Mit gondoltok erről az irományról? (beszélgetős fórum)

Na, ha ennyire nem bírod a kritikát folytatom.

Unalmas, sablonos, ahogyí egy kiskamasz elképzeli a regényt. A mondatok szórendje kusza, még magyarul is sokat kéne tanulnod. Nem tudod magad pontosan kifejezni, előbb olvasnod kéne, és nem csak limonádét, lektűrt. És először novellákkal próbálkozni, de még az is nehéz lenne neked.

Bocs, hogy beleszólok, valami bántja a szememet:

A hosszú, fekete haját mindig a szemébe húzta, mikor emberek közé ment, és nem nézett senkire és semmire.

Ide az elejére nem kell névelő szerintem. Így:

Hosszú, fekete haját mindig a szemébe húzta, mikor emberek közé ment, és nem nézett senkire és semmire.

Ugyanezt akartam írni, mint Judit36. Gondold át a múltidő és a jelenidő használatát!

Érdekes kezdés, bármi lehet belőle.

Szerintem bőven van mit fejlődnöd.

Többek között a történet leírásában össze-vissza ugrálsz jelen, valamint múltidő között, a magam részéről soknak találom a szóismétlést és a fölösleges szóhasználatokat.

Mindenesetre sok sikert :)

Remélem, nem negatívumként értékeled, amit írtam...véleményre voltál kíváncsi.

A nyár a végéhez közeledett. Egy meleg, augusztusi napon kezdődött el a hősünk története, Amerika egyik államában: Tenesseben. Az emberek szokás szerint sürögtek-forogtak a belváros utcáin. De Sarah Adyson nagyon egyedül érezte magát, hiába voltak körülötte emberek. A hosszú, fekete haját mindig a szemébe húzta, mikor emberek közé ment, és nem nézett senkire és semmire. Néha-néha felnézett a fekete függöny mögül, hogy lássa épp hol van, de csak ennyi. Nem szerette a nagy tömeget, és barátai sem igen voltak. Éppenséggel volt egy-két személy, akivel jóban volt, de iskolán kívül velük sem találkozott soha. Sarah. már megszokta rég az egyedüllétet, éppen ezért elég jól viseli. Azt is tudja, hogy otthon sem számíthat semmi jóra a mostohaanyjától –Adrianatól, mivel nem igen vannak jóban egymással. Mint ahogy az szokott lenni mostohaanya és lánya között.

Sarah apja már régen meghalt, és a vagyonát arra a semmirekellő Adrianara hagyta. Nagyon szerette az apját, éppen ezért, mikor rá gondol, nagyon nagy szomorúságot érez mindenhol. Ezért próbál minél kevesebbet rá gondolni, már ahogy tud. Már hallott ezt-azt az apjáról, amit teljesen nem értett. Az apja temetése napján Sarah (aki mindössze 7 éves volt) látott egy pár furcsa, fekete csuklyás alakot is. Nem láthatta az arcukat, mivel teljesen az arcukba volt húzva a csuklyájuk. Mintha nem e világiak lettek volna. Sarah a temetés után elkóborolt, és észrevette az egyik csuklyás alakot, aki egyre közeledett hozzá. Mindig bátor volt, épp ezért, a helyén maradt, akármennyire félt is. Mikor odaért a fickó, ott állt és nézegette egy pár percig a kislányt. Majd megszólalt:

- Bátor lány vagy… akárcsak az apád. –mondta a maga rekedtes, de mégis mély hangján. Sarah ezen meglepődött, mikor ezt mondta a férfi. Hogy miért, azt még ő maga sem tudja. Majd így folytatta: - Valamit megkell tudj… az apádról. Velem jönnél? – Sarah itt nagyon megijedt, de nem mutatta ki. És csak ennyit mondott félénk hangon:

- Nem… - majd elment, nem futott csak sétált.

Azóta már eltelt kereken 10 év, de még mindig nem tudja hová tenni ezt az esetet. Nagyon sokat gondolkozott rajta, főleg mostanában. Úgy döntött, hogy meg fogja rá találni a választ, mégha nem is tudja hogyan.