Mit csinálnál, ha férjhez megy a barátnőd, akiben mostanában többször csalódtál és kijelenti, hogy pénzt kér nászajándékba? (tudásbázis kérdés)

En nem tudom, te hogy csinald, en magambol indultam ki, ugy is irtam.

Ha felul tudsz emelkedni a serelmen, akkor nem kell megszakitani a baratsagot. Csak legyel tisztaban azzal, hogy mit varhatsz a masiktol. Ha nem tudsz a csalodottsagi erzessel mit kezdeni (tenyleg, montad mar neki?), akkor felesleges a megsertodes, be kell fejezni, szerintem.

Azt is irtam, hogy szerintem jobb elmenni, mint nem, s aztan ebbol lenne az, hogy megszakad a baratsag.

Hosszu baratsagba nem fer bele elmondani ezeket, amiket ide leirtal? Mennyi penzt illik adni? Sok az elteres ha penzt adsz, mintha ajandekot veszel?

(Az ajandekozasral altalanossagban irtam, sok embernel tapasztaltam, teged nem ismerlek, bocs, ha banto volt)

Mikor lesz az eskuvo?

Figyelj, pont ezert irtam azt mar, hogy csak a masik nem hibas, nem tudsz obenne csalodni. De magadbol indultal ki, gondoltad, o is segit majd. Ja, nem annyira jo erzes ez, tudom, de legalabb most mar tudod ot hova tenni. Nem kell senkitol sokat varni, akkor nincs csalodas. Ha kapsz tole, akkor meg kellemesen "csalodsz". Ha meg nem, akkor sem dol ossze a vilag.

En elmennek, adnek amennyi belefer a csaladi koltsegvetesbe, mintegy lezaraskent, aztan beraknam a polcra, oda, ahova valo, s nem hagynam, hogy tobbet elrontsa a kedvem :))

Szerintem az ajándéknak pont az a lényege, h szívből adjuk, nem lehet ki"jelenteni" vagy kierőszakolni.

Szóval én az érzéseim sterint cselekednék, és azt kapná amit jónak gondolnék, és nem feltétlenül pénzt.

Bocsánat, kicsit kimaradtama saját topicomból, de most végig olvastam a véleményeket és igaízán jó, hogy mindkét írányból találtam hozzászólást. Hiszen én gondolhatok valamit, de az csak az én szemszögemből nézve lehet igaz, míg a barátnőm teljesen más írányból látja a helyzetet. Való lakásuk, berendezésük már van. Együtt élnek már X éve, az esküvő igazából csak formalitás. Ezért is gondoltam, hogy nem a közös életük elkezdéséhez van szülségük pénzre. Inkább valami jelképes ajándékban gondolkodtam, ami 10 év múlva is erre a napra emlékezteti őket. Nem hiszem hogy a borítékot bekereteznék. Nekünk 11 éve volt az esküvőnk. Senkitől sem kértünk semmit. Igazából nem is az volt a lényeg, hogy kitől mit kapunk, hanem hogy mindenki jól érezze magát és emlékezetes legyen a nap! Volt aki csicsás vázát hozott, ugyanúgy meg van a mai napig, mint a második vasaló stb...

Mert tőlük kaptam AJÁNDÉKBA és mindig az esküvőm napja fog ezekről a tárgyakról eszembe jutni!!!!

Lehet, hogy naiv vagyok, de számomra az ajándék egy olyan dolog, amit én szívből adok, olyat, aminek szerintem a másik a legjobban örülne és nem csak elsülyeszt a zsebében lesütőtt szemmel.

legalább jó ajándék volt:))

Jó, ha vki azért örül neki, még, ha nem is az akinek szánod...

Az en baratnom is penzt kert, vagy szerett volna, mindegy. Egyaltalan nem akadtam ki ezen, meg orultem is, hogy nem kell futkosnom, meg torni a fejem. Lakasra kellett, ok mindenkitol azt kertek. A kolleganoje meg gobelinezett egy oriasi viragcsendeletet, az is a padlason van, egyaltalan nem szertne se viragot, se pamutkepet a falra.

Itt most nem az a lenyeg, hogy csalodott a baratnoben? Nem tudom, mi tortent, de csak magadban csalodhatsz. Nem kell sokat varni a masiktol, azert mert o nem ugy cselekszik, ahogy azt te elvarod. Beraktarozod a megfelelo polcra, s ennyi. Akkora baj tortent, hogy kepes lennel nem elmenni?

Tudom, mi a különbség a KÉR és a SZERETNE között, pont ezért vetettem fel a kérdést, hogy a másikkal jobb lenne-e? De a kiíró szerintem nem latolgatta ennek súlyát. Nem tudjuk, hogy a két hölgy között melyik szó hangzott el! ;)))

A mindennapi életben az általánosabb használatú a 'kér'.

Amikor a mi a esküvőnk volt, akkor ha valaki megkérdezte, azt mondtuk neki: "pénzt szeretnénk". De mikor a párommal magunk között megbeszéltülk a dolgot akkor azt mondtuk: "pénzt kérünk, ha valaki megkérdezi".

Elég sok barátunk házasodott az elmúlt években, és mindenki pénzt KÉRT, a SZERETNÉNK szóval. :))

Igen ezt már én is felvetettem a kérdés kiírójának,de ő erre mondta,hogy nem az a szegényleány a barátnő,ugyanis ha jólesik nekik akkor csak úgy leruccannak a tengerpartra egy hétvégére stb.Valahol korábban megtalálod.

