Nagycsaládosok (beszélgetős fórum)
Boldog Új Évet Kívánok!
Sajnos a gépünk rossz volt, meg annyi dolog volt, nem volt időm semmire.
Remélem most lesz időm néha jönni:)
Köszönöm a kedvességed!
Nagyon megijesztettél azzal, hogy írtad, hogy nem átlagos a kinézetetek.. meg voltam róla győződve, hogy minimum két fejed van, és négy lábad. A képek alapján kellemesen csalódtam. Az, hogy a barátaid elhagytak, az azt jelenti, hogy nem is voltak igazi barátok. Én sem dolgozom egy egyszerű munkakörben, forgalmista vagyok - mások szemében hülye vasutas :)
Nekünk sincs igazán sok barátunk. Egyébként tündériek a gyerekeid. Ha lesz kedved néha írj. Örülnék neki :)
Köszönöm. Hát az biztos, hogy nem könnyű...Mostmár hogy a fiam is teljesen érthetően mondja hogy anya:)Így általában 4 gyerek kiabál egyfolytában, hogy anya segíts:)
A nagyfiúk már az első évben, önmaguktól elkezdtek anyának hívni, ezt nagyon nehéz volt megszokni, a kislány volt legtovább az anyjával, őt az az időszak nagyon megviselte.
Annyiban nehéz, hogy magánéletünk szinte alig van, barátaink sem. Nekem akik voltak hülyének néztek, hogy 20-on évesen én így élek, és el is tűntek...Sokan pedig a munkánk és a nem éppen átlagos külsőnk miatt néznek le minket. Hát, de ez van. Igyekszünk.:)
Minden tiszteletem a tiéd!Biztos rengeteg energiát igényel ennyi gyerek ellátása.Sok erő és kitartás kell hozzá gondolom.
Sziasztok!
Csatlakoznék a fórumhoz.
23 éves 5 gyermeket nevelő anyuka vagyok.
A kisfiam 1 éves, a lányom 3,5, a nagylány 10 a nagyfiúk 12 és 13 évesek.
A férjemet akkor ismertem meg, mikor már vált.
Szerettem, elfogadtam. Mikor terhes lettem először a nagyfiú, utána nemsokkal a középső és majdnem 3 éve a nagylány is hozzánk került.
Anyukát nem kezdem szidalmazni, legyen elég annyi, hogy mindenhol előadja, hogy mi elvettük a gyerekeit és egy 18 éves kis ribanc szerette el az ő férjét. Mellékesen hozzátenném két évig csalta mielőtt váltak...
Ez azóta sem változott.
Írok még, de szétszednek a gyerekek:P
Szép napot mindenkinek!
Sziasztok!
1 lány és két fiú anyukája vagyok (közben meg volt 2 vetélésem is sajnos:( ) A kislány előző kapcsolatból van, a két fiú közös. Én nagyon szeretek nagycsaládos lenni, mindazok ellenére, hogy néha anyagilag nehéz.
Én sem tettem le arról sem, hogy legyen egy 4. gyermek, a férjem meg egyenesen odalenne. Csakhát mi most építkeztünk, a lakást is 20 évig fizetni kell, így nem tudom merjük-e vállalni.
Imádom a gyerekeimet, és ha újra kezdhetném, akkor is nagycsaládot szeretnék.
Egyébként mi is 3-an vagyunk testvérek, és jóban-rosszban mindig kitartunk egymás mellett. Szegény családból származunk, mégis mindegyikőnk kitört. Én pedagógus vagyok, jelenleg középvezető, a hugoméknak vállalkozásuk van, ami nagyon megy, az öcsém egyenlőre keresi helyét a világban. De háza, kocsija, szakmája mindegyikőnknek van, igaz nem a szülők által, de így legalább értékeljük.
Hajrá nagycsaládosok!
Köszi szépen. Igyekszem .
