Mit tegyek a lelkemmel abortusz után? Nem volt más választásom, de ez sem enyhíti fájdalmam. Mikor lesz jobb? (tudásbázis kérdés)

Sajnos messziről jött ember azt mond, amit akar.

Bántani nem kell, de egy biztos, a fórum szabad, és vállalta a megnyitását.

Valaki "elvitte a balhét" a rossz kapcsolatért, a nehéz helyzetért, a férjért, a betegért, az idős mamáért mindenért, mindenkiért...

Azért tudok olyanokat akik hasonló nehézségek árán is vállalták, és túlélték, és mára boldogok.

Ezzel nem ítélkezem, nyilván átgondolta mielött döntött, de legyen már szabad a másik felet is képviselni.

Mégiscsak felnőtt emberek vagyunk. Nem egy nagy boldogság, amit leírt, de gondolom előtte megbeszélte a férjével ha az tudott az abortuszról és el akarja hagyni emiatt.

Lett volna más lehetőség is: örökbeadás, pl., és jó élete lehetett volna a kicsinek, sokan vágynak gyerkőcre, megbecsülték volna, nevethetett volna, élt volna, ez tény, ez elől a legkönnyebb menekülni, de ez van.

Én soha nem gyilkolnék.

Hahó, mondom valaki sír, és fáj a szíve

valaki meg MEGHALT.

Nagyon durva ez a fogalmazás:"végülis valaki meghalt."...

Nem kívánom senkinek sem hogy megtudja milyen az mikor TÉNYLEG meghal a gyereke!

Ne keverjük már a kettőt össze!

Én is abortuszellenes vagyok,mégis azt mondom:ez volt a legjobb amit tehetett ebben a helyzetben!

Már nem lehet mit tenni,nem kellene őt bántani...szerintem így is épp elég rosszul érzi magát.

Ezzel az 1 hozzászólással csak annyi a gondom, hogy anyu egyébként is vérző szívében nem kellene még meg is forgatni a kést!

De ez csak az én véleményem, és az én szememben igenis érzéketlen vagy.

Nem erre a fórumra való ez a vers.

Nagyon igazuk van a felmenőinknek, akik azt mondták, hogy nővel a nő a legkegyetlenebb. Igen te az vagy és nagyon.

Kívánom neked, hogy soha ne kelljen ilyen döntést meghoznod.

Én abortuszellenes vagyok /már írtam/, ebben a helyzetben mégis azt mondom, hogy ez volt a helyes döntés.

Ez csak egy vers, nem változtat semmin...

Nem vagyok érzéketlen, sajnálom ami történt, csak gondoltam a kicsiről is megemlékezhetnénk egy percig, ne csak a másik felet sirassuk... végülis valaki meghalt... de ez lényegtelen..., egyébként tényleg sajnálom.

35 hozzászólás = szegény anyu

1 hozzászólás= minden jót kicsi

Elolvastad a cikket?

Miért fájdítod a szívét? Próbáld megérteni és vigasztalni arra van most szüksége.

Nyakó Zita

Abortusz

Itt vagyok már,

de mégsem vagyok itt,

aprócska vagyok és védtelen,

mert nem látsz, és nem panaszkodom,

csak fejlődöm, és növök szüntelen.

Osztódom, sejtekké növök,

növesztem parányi testemet,

szeretetben, s melegben osztozom,

táplálékon, s életen veled.

Minden apró vércsepped,

és minden szívdobbanás,

esély, hogy megszülessek,

esély és újabb varázs.

Egy hete létezem még,

aprócska sejttömeg vagyok,

csupán egy cseppnyi élet,

lassan telnek a napok.

A harmadik héthez értem,

szerveim növekednek,

a negyedik héten már

köldökzsinór köt össze minket.

A második hónapomhoz értem,

bizony már nyolc hetes vagyok,

biztosan érzed már a létem,

érzed, hogy itt vagyok.

Eltelik még egy hét,

már látszik lábam és kezem,

emberi formám van már

és veled dobban a szívem.

A kromoszómák eldöntötték,

hogy kisfiú leszek,

és tovább vihetem büszkén,

édesapám a neved.

A szemem kék lesz,

anyám, akár a tiéd,

a hajam pedig, mint a nyár,

ragyogó szőke, szép.

De épp most mi történik?

Ennyi volt szép mesém csupán,

mert nem akart, nem szeretett,

mert megölt a saját anyám.

Ennyi volt röpke szép mesém,

csak a bús halál maradt,

nem láttál, és nem ismertél anyám,

meghalt benned minden pillanat.

A szívem nem dobban meg többé,

nem leszek mosolygó, boldog gyermeked,

miért nem szerettél

miért nem becsültél,

gyönge és ártatlan életet?

Ejtettél-e könnyet vajon értem?

Ezt én nem tudhatom, gyökeremmel

téptél ki testedből,

elszakított tőled a fájdalom.

Minden halál, pillanata,

új életet fogan,

s minden aprócska életben,

parányi lélek van.

Vágyja, az életet,

joga van megszületni,

nem dönthetünk felőle,

szeretni kell, s felnevelni.

