Minden nap azt éreztetik velem, hogy nem vagyok semmire sem jó! (beszélgetés)

Ez a szinonímája egy másik mondatnak:

"Nem nézhetnek le e beleegyezésed nélük". Nagyon igaz!

Amíg otthon éltem, nálunk is ez volt a módi. Apám minket, gyerekeket szekált mindenért. Kb. úgy ment, hogy a cégben őt piszkálták, ami gondja volt, hazahozta, és kiadta rajtunk a dühét. Nem volt jó az ebéd, amit főztem, nem volt jó a négyes vagy öt mínusz a suliból, amit hoztam, nem jól szeltem a kenyeret, úgy ettem, hogy csörgött a tányér a kanáltól, az is idegesítette, és hasonló "fontos" dolgokon stresszelt, így nem is mertünk nagyon semmit sem csinálni, mert neki semmi sem volt elég jó.

Azóta férjnél vagyok, itt imádják a főztömet (12 éves korom óta főzök), bármit csinálok, a férjem megdicsér, sosem mondja, hogy kövér vagyok, amit apám mindig megjegyzett, ha csinálok valami dicséretre méltót, azt is megjegyzi a férjem, és naponta többször elmondja, mennyire szép vagyok, okos, ügyes, kreatív, csinos, jó háziasszony. Ez jólesik, még akkor is, ha nincs mindenben igaza. Egy ilyen ember szavára érdemes adni, nem olyanéra, aki semmi jót nem lát meg bennünk.

Nehéz, tudom, nekem még mindig vannak önértékelési zavaraim, sokszor érzem azt, hogy nem vagyok elég jó, amit belémneveltek. A gyerekkorom ilyen szempontból tiszta csőd. Próbálok úgy gondolkodni, hogy ha nekem lesz gyerekem, akkor biztos nem így fogok vele viselkedni szülőként. Csak olyan emberrel érdemes együtt élni, aki megbecsül, és akit mi is viszont megbecsülünk, mert különben tönkremegyünk lelkileg. Minden jót kívánok neked is, hogy megoldódjanak a gondjaid!

ugyes vagy! gratulalok!!!!

maximalisan egyetertek!

van aki mondja, van aki elturi! mindketto hibas!

Nagyon GRATULÁLOK!:)

Követendő példa az akaratod!:)

Erről egy regényt lehetne írni.

Én is így voltam az előző kapcsolatomban. Annyira elhittem, hogy a vége felé 5x visszamentem megnézni, hogy bezártam-e az ajtót...meg ilyenek.

Aztán részt vettem egy tréningen (egy emelt szintű képzés keretében) és ott azt mondta a pszichológus, hogy mindenkivel úgy bánnak, ahogy hagyja, hogy bánjanak vele, és mindenkivel úgy beszélnek, ahogy hagyja, hogy beszéljenek vele.

Ez a mondat kattogott az agyamban hetekig.

Aztán egyszercsak valami miatt megint azt mondta a volt párom, hogy "jaj kicsim, te olyan hülye vagy..." Na, itt vettem egy nagy levegőt, és 10! év után kimondtam: nem vagyok hülye és ne nevezz engem többször így! Így kezdődött az én gyógyulásom.

Rá egy évre elhagytam, saját házam volt (igaz, hogy csak hitelből), megpályáztam egy jó állást, két évre rá szakmai vezető lettem egy nyugdíjasházban, lett egy fantasztikus párom, egy gyönyörű kislányom, és ma már csak nevetek a régi önmagamon. Nekem ez a mondat segített, azt súgta, hogy én is hibás vagyok abban, hogy idáig jutottam. Amíg csak magamat sajnáltam, nem mozdult az életem sehová.

Nagyon őszinte voltam, remélem segítettem ezzel.

Ha valaki balf.sz, vagy k.rva, az mindkettő a szülő hibája.

Ez első öröklés, a második nevelés kérdése!

Én ilyeneket mondtam annak idején anyámnak, ha megtalált ezzel a szöveggel.

Nem is volt a kapcsolatunk felhőtlen! De legalább két lábbal álltam a földön, mert megedződtem és később én segítettem őt!

Általában azok igyekeznek a másik önbizalmát elvenni, akik saját magukat érzik egy nagy senkinek. Így érik el, hogy valakik legyenek, hogy a melletük lévőt még rosszabb állapotba taszítják.

De nem szabad ilyen embereket a közeledbe engedned... nagyon veszélyes!

Csak azért is tarts ki!

Keresd a jó dolgokat.

Tudom, nehéz és lesznek hullámvölgyek is, de meg kell próbálni :)

Nem vagy egyedül, ma ezt sok fiatal átéli...Tegyél ellene: kezdj el változtatni az életeden, dolgozz keményen és legyél a magad ura!

Én is ezt teszem, egyedül rohadtnehéz, de meg kell próbálni!

Sziasztok!

az élet kitolt velem mind anyagilag meg lelkileg is!

Minden nap megkapom hogy egy senki vagyok!Az a baj hogy kezdem elhinni!

Mit tehetnék ellene? Próbálom megbeszélni de hadjam a hülyeséggeimmel! Küzdeni szeretnék ellene!

Nincs aki megvédjen! Nincsenek barátaim! Mit tehetnék?