Mit tegyek, ha a munkatársaimat, vagyis a tényleg hétköznapi embereket nehezen viselem, a témáik zavarnak inkább? (Tv, híradó, pletyka, stb) (beszélgetős fórum)

:))))

Nem, a feszkót levezettem már egy jó kis bicajozással:))))))

Mi a kollégáimmal nem ilyenekről beszélgetünk:)

A csapatunk 3 fiú és 4 lányból áll. Tök jól el vagyunk annak ellenére, hogy van egy hasonló a csapatunkban, mint a fórumindító.

Na ő semmi másról nem tud beszélgetni csak arról, hogy az edzőteremben ez+az, fehérje szelet, fogyókúra, láttad milyen dagadt lettem, való világ, én, én, én. Ha nem róla van szó, ami sokszor megesik vagy nem olyanról beszélgetünk, akkor vérig van sértve és csapkod, káromkodik.

Mi a kollégákkal beszélgetünk könyvekről, sportról, politikáról, a családainkról, ki mit csinált hétvégén, esténként, a házi állatainkról és még talán a barátok köztről is:)stb.

És még annyit: a fiúk 27, 32, 37 évesek a lányok kb. egy korúak. nem a főzés, háztartás és a pletyka a témánk.

Ha megnézed a fórumindító témáit, akkor rájössz, hogy vele van valami gáz. Persze nem mondom, hogy nagy, de azt gondolom, hogy kellene változnia és nem csak magára gondolnia.

Értem. A pletykálást is helyesnek tartod?

Vagy azt, hogy minden nap háromszor időjárásjelentőset játszanak, hogy kijelentik most jó idő van, most esik az eső, most hideg van, mint ha nem tapasztalná senki, aki kint közlekedik az utcán. Ezt általában csak egy nő csinálja. Ez inkább vicces már, de hogy ki mit csinál, ahhoz mi köze?

Így van! Mások is! De ez is egy "hétköznapi téma", arra akartam célozni.

Az emberek ritkán váltják meg a világot,...ha nem az a dolguk, hanem hétköznapi életet élnek, hétköznapi gondokkal, ami néha érdekesebb, mintha a "Cserebogarak halhatatlanságáról" tartanának értekezést.

Nem én mentem hozzájuk, már 5 éve ott dolgozom. A két csapatot néha megváltoztatták, mert volt műszakcsere, volt hogy máshonnan jöttek hozzánk, de az alap ugyanaz. Van pl. 50, 40, 33, 27, 21 éves munkatársam, úgyhogy változó a korosztály.

Nincsenek annyira nagyon jóban egymással, mert a hátuk mögött kibeszélik a másikat. Én legalább tudattam velük, hogy nem tudok mit kezdeni a hétköznapi témákkal,ha egész nap csak az van és nem szeretek pletykálni.

Ez miért pletykálás, ha ide írok? Nem értem... Akkor mások is pletykálnak itt a férjükről, mert nyitnak fórumokat a házassági problémáikkal kapcsolatosan...

Tudod, hogy látom?...bár nem olvastam végig, csak félig.

Ez egy összeszokott közösség, közös témákkal, hasonló életlátással. Valószínűleg hasonló korúak is.

Ráadásul úgy vettem ki, hogy Te mentél közéjük.

Te lógsz ki közülük,... több okból.

Nincs mese, vagy elfogadod a játékszabályokat, vagy elmész.

Egy közösséget nem fogsz tudni a saját képmásodra formálni, ne is erőlködj.

Mellesleg, most ugyanazt csinálod mint Ők, csak írásban: PLETYKÁLSZ RÓLUK !!!

Tilos zenét hallgatni...:(

Már nem is érdekel az egész. Szenvedek tovább, aztán kész. Hozzá kell szoknom, csak nehéz bírni a kínt.

Most mit mondjak? Akkor tényleg ne figyelj oda, kapcsod ki az agyad, találj ki jó kis történeteket, beszéld meg magaddal közben a dolgaidat, vagy hallgass zenét fülhallgatóval.

Én tíz évig dolgoztam egy irodában három, nálam jóval idősebb kolleganővel, és ha egyikük kiment, a másik kettő azonnal szapulni kezdte. Teljesen mindegy volt melyikük ment ki. Az elején rosszul éreztem magam tőle, na meg az is megfordult a fejemben, persze, hogy mi van, ha én megyek ki. De idővel rájöttem, hogy ennek ellenére, nem rossz emberek. Ha baj van, lehet számítani rájuk. Nekem is segítettek, egymást is segítették. És ez valahol felülírta azt, hogy pletykálkodni is szerettek.

