Mozaik családban (beszélgetős fórum)

Hú,ez hatalmas feladat,de úgy gondolom,megbirkózol vele.Úgy látom,hozzá vagy szokva a nagy darab feladatokhoz:)és sikeresen veszed az akadályokat.

Talán több együttélés után a nagyobb gyerekek is kicsit meglágyulnak,és rájönnek,hogy nem az ő dolguk,hogy lesz-e tesójuk,vagy sem.

Vagy te fogod megérezni,hogy már nem kell ezt velük egyeztetned..de addig is vond be az apukájuk at is ebbe a "szektorba".Ha tudod-hallod,hogy ő is győzködi a gyerekeit egy kistesó örömeiről,akkor biztos lehetsz abban is,hogy ő is nagyon akarja-ez sem mindegy,főleg egy ilyen sokgyerekes családban,hogy az apának van-e még energiája újabb csemetéhez.

Kitartást,és sok örömet kívánok!

Tegyünk tisztába ezt azt.. Nem is gondoltam hogy iylen szép számmal kapok reagálást a fórumon. Szóval. Én fogyatékos gyerekkel foglalkoztam, amikor megismertem a mostani párom. Sokat beszélgettünk, ő lovasterapeuta. Beszélgettünk beszélgettünk beszélgettünk, egy év telt el úgy hogy azt keztem érezni amit ő is időközben, hiányzik kedvelem.. szeretem. Én is ő is házasságban éltünk, mondanom sem kell nem volt valami ragyogó házasság, ha másnál keresed a megnyugvást. Nem történt semmi.

Mi odáig jutottunk otthon a férjem elment külföldre dolgozni, mi hátra maradtunk a lányokkal. Ennek most 3 éve azóta nem jött haza. Néhány hónap mulva ahogy kiment megcsalt, és közölte velem karácsonykor hogy itt a vége fuss el véle, de ha megbocsájtok menjek ki utána -KANADÁBA- a gyerekekkel. A nagyom akkor kezdte az első osztályt. Már betűztek szótagoltak számolgattak. Ilyenkor szakítsam ki? egy olyan ember miatt aki ügyet nem vet a családjára hónapokon át és mást KERES hogy jól érezze magát. El akartam válni. el is váltam. Eközben ritkult a találkozások száma a terapeutával. Én más munkát kerestem de csak összetalálkoztunk újra. Az ő házassága éppúgy romokban hevert mint az enyém, Váltak. Különélt.

Megismerkedtema gyerekeivel ő az enyémekkel, a 12 éves fiú volt az első aki eljött hozzánk az apukájával titokban , úgy hogy anyuka nem tudta és nálam aludtak. Aztán jött a másik gyerkőc is másik alkalommal... A két fiú és a két lány nagyon jól megértették egymást első pillanattól fogva. Egyre több időt töltöttünk együtt, aminek az lett az eredménye hogy annak ellenére hogy automatikusan anya nevelésébe voltak a gyerekek, átszoktak apához, és nem kértek többet az anyjukból. De ekkor még csak gyermektartást vontak apukától, és elhelyezés nem volt, nem volt rá szükség. Minden felborult amikor a nagylány és a két öccse is közölte az anyjukkal hogy nem akarnak vele élni tovább, és apával akarnak maradni. Jelzem mi még akkor nem éltünk együtt. Elmondásuk alapján az anyjuk folyamatosan szította őket az apjuk ellen, és hazudott nekik, olyan dolgokat talált ki amiket a gyerek rögtön levett, tudta hogy hazugság!! Zsarolta őket hogy ha csak egy gyereke lesz az nem kell neki , vagy három vagy egy se. És azzal is hogy ő kiköltözik Hollandiába és többet őt nem látják, de előtte még kapnak szép ajándékot, válasszanak valamit.Sok sok minden elhangzott. A gyerekek választottak, az apjukat, és az év végén összeköltöztünk, iskolát váltottak, és lakóhelyet. 2011 Karácsonyát már együtt töltöttük. Jöttek lovastul. Más értékrenddel érkeztek, egy olyan környezetből ami egyáltalán nem mondható szeretetteljesnek. Vadak voltak, és kemények. Most is azok, de már értem miért, és tudom őket kezelni. Néha viszont sajnos átlépek egy határt, amit későn veszek észre. Öt gyereket és 11 lovat,6 kis házi kedvenceket gondozok. Tavalyom úgy telt hogy továbbképeztem magam. Tanultam nappalin egész évben nyári szünet nélkül.. nehéz volt, de decemberre végeztem. Most valóban nincs munkahelyem, de igyekszem. Szociális gondozó, ápoló és gyógymasszőr végzettséggel keresem a helyem. Várjuk immáron második éve hogy vége legyen a gyermekelhelyezéses harcnak. Ami egy külön sztorit megér, és annak az abszurd helyzetnek amiben élünk. Szeretnék egy babát persze nem minden áron. Csak ha rendeződtünk. Remélem akkor majd a nagyok is másképp látják majd.

Nekem épp ilyen korú fiam van.

