Mit tennél, ha elmulasztottad volna az igaz szerelmet, de most visszakaphatnád? (beszélgetős fórum)

Csapjatok agyon, de már nem hiszek az igaz szerelem meséjében.

Abban hiszek, hogy mindketten nem szerethetik egyforma intenzitással egymást, s akkor az aki kevésbé szeret, kihasználja a másikat.

Amióta ezt a kérdést olvastam itt a fórumcímben, azon gondolkodok, hogy valaki, aki elvesztette a hitét a szerelemben, az lehet még valaha boldog???

Szia!Tudod,mint a dalban:. "Ha volna két életem, tudnám,amit ma nem..."

Nagyon nehéz lehet neked, de ugyanakkor csodálatos is.Te nem tudod mit akarsz, de a nagy ő mondta neked,h ő mit szeretne? Felvállalna-e, ha mellette döntenél, stb?

Az egyértelmű, hogy ha valaki kifelé tekintget egy kapcsolatból, vagy csak egyszerűen felbukkan egy harmadik, keresés nélkül, akkor valami érzelmi probléma, hiány van. Szerintem ez a pasikra ugyanúgy vonatkozik, mint a nőkre.

Azt írod, sokszor zavar a férjed kedveskedése. Milyen viselkedést várnál tőle? Szerinted mit kéne tennie?

Azt nem csodálom, hogy nem bízik most Benned, még akkor sem, ha Te mondtad el, hogy mi van. Szerintem, mérlegre kéne tenned a kacsolatodat és a házasságodat. Kitől mit kaptál, kire számíthatsz, ha baj van, ki volt melletted, amikor szükséged volt rá, ki mit tud most adni, kitől mire számíthatsz és hasonlók. Én azt hiszem egy szeretőnek annyiból mindig rózsásabb a helyzete, hogy ő alkalmakra "kap meg", nincsenek olyan gondok vele, mintha folyamatosan a nap 24 órájában együtt lennétek. Nem túl kényelmes ez a helyzet a szerelmednek? Nincsenek kötelezettségek, ő csak élvezi, elveszi, amit Te adsz neki, persze ő is ad Neked, de különösebb teher nem hárul rá.

Abban abszolút igazad van, hogy egy ilyen helyzet apránként mindenkit felőröl!

Szia!

Nem tudom. Sőt talán valahol azzal is tisztában vagyok, hogy egyedül maradnék a gyerekekkel.De annyit rágódtam rajta.Ha képes voltam ilyet tenni, akkor a házasságom nem áll szilárd alapokon. Mert egy férfi ha megcsalja a feleségét az más. Ott a szaporodási, párzási ösztön dominál, de ha egy nő teszi, ott mindig az érzelmek hiánya a motiváció.Bár ugyan most mindent megad a férjem, de most képtelen vagyok fogadni és sokszor zavar is, mert ő kedveskedik nekem, holott én vagyok a bűnös - a rossz.

Szóval arra akartam kilyukadni, hogyha úgy döntenék hogy nem merem felbontani a házasságom, akkor mi lesz tovább.Élünk egy álarc mögött és eljátszuk hogy minden happy? Már egyszer elejtette a férjem, hogy nem tud dolgozni, mert állandóan azon jár az esze, hogy mit csinálok.És ez a késöbbiekben sem fog változni.És ha a bizalom oda, akkor minek? Azon is gondolkodtam, hogy most még fiatal és még van esélye megtalálni valakit, aki igazán szereti és nem tesz vele ilyet mint én. Pedig tisztelem és becsülöm és persze szeretem, nem is hazudtam neki. De ott van a de.Rengeteg félelmem mellett, ami a házasság esetleges felbontásából ered, ott van az az erős félelem is hogy elveszítem az elsőmet és ez elviselhetetlen lenne, egyszerűen nem tudom elengedni. Sem ő sem én nem tudunk rájönni miért ez a kötelék.Mondtam neki, hogy nem érti a férjem miért nem küld el engem a fenébe, mit foglalkozik egy férjes asszonnyal.Erre azt mondta, hogy tudja hogy ezt kéne tennie, de képtelen rá.Hát imígyen őrlődünk.Annyi lehetséges elméletet gyártottam a miértekre, de fogalmam sincs, hogy melyik a helyes.Pedig már nagyon fel kéne tenni valamelyik i-re a pontot, mert ebbe mindenki tönkremegy.

Szia!

NEm olvastam vissza, bocsi ha ismételnék valakit, de nekem a TE bejegyzésed alapján egyértelmű:

- ha nincs gyerek: a rosszból kilépni

- ha van gyerek : nem szabad felrúgni a bizonytalanért

Tehát nálatok az utóbbi...

Szia!

Akárhogy is nézem, sz@r ügy, egyikőtöket sem irigyellek, sem Téged, sem a Férjedet.