Bocsánat, a lényeget lehagytam:
GRATULÁLOK, HOGY ÍGY MEGÁLLOD A HELYED! Minden elismerésem és nagyon büszke lehetsz magadra!
(Annyira felháborított, amit írtál!)
Te jó ég! Hogy mondhat ilyen valaki? Van ennek esze?
Én 3 fiamat nevelem egyedül,apjuk nem fizet rájuk (fekete munka)mégsem bántam soha,hogy nagycsaládos vagyok.Legnagyobb már egyetemista,sok örömöm van bennük.Ha újra kellene kezdeni sem szülnék kevesebbet.Az inkább bosszant,amikor valamiért féltem őket már kaptam megjegyzést "miért izgulsz még van kettő".Nekem mindegyikből csak egy van aki pótolhatatlan.
Igaz,de csak ha olyan a háttér, ahol a sok gyerek nem azt látja, h apa-anya iszik, verekednek és ölik egymást a pénztelenség miatt... nagy család és nagy család között is van különbség... sajnos. Én hálát adhatok a Jóistennek, . olyan nagy családba születtem, ahol az értékek a helyükön vannak... mi mindig számíthatunk egymásra!!! és ezt az érzést semmivel sem lehet pótolni!! Csak egy példa: most, hogy kismama vagyok kicsit fáradtabb vagyok munka után a nap végére. A múlt héten külföldön volt a párom, én pedig egész héten sokat hajtottam a cégnél. Csütörtök este mentem haza, és ki volt mosva, vasalva, takarítva, és ott állt egy cetli a konyhaasztalon az egyik egyetemista hugomtól, amit a kisbabánk írt: " kérd meg anyát, hogy este meséljen és énekeljen neked a házimunka helyett:) " Nos ilyen dolgok történnek az emberrel, ha egy szerető családból érkezik :)
Abszolút dettó. :)
Egyébként én pont ezért tartom jónak a nagycsaládot, mert az ember megtanulja, hogy nem a pénz, hanem az igazi értékek körül forog az élet.
Szia Kutiverus! :)
Mi is öten vagyunk és teljesen osztom a véleményedet. Én vagyok a legidősebb, a főiskola mellett babákra vigyáztem, meg korrepetáltam. Két hugom egyetemista, ők is dolgoznak és minden jó kis ösztöndíjra lecsapnak (szemfülesek és talpraesettek) a két "kicsi" meg gimnazista, és már ők is gyűjtögetnek az egyetemre. Nem vagyunk megkeseredettek, vagy lestrapáltak:) de biztos, hogy ehhez kell egy családi háttér, ahonnan azt kaptuk, hogy a pénznél fontosabb a közös program, az összetartás, és a tudás. A csládi lelki háttér nélkül azért minden nehezebb lett volna. De egy biztos nekünk is (drága uram meg én) lesz egy rakás gyerekünk:)
Ém is csak annyit tudok hozzászólni a később, egyetem és utána következő anyagi gondoktól, hogy legalább van, ami ösztönözzön. Én legalábbis így voltam vele. Öten vagyunk, én vagyok a második, így amikor leérettségiztem, a magam lábára kellett állnom anyagilag, szóval engem tényleg ösztönzött a tanulmányi ösztöndíj, amivel csak jól jártam, mert tényleg mindent meg kellett tanulnom. Most, hogy az utánam következő húgom megy ősszel egyetemre, kicsit más lesz a helyzet, mert közben lett tandíj, ami már nehezebb ügy, de egyrészt úgy tudom, megfelelő eredményekkel abból is lehet faragni, máasrészt mivel népzenész a szentem, nyaranta összezenéli magának a tandíjravaló egy részét. A másik húgom is okosan csinálja, ő csak három év múlva fog érettségizni, de már két éve gürizik nyaranta, és a pénzét félreteszi, leköti, stb. Már most több félretett pénze van, mint nekünk a férjemmel. :) Bár az is igaz, hogy ő jó nagy sváb, főleg magával. :)
Sziasztok! Nekünk 3 gyermekünk van. A nagylányunk 8 lesz a nyáron, a kicsik pedig 8 hónaposak. Eredetileg is hármat terveztünk a párommal (a nagylányom az előző házasságomból van, de imádják egymást a párommal), de ikrekre nem számítottunk. Most, hogy megvannak, úgy gondoljuk, hogy nem is történhetett volan velünk nagyobb csoda.
