Mit lehet csinálni egy olyan anyóssal, aki úgy viselkedik, mint egy féltékeny szerető? (beszélgetős fórum)
Még nem vagyok,de remélem leszek:D
És nem azt mondom,hogy könnyű mindenkit elfogadni.Az én fiamnak is volt olyan barátnője,akitől égnek állt a hajam.De bárkit választ majd feleségének,bele törődök elfogadom a döntését,megpróbálom még szeretni is ha lehet.De legalábbis abban biztos vagyok,hogy nem mászok az életükbe,nem akadályozom a boldogságukat.Ha mást nem annyit biztos fel bírok majd fogni még akkor is ha nem szeretem a menyem,hogy a fiamnak ártok minden ármánykodással hisztivel,acsarkodással ellenségeskedéssel.A gyerekeink nem a tulajdonaink,nem láncolhatjuk magunkhoz Őket,nem zsarolhatjuk érzelmileg.Ez hatalmas önzés nem szeretet.
Hát az enyém nem.
Bántja a boldogságunk, és most igyekszik tönkretenni a kapcsolatunkat, mert neki nem jó, akkor a fiának se legyen jó.
Igen, egy fiúnak, sőt, egy lánynak is.
Ám a házasság abban különbözik bármiféle "járástól" meg "kapcsolattól", hogy átrendezi a hangsúlyokat, és a házastársak egymás mindenek feletti támaszai.
Aki ezt nem tudja, az valóban nem érett a házasságra.
De miért kell egy anyának rivalizálni a menyével?
Miért szúrja a szemét a fia boldogsága?
Én ezt nem értem,nekem is van fiam is,és azt szeretném ha boldog lenne mindig.
Nem tudom elképzelni,hogy én álljak a boldogsága útjába azzal,hogy érzelmileg zsarolom.
Pedig nagyon szeretem,pont ezért nem.
A te anyukád el tudta fogadni a feleséged?
Örül a boldogságotoknak?
Ez nem így van!Nagyon is sok köze van hozzá a férfinak.
Mert oké,hogy beteg az a szegény anyuka aki a saját gyerekébe szerelmes,és ki akarja sajátítani,de elvileg akkor is csak felnőtt emberről van szó.Hogy hagyhatja,hogy veszekedjenek rajta mint valami tárgyon kié?!
Álljon a sarkára,és magyarázza el az anyjának,hogy neki már ÖNÁLLÓ SAJÁT élete van!Felesége akit szeret,és Ő a legfontosabb az életében.
Ez nem egyenlő azzal,hogy választani kellene kettejük között,attól az anyja még az anyja marad,és ennek megfelelően viselkedjen.Ne úgy,mintha a felesége lenne!Nem kell neki állandóan a seggükbe lenni,nem kell tudni minden lépésükről,nem kell mindenről tudnia amikhez semmi köze...stb.És ha az anyja valóban szereti a fiát,és nem csak saját magát,akkor örül a boldogságának,és nem akarja minden képen,hogy elvált boldogtalan ember legyen a fia,az ő rabszolgája!
Nem tudom. Csak azt tudom, hogy én nem bíznék benne.
Megcsinálta mindazokat, amiket megcsinált, ráadásul nem is fiatal már, tehát nem nagyon rugalmas... de tudod: "bízz istenben és tartsd szárazon a puskaport!"