Mit lehet tenni, ha az ember nagyon fél a gyerekvállalástól? (beszélgetős fórum)

Én pozítvabban gondolkodom mint Te!

Az alapvető erkölcsi normákban biztosan nem változik az az ember,ha már kialakult egyénisége van.

De bizzunk abban,hogy sikerül megoldaniuk ezt a problémát!

ahogy montad mindenki más...lehet,hogy az Ő gondjai megnyugtatóan alakulnak!

én is voltam ennyi idős.

ugyanigy gondoltam mint most. és akkor lehet ugyanúgy ezt mondtad volna hogy én is fiatal vagyok?

lehet...

aztán 15 év mulva ujra talizunk, ésmeglepődsz hogy nem változtam.

vele ugyanigy lehet.

mi van ha náluk is ez lesz?mint nálam?

10 év múlva ugyanugy egy-két gyerekkel a háta mögött gondolhatja ugy mint én most. miért msá mégis?

csak mert idősebb vagyok?

nemm hinném. mindenki fiatalon kezdte, mint ahogy én sem változtam a gyűlölködést illetően, hiába van gyerek, ő sem fog.

nem igy működik. nem gondolod?

hátha egyszer...?

én nem akarok beleavatkozni az életébe. ha nem akarja tartani a kapcsolatot, akkor nem tartja.

nem tisztem ezért felelőtlennek gondolni, pont azért amit irtál, mert nem tudhatom,mi van otthon.

nem. mint ahogy te sem.viszont tiszteletben tartom hogy ő igy érez, és nem kérdőjelezem meg, hogy mi van ha nagyít. érted?

én csak azt tudom, hogy nálunk mi volt. ha olvastad a hsz-eim, akkor tudod, ezért nm irom le ujra.

most én is gyűlölködöm anyámra.azért amilyen volt,mégsem mondod hogy mi van ha nagyítok. miért?

miért vagyok én másabb mint ő?

De te felelősséggel tudod állítani,hogy náluk pont az a helyzet vagy hasonló ami nálatok?

Honnan tudod,hogy a mély leleki sérülések mennire kerülhetnek felnagyításra ahogy előtörnek?

De ha erősíted az ellentétet akkor lehet,hogy még nagyobb kért okozol!

És úgy gondolom nem ez kell,hogy legyen amit akarunk!

Hátha egyszer....

szia!

azért ez nem teljesen igy van.

nekem van saját gyerekem, mégsem lett más a meglátás anyámmal kapcsolatban.

egy gyerek a törődést, szeretetet a saját szüleitől tanulja meg. ha a gyerek egész életében azt látja hogy az anyja nem törődik vele nem foglalkozik a saját gyerekével,akkor a gyerektől se várj semmit. gondolj csak bele.

évekig letojták.

akkor?hogy ugorjon a nyakába?csak mert az anyja?

ez azért nem egyoldalú dolog nem gondolod?

egyébként mondam többször hogy emberek és élethelyzetek mások. nem szabad a saját életünket a másikéhoz hasonlítani.

mert nem ugyanaz.

és azt is hidd el hogy nem szabad összekeverni egy lázadó tinit, egy sokat próbált felnőtt érzéeivel. egy gyerek dacos, lázad, de mellette fel is nő.

és közben gyűlik benne a feszültség, mert az anyja nem értette meg őt. mert el volt foglalva saját magával.a gyerek egész életében várta a kedves megértő szavakat,de nem kapta meg. ennek ellenére próbálkozott,akkor nem értem ezek után mit vársz?térden azért mégse csússzon.

és hidd el mindenki megkapja amit megérdemel. ha a szülő sosem törődött a gyerekével, viszont sem várhatja el ugyanezt.

lehet hogy nálatok más a helyzet, de náluk is és nálunk is.

nem szabad összekeverni

Majd ,ha neked is lesz gyereked egészen máshogy fogsz vélekedni az anya-gyerek kapcsolatról!

Igen, az ember mindíg máshogy képzeli amíg nincs sajátja!!!

És Te is azt mondod,hogy biztosan más leszel...

Honnan tudod,hogy az anyukád mit gondol erről?

És ha Ő is indítana egy topikot mondjuk olyan címmel,hogy mekkorát csalódtam a lányomban,vagymilyen csalódásokat kellett elszenvednem a lányomtól?

Honnan tudod neki mi fáj,Ő hogy élte meg a dolgokat,milyen sérüléseket kapott lelkileg?

Tudod milyen érzés lenne ezek a dolgokat ezeket a szavakat elovasnia?

Neked sincs leleked ha ezekbe a dolgokba bele se gondolsz!És aza nem kifogás ,hogy Te úgy gonolod,hogy.....mert ezt nem tudhatod!!!!!!!

Azért,mert a Te lányod olyan dolgokat gondolt rólad,az nem azt jelenti, hogy másoknál is ez a helyzet és nem úgy van, ahogy mondom/írom!!!!

Engem nem befolyásol senki, hogy ezeket gondoljam, mert én voltam ott, én tapasztaltam,amiket írtam! Nem hallgatok mások hülyeségére, ha mást tapasztaltam volna, akkor nem így vélekednék.

Próbálj meg a saját történetedtől elvonatkoztatni,mert a kettő nem ugyan az!!!

Voltam hasonló helyzetben,sőt még rosszabban is!

Olyan dolgokat gondolt rólam a lányom ami meg sem közelítte a válóságot!!!

Nagyon önzően viselkedett,csak magára gondolt.Úgy érezte,hogy nekem nincs jogom a boldogsághoz.

Megszültem Öt és alá kell rendelnem az egész életemet az ö elvárásainak.