Mit írhatnék mindannyiotoknak? Szavakba önteni nem tudom. HA ismernélek benneteket megölelnélek benneteket, megszorítanám a kezeteket. Így ismeretlenül mondok köszönetet ezért a sok-sok bátorításért amit tőletek kaptam.

Szeretettel gondolok rátok és KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM:)teljes szívemből kívánom, hogy visszakapjátok az élettől azt amit most ti adtatok nekem::))

Ha a férjed menni akar, hát menjen...

Ha szeretne téged, akkor nem mondaná rád, hogy gyilkos. Ha a gyereket akarta volna, akkor változtatott volna a magatartásán, az életmódján...

Én sem vállaltam volna a második gyereket a te helyedben...Ahhoz kell 1 szerető társ is, aki segít neked...

Sajnálom, hogy annyi teher nehezedik rád.

Kívánom, hogy légy erős, s hidd, hogy lesz majd jobb is, könnyebb, boldogabb az életed!!!

Minden jót kívánok neked, és a kisfiadnak!♥

Véleménynyilvánításhoz elég lenne ennyi infó, de mégsem elég.

Az, hogy az abortusz gyilkosság-e, azt mindenki vallása, életfilozófiája...stb szerint eldönti.

Az, hogy egy adott élethelyzetben a gyermekáldást csak és kizárólag az anya felelősségének tekinti a férj/barát,minden segítségnyújtást mellőzve, szerintem primitívség.

A férjed vegye ki a részét a napi gondokból is, talán majd akkor észre veszi, mit állsz ki naponta.

Sok pasi azt hiszi, hogy a munka, amit végez felülmúlhatatlan.

Csak 1 napra cserélne a feleségével, rájönne, hogy nem is olyan egyszerű, amit anyu egész nap elvégez!

Másfél-két év rengeteg idő, hogy mi történt azóta természetesen nem megyek bele.

Egyet viszont megtanultam 36 éves koromra-soha nem ítélkezem mások felett mert nem tudhatom mi vitte rá az akkori döntésére. Nem élünk nagy lábon, igazából nem is értem ez alatt mit értesz, de végül is lényegtelen.Természetesen ezt a gondolatomat nem neked szánom, jó hogy bárki őszintén elmondja gondolatait érzéseit. Sokszor akár tanúságos is.

Csupán azért írtam ide, mert jó érzés kibeszélni magamból ami a lelkemben zajlik, és talán másnak is megnyugvást adhat egy-egy hozzászólás a saját érzéseiben.

Mit jelent az, hogy "ilyen férjjel"?

Milyennel???

Csak egy kérdés???

Szerinted egy ilyen férjjel meg lehet beszélni?????

Egy dolog nem világos számomra.

A férjeddel megbeszélted az abortuszt, vagy Te döntöttél és cselekedtél?

Biztos vagyok benne, hogy alaposan megfontoltad, mielőtt döntöttél. Úgy gondoltad-érezted, ez a legjobb, amit tehetsz - utólag már ne okold Magad! Felelősségteljesen döntöttél, ennél többet nem tehetsz!

Nekem orvosi okokból kellett elvenni egy babámat. Rá 2 évre megszületett a fiam, de én még ezután is azt az elvesztett babát sirattam.(Ma már nem, de tudni kell, hogy 16 éve volt a műtét, és azóta 2 gyerkőcöm született.)Mikor lesz jobb? Nagyon sokára, ha egyáltalán könnyebb lesz! De a gyász ellenére se szabad elfeledkezni az élőkről! Minden jót, kitartás! :)

Tudod mit csináltál? FELELŐSEN DÖNTÖTTÉL! Ezért egy másodpercig ne legyen lelkiismeret furdalásod!

Nem gyilkos vagy, hanem egy olyan nő,

- aki nem szül úgy, hogy nem látja biztosítottnak a kicsi jövőjét

- aki nem szaporítja felelőtlenül a feladatai számát.

Ezen én is átmentem sajnos, egyik cikkemben írtam is róla. Nem könnyű, s drukkolok, nehogy rád találjanak itt azok, akik kis híján a fejemet vették az abortusz miatt.

Ahogy írtad, nagyon nagy a teher rajtad (a férjedet nem minősítem, azt nem bírná el a monitor). Vedd elő azt a józan eszed, ami a döntésben segített.

Nyilván jól átgondoltad, mit teszel. Ezek után ne tedd tönkre magad tépelődéssel. Erős vagy, és ezt bizonyítsd be magadnak is!

Igaz nelem sajna meghalt a kisfiam.Sokáig háborgott a lelkem.Van egy oldal ahol gyertyát tudsz gyújtani az emlékére..talán segít.

Nem Te vagy a hibás,ne okold magad!

Erős akarat és kitartás!!!

Van egy aranyos kisfiad!!

Tehát próbálj meg mindennek a pozítív oldalát nézni. Igenis ,lehet.Nehéz ,tudom,de akarni kell!!!

Ne bánkódj,az nem vezet shová..

Döntöttél/szerintem ,helyesen/és tarts ki...

Jönnek még rád szebb napok!!!!