Munka nélkül huszonévesen... (beszélgetős fórum)

Ne érts félre, de örülök, hogy "ismerőst" látok... :)

Én is elvállalnék bármit, tényleg: akármit!

Csak lenne már más célom is fölkelni reggel, az esküvőnkön kívül.

Hogy érezzem fontos amit nap mint nap csinálok, hogy van értelme és még pénzt is keresek vele.

Tudom, hogy minimálbérnél úgysem kapnék többet, de sebaj... Az is nagyon jó lenne már fél év után.

Most albérletben laktok?

Nem kell messzire menned, én is így vagyok :)

2011 júniusban végeztem a suliban, azóta 3 munkám volt (6 hét, 3 hét és 3 hónap). Amint már tudod, mi Pesten lakunk és itt sem könnyebb az élet. Szintén érettségi és 2 szakma, az egyik nem is akár milyen...és szintén nincs munkám. Most 1 hónapja vagyok itthon és megint kezdek beleőrülni. Mert így tök jó lakást is venni meg esküvőt is szervezni :) Meg élni is 1 fizuból.. És a legrosszabb, hogy szintén semmi kilátás arra sem, hogy találjak a közeljövőben munkát. Pedig nem válogatok. Pultos, konyhalány és élelmiszerbolti eladó voltam eddig. És hiába Pesten több a "lehetőség", 1 munkára kb 600 jelentkező van.

Sziasztok!

Elmesélem nektek nem túl felemelő történetemet és várok szeretettel minden fórumozni vágyót eme témában!

Én jelenleg 24 éves vagyok és eddigi életem során összesen 2 évet dolgoztam.

Viszont még 2 hónap és betöltöm a 25. életévemet... Ez eddig ugye nem túl nagy karrier.

1 évet dolgoztam mint szépségszakmás, majd újabb egy évet mint közalkalmazott.

De tavaly amikor elkezdődött az első leépítési hullám én voltam az első akit elküldtek a hivatalunkból. Elvégre engem vettek föl időben a legkésőbb és én voltam a legfiatalabb is...

Természetes volt nekik, hogy elsőként tőlem szabaduljanak meg.

Nagyon bántott a dolog, mert mindig teljesen erőbedobással dolgoztam és nem túlzok amikor azt írom imádtam a munkámat.

Tényleg nagyon szerettem és ezt az ügyfeleink is nagyon jól tudták, sőt mondták is, hogy minden nap mennyire sugárzik rólam szeretem ezt csinálni.

A főnökeim mind úgy búcsúztak tőlem, hogy a munkámat tökéletesen elláttam és nem lesz még egy ilyen ember a beosztásomban.

Köszi, de ezzel most mihez kezdjek? Ettől még holnaptól nem lesz hová bemennem dolgozni!

Ez volt tavaly ősszel...

Azóta sincs munkám.

Egyébként amikor elküldtek, akkor elkövettek a papírjaim kitöltésénél némi bakit, ami jogalapot adott egy munkaügyi perre. Perre is vittem a dolgot és megnyertem első fokon is és másodfokon is. Azt mondom, hogy valamilyen szintem még szerencsém is volt ezzel, mert legalább nyertem egy kis pénzt amiből eléldegélhetek egy darabig vagy félretehetem még szűkösebb időkre...

És szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy a páromnak jó és biztos munkahelye van már 10 éve.

Mert ha neki is olyan bizonytalan munkahelye lenne mint nekem az eddigiek, akkor igen csak rezegnek a léc alattunk mindenféle szempontból...

Tehát durván fél éve vagyok munkanélküli és eddig talán száz helyre is elküldtem az önéletrajzomat, de egyetlen helyről kaptam csak visszaigazolást, végül abból sem lett semmi.

Egyébként felháborítónak tartom, hogy azok a munkahelyek amik meghirdetnek bizonyos állásokat még csak vissza sem jeleznek a jelentkezőknek. Legalább lenne egy automatikus válasz amit kiküldenek az e-mailekre, hogy: "Köszönjük, jelentkezését megkaptuk."

Legalább ennyit.

Az is nagyon rossz, hogy olyan megyében élünk ahol a világon semmi sincsen. Semmilyen munka, hacsak nem vagy kőműves vagy netán hentes.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy máshol sokkal jobb lehet a helyzet, mert tisztában vagyok vele, hogy ez az év sok mindenkinek csak rosszabbat hozott mint a tavalyi. Tudom, hogy több millióan vagyunk az országban munka nélkül, a baj csak az, hogy én ebből egyáltalán nem látom a kiutat. És hogy új munkahelyeket teremtenének? Okés, de kiknek? Mindenkinek? Nem hiszem, hogy erre egyhamar sor kerülne.

Viszont nem akarok pesszimista sem lenni, én szinte minden nap végéig böngészem az összes álláshirdető portált, de még így sem találok semmit. Vagy ha találok is, választ nem kapok...

Egyébként érettségim van és 2 szakmám. Sajnos nincs nyelvvizsgám nem is túl valószínű, hogy lesz valaha is, mert a nyelvérzékem a 0-val =.

Nem jelentkeztem munkanélküli segélyt sem, mert erről a rendszerről is meg van a véleményem és köszönöm: nem kérek belőle.

Azért indítom ezt a fórumot, mert szeretnék "beszélgetni" hasonló cipőben járó sorstársaimmal.