Fenagyította és elferdítette a konfliktusainkat és nem is akart máshogy hozzáállni a dolgokhoz!

Azért engem hibáztatott ha "fájt a haja". Ráadásul a volt férjem rokonsága is nagyon ravaszul manipulálta. Nem érdekelte őket,hogy milyen sokat ártanak a lelkének és akár maradandó sérüléseket okoznak.

Szerinted ha lenne akkor itthagyta volna a gyerekeit így, ahogy leírtam???????

Miért véded őt ennyire nem tudom.

Talán te is hasonló helyzetben vagy nem? Csak ott te vagy az anya szerepében és a lányod így viszonyul? De lehet tévedek, nem tom, nem ismerlek. Lehet neked tökéletes a kapcsolatod a lányoddal vagy gyerekeddel, ha van.

De nem értem miért véded ennyire!!

De ha ígyen véleménnyel vagy róla akkor miért is kéne ,hogy segítsen neked?

Biztosan tudja hogy így vélekedsz!

nekem meghalt már, persze nem mondom hogy nem rossz, hazudnék.

de ennek ellenére nem bántam meg hogy ugy halt meg,hogy nem is voltam ott.tudom szemét dolog de ez van. beteg volt hosszú évkig,és mikor bevitték a kórházba tudtam róla. és mégsem kerestetett meg hogy szóljon ,hogy valami gáz van. akkor mikor az ember számot ad az utolsó percekben sem volt rám kiváncsi. és hát én sem rá.

Nem is várok tőle semmit, mert tudom, hogy nem lehet. Hiába kérném, nem mozdítaná értem még a kisujját sem.

Egyszer volt egy alkalom, hogy ez szóba került(a segítség). Akkor is az volt, hogy nekem kell tenni érte. Ezek után:-)) Hát vicc!!!

Nála van már túl késő!!!!

Így valóban semmi értelme,szerintem ne is próbálkozz a kapcsolatot felvenni!

Felejtsd el örökre.

De ne is várj semmit!Jobb lesz neked nélküle és neki is nélküled.

De ne felejtsd :nehogy később megbánd,mert van amikor már késő.

Tudod vannak dolgok amit ha kimond az ember már visszavonhatatlan!

egyszer régen még olyan 19 éves koromban megkérdeztem, miért haragszik hogy elköltöztem és nem lógok a nyakukon ,hanem megpróbálok a magam lábán megállni, miért nem büszkék erre?

azt mondtaák, mert nem vagyok hálás amiért szétdolgozták az agyukat és mindent megadtak.

aztán igy vége is lett egy darabig a beszélgetésnek. fél év múlva felhív hogy neki milyen rossz hogy nem megyek meglátogatni sajnáltatta magát állandóan hogy neki mennyi baja van. de velem nem törődött.

meg sem kérdezte mi van velem hogy vagyok, nem megy rosszul a sorom?

akkor már éjszakás voltam, a héten hat napot napi 12 órában dolgoztam egy kisboltban éjjelnappali csemegebolt,hogy megéljek.

állandóan miért nem jössz miért?mondtam neki otthon vagy, ugyanis akkorra leszázalékolták, és nyugodtan eljöhetett volna.

de nem. miért nem én, én vagyok a gyerek stb....

pattogjak, és aztán csak a sajnálkozás.

akkor azt mondtam megint hogy egyelőre inkább ne is keressen ha nem tud csak magával törődni.

5 évig nem is beszéltünk.

utána megkeresett hogy meghalt a tesója, alkoholista volt,és hogy még csak fel sem hivtam anyám hogy megkérdezzem mi van vele. mondtam neki miért?ha felhívom mi történik?és soha egyszer sem jött el hozzám.aztán meg mikor segitségre lett volna szükségem, akkor is csak bosszút állt.

még a halálos ágyán sem ismerte be hogy szemét húzás volt amit tett.

még akkor is volt a véleménye hogy én mentem el.

értem én.

csak tudod sokszor még most is ugy szülnek gyereket sokan,mer vagy meg akarnak felelni holmi társadalmi elvárásoknak, vagy egyszerűen ugy maradt, nem tervezte és sokszor bizony még mindig több a biológiai szülő mint az olyan aki valóban törődik a gyerekkel. sajna sem most sem régen nem volt ez másként.

csak vannak szülők mint anyám volt anno, hogy a törődést összekeveri a mindent megadok neki törődéspótlékkal.

ő nem egyedül nevelt,ott volt apám is.

és mégis sokszor hallottam hogy mi azért dolgozunk hogy mindenetek meglegyen csak egyet felejtettek el adni törődést.igaz a szekrény kidőlt a sok játéktól. és mindennapra más ruha volt. nem voltunk gazdagok de jól éltünk.

azt hitték ez elég hogy a szeretetet kimutassák, csak sajna nekem nem tengernyi játékra lett volna szükségem.

persze ott a másik példa akik azért szülnek négy-öt -hat stb...gyereket hogy benyeljék a szoc segélyt ők ugyanugy nem törődnek a gyerekekkel.

de ez más. tehát nem általánositható hogy jó lét vagy szegénység miatt törődik valaki a gyerekével.

és sajna anyámék mindig a munkára fogták.

kislányom menj szépen edzőtáborb, jó helyed lesz ott, anyának dolgozni kell..folyton ez a lepasszolás.

másik fél...

ha megkérdezed őt akkor mit mond?áh én törődtem veled, mindent megadtam...

és ez igy megy.mindig. ujra. ujra.

és amikor valóban szükség lenne a segitségére, hátatfordít, elmentél, kapd be

és ezek többnyire hiába kérdezed meg őket az iagazt ugysem mondják el.

csak a saját szemszögből. semmi értelme. tapasztalat