Kis tesó? Egyáltalán nem vágyik rá! :)

de én sem vállalnám, millió egy oknál fogva ;)

Nem vagyok benne olyan biztos. Ekkora gyerek már nagyon felnőtten lát!

Környezetemből érzékelem.

A mi mozaikcsaládunk nagyon jól működik, bár nem igazi mozaik, mert "csak" te gyereked van és mi gyerekünk. Szóval nekem nem volt az előző házasságomból, de lett közös. A férjem volt felesége meghalt, így igazából már teljes család vagyunk, azonban az ő gyerekeinek nem én vagyok az anyukája. Amikor összejöttünk, leültem velük, és elmondtam, hogy nem szeretnék anyjuk helyett anyjuk lenni (akkor még élt az anyukájuk), de igenis felnőttként fogok viselkedni, és a véleményemet el fogom mondani. Ha életbevágó helyzetekről lesz szó, akkor szólni fogok, egyébként nem. Akkor így gondoltam, aztán jöttek a hétköznapok, és én is beleestem abba a hibába, hogy nyomtam a házimunkát, meg mellette 2 műszakban dolgoztam is. Ők meg bedobálták a kis szennyes poharukat a mosogatóba, csomóban dobták a gatyátzoknit :-) a szennyesbe...és egyszer aztán szépen leültem, és elmondtam nekik...de nem úgy, hogy nekik mit kéne csinálni, hanem úgy, hogy ez nekem milyen rosszul esik. Erre mindig figyelek, hogy "énüzenetet" közvetítsek. Ez azonnal bevált. Sosem utasítok, hanem elmondom, hogy most mennyire fáradt vagyok és jól esne, ha lenne jelentkező pl. egy kis mosogatásra. Nálunk ez működik. Amióta a kistesójuk megszületett, nem is kérdés, hogy együtt csinálunk-e mindent. Semmi probléma nincs abból, ha az új feleség is elmondja, mit érez, mit gondol, csak a hogyan-ra kell figyelni-szerintem.

A külön kassza...? hm...hát arról én is azt gondolom, hogy elég érdekes egy házasságban. Miért dönt így egy pár? Nálunk addig hazsnáljuk a másik kártyáját, ameddig a limit engedi, aztán jön a másik kártya.

30 vagyok

Én is nagyon vágyom egy babára, de a 12 éves fiú és a 16 éves lány nagyon nagyon ellenzik...

Segíts..:)

Őket nem neked kell meggyőznöd,hanem az apjuknak.

Egyébként szerintem is borzasztó ritikós ennyi gyerek mellé még egy kicsi is.Kösd le inkább magada már meglevő 2 kislányod nevelésével,arról nem is beszélve,hogy lesz még bőven elég konfliktusod az ő gyerekeivel..meghalni sem lesz időd.

Na..ez a legtöbb nagycsaládban élő gyerek véleménye...

és a szülő,főképp az anya meg azt írja-mondja..boldogok a gyerekei..

Akkor ,hogy is van ez???

Azt csak hiszed, hogy nem verik a mellüket. Van amelyik igen, van amelyik nem. ha egyszer felmosnak hónapokig emlegetik, kb. szentté avatják magukat.

Nincs női és férfimunka, munka van amit el kell végezni, és az csinálja aki ért hozzá és ráér.

Igen, ez a normális, ahogy Ti csináljátok. Ha adott időben mindenki elfoglalja magát, akkor lehet csak mindenkiben elégedettség érzet, hogy nem használja ki a párja.

Minden esetre oda akartam kilyukadni, hogy nem szeretem, mikor a nők áldozatként tüntetik fel magukat a házimunka miatt, főleg, ha otthon vannak egész nap.

A férfiak sem verik a mellüket, ha felássák a kertet, ereszt javítanak, vagy kocsit bütykölnek.

Ha meg valakinek olyan szerencsétlen az embere, hogy a villanykörtét se tudja kicserélni, akkor az vessen magára.

A férj viszont úgy gondolja, egyértelmű, hogy készen várja az ebéd, reggeli, vacsora, vasalt, tiszta ruha, a gyerekek rendben, hiszen ez természetes. ha javítani kell valamit az a szerelő dolga. Meglepődne, ha a vasalást is kiadnák valakinek, mosodába hordanák a ruhát, hiszen a legtöbb családban a feleség is dolgozik.

Nálunk ez sose volt téma, mindenki csinálta ami épp adódott, nem filléreztünk, hogy ma én 500 ft-al több melót végeztem, vagy 10k-val több a fizum. Ahol ez téma ott már baj van.

Leszögezném, hogy nálam nem így működik, ahogy írtam.

Szóval az olyan esetekben, ahol az apa a családfenntartó, a nő mindig úgy érzi, hogyha elmosogat, akkor az egyenértékű munka, ellenben, ha a férje megcsinál otthon valamit, felmos, urambocsá' megjavítja az eldugult lefolyót, akkor az ingyen van, mert az a dolga, nehogymá' szerelőt hívjanak.