Kérdezhetek valamit? A szerelmed mennyire gondolja komolyan? Ő felvállalna Téged és a gyerekeket?

Sziasztok!

Nagyon nehéz helyzetben vagyok. 12 éve mentem férjhez. De most úgy érzem hiba volt. pedig a férjem olyan pasi amelyikről minden nő álmodik. És ez nem vicc.Tisztelem, szeretem....de nem úgy ahogy feleségként kellene.

Sajnos másé a szívem, lassan 15 éve. Ő volt az a férfi akinek odaadtam azt ami a nőnek a legnagyobb kincse. Mindketten elsők voltunk egymásnak. Persze ekkor még nagyon gyerek voltam :-)...vége lett...18 évesen újra találkoztunk és lehet nem hiszitek el, de amikor átölelt az az érzés volt mintha az embert áram rázta volna meg. Hihetetlen. Akkor is jártunk- többször is, mert valahogy mindig vége lett, csendben. Aztán megismertem a férjem és amikor ott ült a szobámban és mosolygott belémhasított a tudat, hogy úristen, ugyanaz a mosoly. Aztán építkezés, esküvő, építkezés, megszületett a fiam, aztán mélypont- megcsaltama férjem (ez a pasi is ugyanaz a típus)- aztán béke, építkezés, megszületett a második fiam. Közben minden bajomban a nagy Ő-mhöz menekültem gondolatban. ahol csak jártam kerestem, de nem találtam. Aztán két évvel ezelőtt állok a Tescóban a fiúkkal és érzem valaki néz. Megfordultam és Ő volt az. Rúgtak már valakit mellkasba? Na ez olyan érzés. Beszélgettünk kicsit, nagyon örült rajta is látszott aztán puszi és összedőlt a világ. Kicsit később újra találkoztunk és ahogy ez már lenni szokott egymás karjában kötöttünk ki. Cirka 2 éve tart ez a bűnös kapcsolat és közben született egy lányom, aki nagy valószínűséggel az Övé. Ő egyébként elvált és van egy törvényes lánya is. Szégyen ide, szégyen oda boldog vagyok amikor ránézek a picurra, megsímogatom az arcát az...

Ugyanakkor borzasztó ez az egész, mert a férjem mindenről tud. Mindenről! Tőlem, mert nem tudok neki hazudni.Viszont a férjem nagyon szeret engem és a gyerekeket, a pici lányt imádja, pedig tisztában van vele, hogy valószínű nem ő a fizikai apa. Teljes sakk-matt helyzet. Én mennék, de nem merem felvállalni a következményeket. A fiúkkal mi lesz, mert ők is imádják az apjukat, mi lesz a férjemmel? Mindig azt mondja ha elhagyom neki vége. Különböző módozatokat eszel ki. És azt mondja hogy tudjam már hol a helyem. Feleség vagyok , anya vagyok.

Igen, de nem tudom a szerelmem feladni, nem is akarom. 15 év nem voolt rá elég akkor itt valami nagyobb dologról van szó, ami csak kevés embernek adatik meg.Szerintem. Szóval katasztrófa.

Nem tudom mit tegyek????

Segítség!

Már tegnap óta forog a fejemben ez a gondolat, mióta először elolvastam.

Ha ez velem történik meg valószínűleg nem gondolkoznék rajta, mert sosem bántanám, csalnám meg a férjemet.Ami volt elmúlt, most a jelenben élünk. A múltból lehet táplálkozni, de oda visszamenni szerintem nem.

Én eleve a megcsalásokat sem értem, tudom ez más téma, de azért vagyunk emberek, hogy uralkodjunk az ösztöneinken.

Én ezt gondolom erről- de ez is csak egy vélemény:)

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, főleg a bíztatásokat.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy egyetlen ballépésért nem lehet egy életen át boldogtalanul élni.

Az igaz szerelemért mindig harcolni kell.Szerintem az életben arrafelé kell menni ,amerre a szíve húzza az embert.

Innentől fogva,nincs lehetetlen.

Szerintem ha a nő eltudja fogadni,hogy a pasinak van egy gyereke,és ez úgy érzi nem fogja sosem zavarni,akkor sem ha esetleg a későbbiekben közös gyerek vállalásra kerülne a sor,akkor vágjon bele.

Azt írtad,hogy a nő csak azért házasádotott,mert a férje,hasonlitott az exre.Így valószinű nem a legboldogabb a házasságában,akkor pedig szerintem ki kell lépni.Hosszú távon a férjével isakkor tesz jót,ha szakitanak,és a férje is megtalálhatja azt a nőt,aki szemében ő lesz az Igazi!mindenki megérdemli a boldogságot,őszinteséget egy kapcsolatban,meg hát amúgy isalanyi jogon kéne hogy járjon:)