Nagyon abnormális? (beszélgetős fórum)

Semmi baj!!

Milán 19.hétre született,de már nem élt. Bencikém meg 1 hónapja!! Bini meg 10 hónaposan leukémiában!! Tudjátok hányszor pórbáltam öngyilkos lenni,felvágtam az ereimet,gyógyszereket vettem be,aztán ittam rá amit találtam!! Nekem a gyerekeim voltak a mindeneim!!

Most úgy nézek ki,mint egy roncs,az idegtől elkezdetem őszülni,45 kilós vagyok,síró görcseim vannak!! De örülök,h van ez a fórum,itt legalább kibeszélhetem magamból a fájdalmat!!! A gyerekeim miatt se adhatom fel,mert mit fognak hozzá szólni,ha találkozunk oda fent?! Én azt tanítottam a gyerekeimnek,h bármilyen lapokat is osszon az élet,tudomásul vesszük és megoldjuk!!

Nem abnormális. Ha úgy érzed, hogy a hölgyet nem akarod beengedni az életteredbe, akkor nem kell megtenned, nem kötelez rá semmi. Maximum az illem kötelezhetne, de azt meg le lehet jó magasról tojni. Nem kell illedelmesnek lenned! (Mellesleg, évek elteltével még mindig enyhülhet köztetek a helyzet, de annak is megvan a maga folyamata. Egymásra erőszakolni magatokat csak a kisgyerek miatt nem jó ötlet).

Elképesztő, miken mentél keresztül. Ismeretlenül is csodállak azért, amiért egyáltalán megmaradtál, ember maradtál, és tudsz majd törődni azzal a picivel is.

Olvastalak egy másik fórumban.

Mikor halt meg a kisfiad?

Ne haragudj, hogy ilyeneket kérdezek.

Hát ameddig van 2 kezünk és 2 lábunk,segíteni fogjuk a csajszit,mert az anyukája egy felelőtlen,hálátlan ember!!!

De nagyon szeretnék még egy kis babócát! Csak nálam sajnos a fiú babák nem maradnak meg,ezért kellett Bencére 6 évet várnunk!!!

Szerintem nagyon szép tőled, hogy a gyereket támogatod, de meddig fogod bírni? Vajon kivitelezni tudod azt, amit eltervezel?

Annyira sajnálom, ami veletek történt:(

Te nem akarsz már szülni? Tényleg nagyon fiatal vagy még.

Tudom, hogy nem azonos a történet, de nekem valahogy mégis Fekete István A két anya c. elbeszélése jutott eszembe.

Szóval továbbra sem tartom abnormálisnak, inkább nagyon is emberiek.

Nem! A legnagyobb lelki nagyvonalúság!

Ha a férjednek megbocsátottál, akkor talán a hölgyre sem kellene haragudni, hiszen ketten voltak, amikor összehozták... ha nem is tudatosan.

Remélem rendezni tudjátok a kapcsolatokat és boldogok lesztek a kicsi lánnyal!Talán az anyuka nem lesz ellenséges!!!

Kívánom a legjobbakat és csodaállak az erődért!

Köszi,aranyosak vagytok.Bele betegedtem, 45 kiló vagyok,és kb.10 évet öregedtem!!

De sokat kattogtam rajta,h mit tegyek!? Mi is éltünk külön 1 hónapot,de rájöttünk arra,h ha segítséget kérünk talán meg tudjuk menteni az a 21 évet,ami a hátunk mögött van. Én mindig csak a szépre és a jóra emlékezek!!

A legnagyobb álomom egy kicsi baba!!!

Ó,te jó ég..:/ Sajnálom!

Senki más véleménye ne számítson.Ha a férjeddel rendezni tudjátok a kapcsolatotokat és a picivel is ellesztek az anyja nélkül,akkor csináljátok nyugodtan.Feltéve ha ez mindkettőtöknek teljesen jó.Vagyis mindhármatoknak.

Üdv!

Röviden: Sajnos elvesztettünk mind a 3 gyerekünket,nagyon fiatalok vagyunk(36).Közben a férjem félre lépett,ki is tudódott,de már nem volt mit tenni,hamarosan megszületik a kislánya!! Én úgy döntöttem,h adok még egy esélyt a férjemnek,eljárunk terápária,pszichológushoz!! Mivel az a kislány nem tehet semmiről,így támogatni fogjuk,ma már bevásároltunk neki,h mire megszületik nagyjából meg legyen mindene! Ha nagyobb lesz,visszük kirándulni is.De az anyukáját nem akarom látni,ő nem jöhet velünk.És mi is csinálunk neki majd szülinapi bulikat. A baráti körömben savalták,h ezt tettem.