Imádjuk mindhárom gyermekünket és már azon gondolkodunk, hogyan tudjuk a házat átalakítani, ha meglesz a negyedik! :)))
Köszönöm a bíztatást, sikerült meggyőznöm. Nagyon boldog vagyok! :)
Köszi! Annyira jó ilyeneket hallani! Végülis ilyen baromi anyagias nem én vagyok, hanem a párom. Ha rajtam múlna.......óó, én mernék vállalni több babát is, de ő folyamatosan ülteti a bogarat a fülembe. Mi is hárman vagyunk testvérek, és olyan szuper közöttünk a kapcsolat! És igen, teljesen máshogy állunk a világ dolgaihoz, mint a példa párom, akik ketten vannak nagy korkülönbséggel. :(
Szia Kata! Mi öten vagyunk testvérek, nekem van két diplomám, két hugom egyetemista, a két "kicsi" meg gimnáziumba jár egy másik vidéki városban. Én azt látom, hogy mi mindannyian talpraesetebbek vagyunk mint a kortársaink, na, jó én nem biztos, de a testvéreim tuti :) A szüleink támogatnak minket, ahogy tudnak, de mindenki dolgozik is, babavigyázás, különóra stb... mi tudjuk, hogy minek mi az értéke, és ez jó. Mindannyian rengetegen helyen jártunk a világban, mert arra anyuék mindig figyeltek, hogy járjunk kórusba, zeneiskolába stb... a hugaim maguk járják ki maguknak az ösztöndíj lehetőségeket, sokszor a világ különböző pontjain élünk:) Én csak azt tudom mondani, hogy az anyagiak közel sem annyira fontosak, mint azt a közvélemény, média sugallja. Ok, egyikünk sem fog lakást, kocsit kapni a szüleinktől, de nyitott gondolkodású, életvidám gyerekek lettünk, és ennek oka a nagycsalád. Hozzáállás kérdése az egész!!! :)
Na, igen, inkább a szívemre kéne hallgatni, minthogy állandóan az anyagiak járjanak az eszemben. Végülis az alapjaink megvannak, ilyenekre már nem kell gondolni. Csak akkor meg mire várok? :))
Ha úgy érzed,hogy még ha egyszerűbben is,de fel tudod nevelni,vágj bele,mert nagyon jó a nagy család!Én már azt is várom,(nem siettetem)hogy legyen egy csomó unoka és minnél többször jöjjön össze a nagy család!!:)
Hát, pont ez az, amitől én is tartok, hogy mi lesz, ha felnőnek, ha továbbtanulnak, ha családot alapítanak,és ugye sorolhatnám. Ha tudnám, hogy jól fogunk élni!..... :)
Persze, ha a másik oldalról nézem, szüleim sem tudták, mi vár rájuk, mégis hárman voltunk gyerekek, és mindenben tudtak/tudnak támogatni.....
Amig kicsik addig nem annyira megterhelő,mert a ruhákat(főleg ha egyneműek)tudják viselni.Kaját is keveset esznek,de kamaszként őrület!Nálunk a háromból kettő már egyetemista,na ez teljes anyagi csőd,ennek ellenére ameddig csak lehet támogatjuk a tovább tanulásukat.Ez persze nálunk azért súlyosabb egy kicsit most ,mert csak 3 év kor különbség van a két nagy között és ,hát még sem mondhattam a középsőnek,hogy várd meg amíg a bátyád végez!Így aztán most lesz néhány keményebb év!DE,NEM BÁNOM!!!
