Mit tegyek, ha a munkatársaimat, vagyis a tényleg hétköznapi embereket nehezen viselem, a témáik zavarnak inkább? (Tv, híradó, pletyka, stb) (beszélgetős fórum)

Ismerős. Van az a szint, akit ez érdekel...

A munkahely munkahely, dolgozz legjobb tudásod szerint, legyél kedves mindenkivel, aztán menj haza és felejtsd el. A munkatársak nem barátok, nem kell velük jóban lenni....

Oké, a főzésben nincs negatívum, meg a pletykálásban sem mindig van. Abban, hogy valaki egész nap a zabálással van elfoglalva és mások életével, amihez nincs közük, nem látok semmit jót sem.

Nekem nincs szerepem ebben a beszélgetésben, mert nem én indítom el a témát és nem én nézem azt folyton, hogy más mit csinál, amikor semmi közöm hozzá.

hat a ketto kozott szerintem meg sok tema van!!

Szerintem felig figyeld oket, ha valami erdekel, beleszolsz, ha nem akkor meg gondolj masra, azt kesz. A kisemberek telleg ilyen dolgokrol tudnak csak beszelni, es megvaltoztatni oket nem lehet. ):

A főzés, ki mit csinál témákban mi a negatívum?

Egyébként, már ne haragudj, de abban neked is van szereped, hogy miről beszélgetsz, nem?

Ide is feldobhattál volna valami jó kis vidám témát, ahelyett, hogy azon keseregsz, hogy a munkatársaid untatnak, pletykálnak, nyavalyognak...

találj ki pozitiv dolgokat és meséld nekik azt, talán átneveled őket, meg dicsérd őket azzal is elmegy az idő

jaj de jó ez a ruha milyen fiatalos rajtad vékonyabbnak is látszol milyen fitt vagy ma , stb talán észreveszik hogy pozitivumokban is lehet gondolkodni:D

:D

de akkor a hoxán is unni fogja magát:D

Ha a tv, híradó, főzés, ki mit csinál témák zavarnak, untatnak, akkor mégis miről szeretnél, illetve miről lehet veled beszélgetni?

A kvantummechanikáról?

Egy-kettőnek nem kívánom látni a képét, de a többiekkel szívesen találkozok/találkoznék munkán kívül is. :)

Múltkor az egyik nő, a csoportvezetőnk hívott el magukhoz, ott iszogattunk, elvileg a lánya születésnapját ünnepeltük. :)

Szegény Lackó:)

Mondjuk, én a jó értelemben vett hülyeségre gondoltam.

Képzeld, volt olyan buli, hogy még cigiztem is... anyám...!:))

Ez csak példa arra, hogy nem sokan hagyják ott a megszokott életüket szívesen: meghalt egy munkatársam és egy nő már előre azt mondogatta, hogy nem muszáj mindenkinek ott lennie a temetésen, ő nem tud elmenni, mert nincs busz, meg későn ér haza, stb. Azt sem tudta, hogy melyik nap temetik, de már aggódott, pedig nagy gyerekei vannak, akiket nem kell kiszolgálni, el tudott volna jönni, ha akar, busz is nagyon sűrűn jár arra.

A másik az, hogy valaki meg azért nem jön el sehova, mert az élettársa nem örülne neki, meg ő is inkább hazamegy meló után. Van pár ilyen nálunk.

Amúgy összetartó volt ez a csapat, azért is jöttem át ebbe a műszakba. Minden megváltozott idén januártól, mert akkor kezdődtek a gondok. :(

Ujjuj... Pirulok, ha eszembe jut a mi kis csapatépítő tréningünk.:))

Kell az néha.

Ne is mond! :D

Csapat(le)építés. Imádtam őket. :)

Idén is terveztek olyat, mint tavaly, de szerintem nem lesz belőle semmi. Túl sok lett a vita mostanában.

Ezt más is észrevette már, hogy a nálunk az megy, hogy mindig van kit utálni, mindig valakit kiszemelnek és akkor ő a rossz. Ez tényleg így volt, amióta ott dolgozom, lassan 5 éve. Lehet, hogy ez női szokás, nem tudom... :S