Vannak, de a munkahelyen nagyon kevesen. :( Elég rossz, ha csendben kell dolgoznom, miközben a többiek élénken arról társalognak, hogy az ott dolgozó "szerelmes pár" összevesztek, meg szakítottak ezért meg azért, egy ott dolgozó terhes nő meg egy szintén ott dolgozó hapsival csalja az élettársát és a hapsinak van piercing a tökében, stb. Ha odamegyek valakihez mondani valamit, akkor egy harmadik személy megáll és les, hogy mit mondok. Azt lesik, miről lehet pletykálni. Volt, hogy semmi extrémet nem mondtak, csak arról a terhes nőről dumáltak és rosszul lettem munka közben, mert elkapott az undor és tényleg hányingerem lett. Ilyen még soha nem volt velem, hogy undorodástól ez legyen... :S

Nálunk úgy van, ezt más is észrevette, hogy a normálisak számolnak le, ők mennek el. Közvetlen környezetemben 4-5 nő elment 1 év alatt, akik normálisak voltak. :(

Köszönöm.:)

Nézd, nem arról van szó, hogy nyivákolsz, vagy sem, hanem a gondolkodásmódodról. Az embereket úgy kell elfogadni, ahogy vannak. Nem tudsz változtatni rajtuk. Ha valaki végképp ellenszenves neked, azt elkerülöd, és annyi...Ha zavar a szöveg, kikapcsolod az agyad, és a saját gondolataidra koncentrálsz.

De nem lehet ennyi ember buta, felületes és ellenszenves, mint ahogyan te érzékeled. Teljesen meglepő környezetben is találhatsz okos, jófej, értelmes embereket, csak kissé nyitottabbnak kellene lenned.

Munkahelyemen nem nyivákolok semmiért se, pedig lenne miért. Ideges az szoktam lenni, ha valami olyan van, ami felidegesít, de a többiekkel normális vagyok.

Lehet, hogy mindenki hétköznapi ember, de te is például értelmesebbnek tűnsz (meg még sokan itt), mint azok, akikről éppen írtam.

Már meg se haragudj, de az emberek többsége, akikkel dolgozunk, találkozunk, beszélgetünk, "tényleg hétköznapi ember". Viszonylag kevés ember forgolódik nap-mint-nap Mensa-tagok között.

Ami meg a pozitív hozzáállást illeti, - ahogy a hozzászólásaidat olvasom - te sem dicsekedhetsz vele. Mindig panaszkodsz valamiért, valakire, de a legtöbbször azért, mert egyedül vagy. Pedig szép lány vagy, okos is, régebb voltak fent képeid... Ha ennyire nem tudsz kijönni senkivel, talán ideje lenne elgondolkodnod, hogy mégiscsak te vagy az, aki szembemegy a forgalommal az autópályán.

Talán egyedül akkor olvastam tőled empatikus, igazán kedves hozzászólásokat, amikor a cicádról volt szó.

lehet, hogy az a valasz, hogy nem kell akarni annyira, h szeressenek, bar szerintem biztos kedvelnek,mert nem lehet mindenkit egyforman szeretni, munkahelyen kivul vagy belul. Vagy fokuszalj jobban azokra az emberekre, akikkkel a munkan kivul jarsz ossze. Faradj el ott, aztan munkaba mar csak dolgozni jarsz.

amugy hol dolgozol?

Olyan hülyeséget nem szokott mondani, ami tényleg az.

Szerintem azért kedvelem őket jobban, mert több minden érdekli őket, mint az általános dolgok, pedig mindegyiknek van családja, gyereke. Magamat nem sorolom sehova sem, de őket értelmesebbnek látom, mint a többieket. Ez a véleményem, nem tudom, hogyan lehetne megváltoztatni az nélkül, hogy megjátszanám magam. :(

lehet, hogy aki szid itt, hogy milyen vagy, azok olyanok, mint a kolleganoid, masra nem tudok gondolni..:)

na mentem

Elmebeteg vagyok és ennyi! :)

Amúgy akivel jóban voltam, aki leszámolt, ő is el szokta regélni, mit főz vagy főzött, mit csinál vagy csinált. A főzési folyamatot sokszor elrészletezte, mit hogyan csinált, és nem untatott! Érdekesen mesélte, akár egy borsófőzelék receptjét is. :) Otthoni dolgokat vagy régi dolgokat sokat mesélt, sokat meséltünk egymásnak mindenféle komoly, meg vicces történeteket és nem más életét elemezgettük. Ha beteg volt, akkor igaz, hogy a halálán volt, vagy ha párkapcsolati problémája akadt, de ő olyan, hogy van benne kedv és akarat bármihez is. Pedig ő igazi nőies, szeret "nyávogni", a "nyálas" dolgokért is odavan, még sincs vele semmi bajom! Ez csak egy példa volt. Akivel még jóban vagyok, mindenféléről lehet vele beszélni, tud érdekes dolgokat mondani anélkül, hogy pletykálna...