Mivel tartjátok fenn a párotok iránt az érdeklődéseteket éveken át? (beszélgetés)

Előre bocsájtom, hogy nem olvastam el minden hozzászólást. Sőt! :)

Az én véleményem szerint az ember a élményeiből táplálkozik, ez a legfontosabb. (Élmény mindenkinek jelenthet mást nyilván.) Na már most, ha a párommal közösen nem tudok jó élményeket szerezni magamnak (és persze neki is, de ez meg az ő dolga), akkor nincs sok keresni valónk egymás mellett. Ilyenkor jön az, hogy jaj nagyon jó ember, nem tudok rá rosszat mondani, nem is értem, hogy mi a bajom vele. Biztos én vagyok a hülye. Stb... Gondolom ismerős.

A csavar a dolgokban még az, hogy pl. ha elmegyünk közösen nyaralni, lehet, hogy az egy jó élmény lesz, de az is lehet, hogy nem miatta. Hanem pl. a hely, a változatosság stb... miatt, de az ember általában ilyenkor becsapja magát és a jó élményeket a párjához köti, hiszen olyan jó ember bla-bla-bla. Tudnám még ragozni a témát, de remélhetőleg a lényeget ennyiből is ki lehet hámozni.

Az egyik legnagyobb hiba, amit látok a kapcsolatokban az az, hogy nem FIGYELNEK a másikra. A figyelem nem azt jelenti, hogy én elmondom, ő elmondja, én elmondom. Hanem én elmondom, ő addig teljesen rámfigyel, arra, amit mondok, értelmezi, majd mikor ő beszél, akkor én figyelem teljes figyelmemmel. Figyeljük meg, hogy mikor valaki beszél hozzánk, rögtön bevillannak azzal kapcsolatos gondolatok, észrevételek, már fogalmazza az ember magában, ő mit fog ehhez hozzáfűzni, mit fog rá reagálni, mit fog azzal kapcsolatosan elmesélni. Hallgat, de nem figyel.

Lehet, furcsának tűnik, de érdemes megnézni, hogy nagyon sokszor hogy kommunikál egy pár, a másik iránti totális figyelem eléggé hiányzik.

A másik probléma ennél is rosszabb, mikor már nem is kommunikálnak. Hiányzik valami, történt valami a kapcsolatban és nem mondják ki, nem beszélik meg, csak sodródnak az árral megvárva azt a pillanatot, amikor már iszonyúan nehéz visszaterelni az egészet a szeretet/szerelem medrébe

Azt hiszem teljesen igazad van Aquinói Tamás, de végül is mit vársz?

Akkor szólogat be valaki, ha az érvelés nehezére esik, vagy nem tud érvelni. Még mindig könnyebb önmagunknak bebizonyítani, hogy nő létünkre is kapitális seggfejek vagyunk, mint egy értelmes-agyserkentő vitába belemenni.

De nem a szexuális szokásaimmal hetyegek itt!

Már,ha vannak:)

Pont ezt mondtam én is! Ha mindkettő így gondolkodik, akkor nincs gond, de akkor nem értem, hogy miért vannak együtt? Miért nem oda mennek, ahol jól érzik magukat!

Akaratlanul is feljön bennem a számítás!:-((

De érdekelne, hogy az érzelmet és szexet, hogy lehet szétválasztani?

Én borzasztóan szeretlek téged és ezért megyek más ágyába? Ez az érzelem, vagy mire gondoltál??

Ezért én nem ítéllek el, ha mindketten így gondoljátok, akkor semmi gond! De ha csak az egyik, akkor az gond.

Az más kérdés, hogy én nem tudnám elképzelni magam egy ilyen szerepben, de az én szociális problémám nem pedig tied!:-))

Ez sajnos olyan dolog, hogy akit könnyen megkapunk mert esetleg olyat lát benned, amit még nem látott, őt nem értékeljük, mivel könnyen megkaptuk!

Sajnos ezzel az emberek többsége visszaél..és amikor elveszítjük, akkor jövünk rá, hogy mekkora barmok voltunk, pedig nem kellet volna sok hozzá!.-))

Magadból indulsz ki. Van aki szét tudja választani az érzelmeket és a szexet. ha két ilyen talál egymásra oké, akkor van gáz ha csak az egyik fél ilyen.

Amúgy hagyományos házasságok közt is ritka a jó, én legalábbis keveset láttam. Mármint olyat ami nekem jó lenne.

Pont ezt mondom én is! Ha mindkettő máshová jér dugni és ott érzi jól magát, akkor miért élnek együtt?? Tudom egyszerű a kérdés, de sokszor bonyolult, mivel nem merjük bevallani, hogy abban sem bízunk, akivel éppen dugunk, de jól esik és inkább maradunk egy biztosban!

Ezzel csak az gond, hogy ez másik becsapása, mivel elhitetjük a másikkal, hogy azért nincs akkora gond..és ő bízik és hisz benne!