Amúgy én nem szoktam kertelni,és mindenkivel közöltem,hogy egy kis 35nm-es panelben lakunk,és ott nincs helye felesleges dolgoknak,így inkább kérdezzenek meg.Mi is babát várunk.Barátnőm is nézegette a cumisüvegeket,és mondtam neki,ha szeretne valamit adni,akkor inkább csőrös poharat adjon.Aki meg vesz egy akkora overált,ami szemmelláthatólag nagy,következő télre meg kicsi,az meg is érdemli,hogy ilyenre kidobja a pénzt.Én amikor ruhát vettem öcséméknek mindig megkérdeztem,hogy pontosan mekkora is a méretük.Nagyjából a te overálosodnak is ennyi lett volna a dolga.

A KÉR annyiban más mint a SZERETNE,hogy ott bizony kőkeményen megfogalmazódik az igény,míg az utóbbinál csak finoman utal az illető.Nem ugyanaz,és a kérdező gyanítom így is akart kifejezni.

Nem értelek! Ha a téma kiírója azt írta volna KÉR helyett, hogy pénzt SZERETNE kapni, akkor máris jobb lenne? Mert ez csak megfogalmazás kérdése, semmi több.

Egyébként úgy általában nem értem, azokat, akik "csakazértsem" adnának pénzt. Miért? És ha neki arra van szüksége? Ha neki nem kell a pohárkészlet meg a festmény, mert mondjuk lakásra gyűjt?

Milyen "boldog" lesz, mikor a pénz helyett megkapja a pohárkészletet! ... ahelyett, hogy azt majd elvinnék neki a kedves barátok a lakásavatóra.

Mi most pont így jártunk a lányunk születésénél. Megvan neki a komplett ruhatára 1,5 éves koráig. Eszméletlen mennyiségű ruha. Aki jött eddig babavizitbe, senki meg nem kérdezte volna, mit szeretnénk, mire van szüksége a gyereknek. Mindenki RUHÁT hozott. Lehetek őszinte? Nem örültünk neki. Mert nincs rá szükségünk!

Ráadásul kapott olyan téli overallt, ami most marha nagy neki, mire belenő meg nyár lesz. :SSS Na, ez pl. egy szuper ajándék! Teljesen felesleges pénzkidobás volt az ajándékozó részéről. Ha megkérdez minket előre, ugyanebből az összegből vehetett volna olyasmit, ami hasznos.

Talán el kellene gondolkodni azon, hogy az illető nem biztos, hogy úri passzióból kér azt, amit kér, hanem nagyon is praktikus okokból.

"Nekem eszembe sem jutna egy baráttól pénzt kérni nászajándékba! És barátként sem adnék senkinek! Hasznos dolog a pénz, de azt adjanak a rokonok! "

Maximálisan egyetértek VELED !!!

:S

Nekem eszembe sem jutna egy baráttól pénzt kérni nászajándékba! És barátként sem adnék senkinek! Hasznos dolog a pénz, de azt adjanak a rokonok!

Persze vasalót sem vennék! :-)))

Mi eddig minden barátunknak valami jópofa tárgyat vettünk. Amire nem biztos, hogy adna ki pénzt, de ha ránéz, tuti eszébe jutunk! Persze ez igen rizikós dolog, mert ismerned kell az izlését, mert annak semmi értelme, ha az ajándék a szekrény aljára kerül. Nekünk eddig szerencsénk volt! :-) Mindegyik barátunk kitette a kapott ajándékot és több év után sem rejtik el. Tehát biztos, hogy örültek neki. A pénz egy olyan dolog, amiből egy baráttól nem várhatsz egy jelentősebb összeget, de az emlék megmarad. A rokonok "adományaiból" pedig tényleg hasznos dolgokat tudtunk venni. Persze így is becsúszik egy-két semmire sem használható ajándék...

Mi ebben az érdekes? Mi a csudát kezdjen az ember még 3 vasalóval, meg a 7. teás készlettel?

A mi esküvőnk már lassan 4 éve volt, és tőlünk a legtöbb közeli családtag, barát önként megkérdezte, mit kérünk. Ha nem tették volna, mi magunk mondtuk volna meg, hogy lehetőleg ne vegyenek tárgyi ajándékot, mert egyrészt elég válogatósak vagyunk bizonyos dolgokban (pl. háztartási gépek), másrészt mi akkor már évek óta együtt éltünk és az idő alatt apránként megveszegettünk minden szükséges dolgot, amit ilyenkor általában adnak: mikro, étkészlet, edénykészlet, vasaló, stb. Nem volt szükségünk ilyesmire.

A férjem haverjáék '99ben házasodtak, és már akkor mikrot kértek ajándékba a kollegáktól. Nem olyan újkeletű dolog ez.

Szerintem egyébként nincs ezzel semmi baj. Inkább adok pénzt, mint veszek egy valamit, amit aztán a padlás sarkába száműznek porosodni, mert nem kell nekik. Engem pl. a világból ki lehet üldözni a polcon feleslegesen helyet foglaló vackokkal.

A témáról az általános véleményem az, hogy ha úgy érezném, feldolgozhatatlan csalódás volt a barátnőm viselkedése, akkor nem mennék el az esküvőre. Felénk ilyenkor nem szokás ajándékot adni.

Ha elmegyek, akkor viszont tiszteletben tartom a kérését. Ha nem tudok olyan összeget ajándékozni, amit "illik", akkor csak az eslküvőn veszek részt.

Mert -legalábbis nálunk- az az "elmélet", hogy a lakodalmon, fogadáson részt vevőknek legalább annyit illik adni, amibe az étel, ital kerül. Ha azonban nem mész, csak a szertartásra, akkor elég kevesebb is.