, aztán amikor sorra kerültél, közölte az írásbeli eredményét és hozzákezdhettél.

Nálam ez úgy zajlott, hogy fergetegesen megdicsért a kiváló írásbeliért, elmondhattam a tételemet - az is kiváló, no halljuk a verset! Mivel a verset nem tudtam (és ezt közöltem is :-), nem azt csinálta, hogy gyengébb osztályzatot ad, hanem megjelölt egy határidőt, addig jelentkezzem nála akár óraközi szünetben is, és megkapom az osztályzatot. Ehhez tartotta magát, volt olyan, hogy szünetben az aula sarkában álló zongora mellett mondtam fel azt a nyavalyás verset, így lett meg az ötösöm!!! De nem utasított pótvizsgára sosem. Az első alkalommal még győzködött is, hogy legalább próbáljam meg elmondani, de hát én mindig is nyakas voltam - ha nem tudom, hát nem tudom :-) Pedig jóindulatú volt, mert aki két soronként kacarászott, hogy "jajtanárúrsegítsenmár" azzal is felmondta/felmondatta a kötelezőt :-)

Hogy mentegessem akkori önmagamat, nem lusta voltam, csak nem volt időm! (Reggel 7-től 4-ig a munkahelyemen dolgoztam gyors- és gépíróként, heti három nap a suli, amikor meg nem, azokon a napokon pedig esténként vendéglői konyhán mosogattam - azt nagyon utáltam, később inkább takarítást vállaltam egy másik iskolában.)

Folyt.köv.: Ez az öregfiú nagyon szeretett beszélgetni (és hát valami módon el kellett tölteni az időt). Nyilván az ital (vagy esetenként a hiánya) is hozzájárult, hogy nagyon feldühödött sokszor, pl. volt hogy ököllel verte az asztalt, kivörösödött képpel ordítva, hogy "a mi asszonyainknak azért kell késő estig itt ülni az iskolapadban, azért nem lehetnek a családjukkal, azért kell agyondolgozni magukat, hogy amit megtermelnek, azt vigyék az oroszokhoz" - erre nagyon emlékszem, akkor le is dermedtünk mindannyian. A 32 fős osztályból négyen voltunk 20 év alattiak (én a legfiatalabb), nagyon sok nagymamánk volt, és volt olyan osztálytársunk, aki az érettségi évében, 55 évesen nyugdíjba is ment, de hát a munkájához kellett a suli, évről évre be kellett mutatnia az iskolalátogatási igazolást. (Bár ez kellett a tanulmányi szerződésekhez is.)

Az esti tagozat heti háromszori alkalmat jelentett, 5 órától este fél tízig, szombaton három órától este hétig.

A középiskolát estin végeztem, másodiktól szintén kisvárosi suliban. Negyedéves vizsgák voltak, (írásbeli-szóbeli) az első matekvizsgán a tanár megkérdezte, honnan jöttem, majd minden további nélküli beírta a kettest! mondván, hogy lássam, hova jöttem, hogy ez milyen erős iskola!!! Egyáltalán nem érdekelte, hogy tudok-e valamit, pedig nagyon igyekeztem, tényleg :-)))

Neki is voltak durva dolgai: pl. nem tudtuk, hogy miért nem jön be hozzánk az óráira - valóban nem jött be, kint ült a szertárban! Végül az osztálybizalminkat felhomályosította valaki a másik évfolyamból, hogy várja a cseresznyepálinkát, anélkül nem ad órát - össze kellett dobni a pénzt, csóri csaj kirohant a városba a pálinkáért - aztán meg ott toporgott, hogy mi lesz, ha kidobja őt a tanár úr?! (Nem dobta ki, mosolygósan bejött megtartani az órát.)

Volt ebben rendszer: ő valahogy számon tartotta, hogy melyik osztály tartozik még, úgyhogy rendszeres időközönként vinni kellett a járandóságát.

Ja, és az írásbeli vizsgákon csoportokra osztotta az osztályt, megszabva, hogy melyik csoport írhat elégséges, közepes és melyik jó dolgozatot (Jelest nem volt szabad!) Négyes dolgozatot mindössze hárman írhattak, valamivel többen közepest, az osztály zöme pedig velem együtt az elégséges csoportba tartozott. Nem nagyon volt zúgolódás, mert a megoldásokat is közölte - aki viszont az általa megszabottnál jobb eredményre gyúrt, az mehetett pótvizsgára :-((( (Talán mentségére szolgál az osztálynak, hogy a túlnyomó többség családos nő volt, idejük-kedvük sem volt amúgy sem a tanuláshoz, csak a "papír" kellett, és hát család és munka mellett hosszú volt nekik az a négy év...)

Sajnos a fizikát is ő "tanította", ugyanilyen vonalak mentén, az utolsó évben kaptunk új tanárt, meg is lepődött rendesen szegény...

Nekünk volt olyan tanárunk, hogy egy "problémán"

5-6 tanórán rágódtunk. Nem mentünk tovább, míg meg nem oldottuk.

Magyar, történelem.

Akit nem érdekelt, halálra unta magát, mint néhányan a matekórán. :))