Milyen jó tanácsot lehet ilyenkor adni? (beszélgetős fórum)

Hát eleinte nagy volt Adrienn szája, tiszteletlen, de alapjáraton az anyjával is ilyen. Nem írom le, hogy miket mond neki, ha veszekednek, de el lehet képzelni. :(

Velem nem üt meg olyan hangnemet, és ma már hozzám jön, ha baja van. De ez egy olyan téma, amikor az anyjával kell megbeszélnie a határokat, nem velem. Nem is igen szándékoztam én eleinte belefolyni, de sajnálom szegény lányt. 14 évesen azért már muszáj egy kicsit engedni a gyeplőn.. és már pár hete mondogatom ezt az anyjának, de újra és újra az ésszerűtlen érveivel jön.

Nekem a lányom 14 éves lesz májusban.

Nehéz ám megtalálni ebben a korban az arany középutat.Mert oda jutottunk,hogy amelyik nem iszik vagy nem dohányzik ennyi idősen kiközösítik a többiek.

Nekem sem mindig sikerült,azt hiszem szigorúbb vagyok mint az átlag szülők,de azért nem ennyire,mert ha törik ha szakad,be kell látni,ha nem engedek abból hazudozás és titkolózás lesz,azt meg ugye nem akarom.

Én a szülők dolgába lehet nem szólnék bele,mert nekem sem esne jól,hogy ha nevelgetem a gyermekem szenvedek vele,egyszer csak ki akarnának oktatni.

Talán egy kötetlen beszélgetéssel rá lehetne vezetni az anyukát,de semmiképp sem célzottan,mert támadásnak veheti.

sajnos pedig igen nagy esély van rá.nem tudom, látod e mai fiatalokat.igen elkeserítő, hogy minden második fiatal, nem tudja mit kezdjen az életével,s pszichés problémákkal küzd.vajon miért??betudható ez több dolognak. de amit a családból hozunk, az egy életre meghatározza az életünket.

Az meg külön olaj a tűzre,ha azzal "provokáljuk" a szülőt,hogy ő mit tett fiatalon,hogy viselkedne ha most fiatal lenne.Ez egy számonkérés, és egy alapból "felbőszült" félelmekkel teli szülőnek ez egy erős provokáció.

Másrészt, meg teljesen más generáció.Lehet, ő máshogy viselkedett tiniként, mint ami a mai fiatalok alap lelki szabadságához kell.

még annyit, ez tényleg nagyon súlyos probléma...

A kislány lehet nem soká szakember segítségére szorul. De én a szülőket hibáztatom.Ők lelkileg súlyosan sérültek, és a saját félemeikell keserítik meg a lányuk életét.

ha priviben írsz, talán tudok segítséget ajánlani..

nem könnyű...nagyon nem...

nem lehetne esetleg felvázolni a szülőknek azt, ha továbbra is ilyen szigorúan fogják a lányukat, akkor lelkileg beteggé válhat,és elmagyarázni azt, hogy akit szigorúan fognak a szülei,azok a gyerekek lesznek később lázadó, kamaszok, fiatalok, akik pont úgy viselkednek, mint amitől a szülő tart. Meg kell értetni velük,hogy minél szigorúbbak, a gyerekük nem soká a vesztébe rohan, mert kikészül,és lázad..vagy ha ez sem segít, szakember segítségét kérni,beszélgessen el a szülőkkel.

Szia!

Hát nem lehet könnyű! Írtad az elején, hogy voltak gondok vele az elején. Esetleg nem lehet, hogy amiatt van ez? Vagy az más jellegű volt? Korábban nem történhetett valami, ami miatt lehet ez a szigor?

Csak értelmes emberekre lehet hatni beszéddel, érvekkel.

Én a helyedben meg sem próbálnám.

A kislányt sajnálom:(

El kell engedni a gyeplőt...még ha íszonyú nehéz is, és a hazugságot meg le kell tenni az anyuka felé.

De szerintem ezt te is tudod..

Szóval..adott a majdnem 14 éves fogadott keresztlányom, akivel bár eleinte voltak gondok, de mára javult a helyzet és a kapcsolatunk is. Olyannyira, hogy ma már inkább hozzám jön tanácsot kérni. Aminek én persze örülök, csak nehéz okosnak lenni :) Nagy gondja, hogy a szülei nagyon fogják őt, én inkább úgy mondtam neki: nagyon féltik. Kíséret nélkül nem mehet le a helyi kisboltba, ha velem jön el valahova, addig kell fognia a kezem, amíg az anyja látótávolságon belül van, nem mehet barátnőjéhez. Egy jó barátnője van, de hozzá is általában csak úgy mehet le (a szomszédban lakik), hogy én könyörgöm ki, hogy Adrienn le tudjon menni egy kicsit. Szóval a lánynak kezd kicsit sok lenni a szülői féltésből. Elkeseredésében már ott tart, hogy azt hazudja, hogy szakkörre megy, aztán mégsem. De mondtam neki, hogy ezzel még inkább maga alatt vágja a fát, és inkább beszéljen az anyjával. Meg is próbálta, de ő köti az ebet a karóhoz: valaki beránthatja a kocsiba, stb. Most rajtam lenne a sor, hogy beszéljek az anyukával. Bár már jó ideje mondogatom: egy kicsit muszáj lesz (szerintem) engedni a pórázon. Azzal még egyetértek, hogy ne fiúzzon, hiába tetszik neki most egy srác. De idővel ez is kikerülhetetlen lesz. De erre is csak az a válasz, hogy ameddig tanul, nem randizhat később sem, mert különben is: ha egy lány beszerelmesedik, akkor idővel elku...rvul. Erre köpni nyelni nem tudtam, és csak annyit jegyeztem meg: ez nevelés kérdése.

Szóval próbálok hatni az anyjára, de eddig nem sikerült. Most futok egy újabb kört, de már nem tudom, hogy mit mondhatnék. Szerintetek?