Nekem "csak" két gyerekem van, de én is többet szeretnék. Csak nem tudom, bele merjünk-e vágni, mennyire fogjuk bírni anyagilag. Na, nem most, mert most szerintem nem nagyon lehetne észrevenni a változást, hanem akkor, ha már nagyok lesznek. Ha útnak kell őket indítani....
Én nagyon szeretnék már most egy haramdik babát, sőt nem zárkózok el negyediktől sem, de rajtam kívül mindenki úgy látja, hogy nagyon nehéz lesz később.
Anyagi oldalról mit láttok? Nehezebb útnak indítani hármat, mint kettőt? Valami nagyon nagy meggyőzőerő kéne nekem....én szívem szerint már szülném a következőt. :)
Sziasztok!
Szintén 3 fiú felett anyáskodok. Nagyon szeretem, hogy ennyien vannak, és eddig még nem bántam meg. Sőt, ha újra kezdeném, akkor is így csinálnám. Mi is hárman vagyunk tesók, és szerintem így az igazi. Van sok előnye, hisz egymástól sokat tanulnak, de persze hátránya is, pl munkakeresésnél.
Bármi történik is a tieid maradnak... Nem gond, majd élvezed a társaságukat bent ha viszed a bablevest... ;D
Három fiu.:)Örülök nekik, bár ahogy elnézem őket valószinüleg nem sokáig élvezhetem a társaságukat mert hamar a dutyiban kötnek ki, amilyen gengszterek.:)
Üdv a nagycsaládosoknak és a leendőknek! Én hétgyermekes anyuka vagyok. Az első házasságombol van 3 felnőtt fiam de hálistennek a mostani párommal 4 közös van. Soha megnem fordult volna a fejemben, hogy másként csinálnám ha ujrakezdhetném.Szerintem semmi hátrányuk nincsen a gyerkőcöknek abbol,hogy nagycsaládosok vagyunk. Sokkal lojálisabbak az ilyen gyerekek.Az igaz,hogy néha igazságot tenni nem tudsz dehát ezzel jár. Csak jonak tartom részemről a nagycsaládot!:))
Hahó,itt egy három lurkós anyuka! Ha újra kezdeném is így alakítanám,csak jókat tudok hozzáfűzni ehhez a témához.Bár sokszor anyagilag nagyon nehéz,de igyekszünk mégis megadni amit csak lehet.Imádom,hogy nálunk mindíg nagy élet van,és a két nagy fiam már felnőtt ugyan,de van egy kicsi aki még mindíg igényli a babusgatást.A közös nagy családi kajálások is fantasztikusak!
Életem egyik legjobb történése, hogy van négy hugom!!! :) Csak pozitívuma van, de komolyan!!! Rengeteget tanultunk egymástól, egymás által. Tudjuk mi az a megosztás, a felelősség egymás iránt, nagyon jó érzés, hogy mindig számíthatunk egymásra, pedig már 5-en 5 felé élünk. Nagyon szeretjük egymást és én is sok gyereket szeretnék.
Én sajna egykeként nőttem fel, mert a kishúgom koraszülött volt és nem maradt meg. Pedig nagyon örültem volna ha létezik. 16 évesen kaptam egy féltesót, fiút. Vele nem rossz a kapcsolatom, de a legjobb sem.
Nekem viszont 4 gyerkőcöm van, 3 lány és 1 fiam. Nagyon szeretem mindet, és nem cserélnék senkivel ilyen ügyben, mert nagyon jó a több gyerek. Sosem volt gondom olyasmiben, hogy a sok gyerek miatt háttérbe szorultunk volna, és ők mind jó gyerekek. Hála a fentieknek, vagy nagyon jól sikerült velük foglalkoznom. Mind rendes, őszinte és sosem voltak önzőek. Nagyjából mindenük megvolt, ha nem is nagyon dúskáltak, de nem szenvedtek hiányt sem.
További ajánlott fórumok: