Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Milán baba születése cikk

Milán baba születése


Gyors iramban fejlődő kapcsolatunkból 2 év együttlét után született meg a mi kisfiunk. Nagyon szerettük egymást és gyorsan történtek az események a kapcsolatunkban. 9 hónap után költöztünk össze. Sokat voltunk együtt, mert egy helyen dolgoztunk. Októberben abbahagytam a gyógyszert. De én még nem akartam gyereket. Csak szerettem volna ha kitisztul a szervezetem, mert már 6 éve szedtem.
Milán baba születése

Még nem laktunk együtt 1 éve, amikor egy márciusi napon csináltam egy tesztet, ami nagy megdöbbenésemre pozitív lett. Két nap múlva megismételtem és az is pozitív! Nagyon megijedtem, mert én még nem voltam felkészülve az anyaságra, de most már, hogy itt van velünk a 4 hónapos kisfiunk, egy picit se bánom, hogy ilyen hamar jött. Terhességem zavartalan volt. Nem voltak rosszullétek. Ennek köszönhető, hogy nagyon rövid idő alatt magamra kaptam 10 kilót. Terheléses cukorvizsgálaton megállapították, hogy terhességi cukorbetegségem van és diétáznom kellett! Ez volt a legnehezebb.

November 18-ra voltam kiírva. November 16-án mentem az édesapámmal NST-re, mert a férjem főiskolára jár és azon a héten iskolában volt. Hajnalba görcsöltem, de a meleg víztől nem erősödött, hanem elmúlt. Megcsinálták az NST-t, magas vérnyomást mértek, de ennek ellenére haza akartak küldeni. Én szóltam a dokinak, hogy hajnalba görcsöltem, erre ő megvizsgált és ártatlanul megkérdezte, hogy mióta vérzek. Mintha nem ő segített volna a nyákdugó távozásában. Nem engedtek már haza, mert ki voltam 2 ujjnyira tágulva. Boldogan mentem ki apukámhoz, hogy maradok. Felhívtam a férjem, hogy induljon, mert még ma szülni fogok. Neki még el kellett mennie a szülésznőnkért. De nagyon gyorsan a kórházba értek. Közben engem felvittek a szülészetre ahol gépre raktak.

Olyan sokan szültek aznap, hogy én csak du. fél ötkor kerültem be egy szülőszobába. Addig a férjem nem jöhetett be. Megérkezett a szülésznőm, aki kezébe vette a dolgokat. Papírok kitöltése, értesítette a fogadott orvosomat, aki szerencsémre dolgozott aznap, csak műtőben volt. Du. fél kettőkor jött és megvizsgált, akkor még bő kétujjnyira voltam kitágulva. De nem volt gond, mivel telt ház volt. Nekem nem fájt semmim. Kaptam kúpot. (Szerintem nagyon jó dolog.) Borotválni nem kellett, mert én mindig úgy mentem NST-re, hogy rendbe raktam magam. Végre fél ötkor kaptunk egy szülőszobát, így a férjem is bejöhetett hozzám.

Ekkor jött az orvosom és burkot repesztett. Utána kezdtek erősödni a fájások, de én még mosolyogva sétálgattam, folydogált a magzatvíz minden fájásnál (a férjem törölgette a padlót utánam). Fél 8-kor még felhívtam anyukámat. Utána kezdtek gyorsulni az események. Guggolva, csípőringatással segítettem az én kis pinduromnak, hogy lejjebb és lejjebb jöjjön. Háromnegyed 9-kor felfeküdtem az ágyra, mert jött az a bizonyos inger. A szülésnőm és az orvosom készülődtek, én meg szenvedtem. De én azt mondom, hogy nem volt veszélyes. Kezdhettem nyomni. Nem emlékszem, hogy hányszor nyomtam, a férjem szerint háromszor-négyszer. Volt gátmetszés, amiből semmit nem éreztem. 21.20-kor megszületett, 3240 grammal és 52 cm-rel Milán. Azonnal felsírt. A nyakán volt a köldökzsinór. Ebből is látszik, hogy a mi gyermekünk. Ugyanis a férjemnek is, és nekem is a nyakunkon volt a köldökzsinór születésünkkor. A férjem elvágta a köldökzsinórt, kicsit a hasamra rakták és elvitték fürdetni. Közben megszültem a lepényt és összevarrtak. Férjem visszahozta a fiúnkat és gyönyörködtünk benne.

Aztán a Milánt elvitték pihenni, nekem pedig zuhanyozni kellett mennem. Aztán átkerültem az osztályra. Nagyon nyugodt baba a mai napig. Igaz szoptatni nem tudtam, mert türelmetlenek voltunk mindketten, de 2 hónapos koráig lefejve az én tejemet kapta. Most már 4 hónapos. Nagyon boldog, kiegyensúlyozott baba. Már várom azt a pillanatot, amikor újra átélhetem ezt a csodát. Én már szülés után azt mondtam, hogy jöhet a következő. Ezúton szeretném megköszönni a férjemnek, a szülésznőnknek és az orvosomnak, hogy velem voltak és segítettek.




Írta: FnéÉvike84, 2011. április 6. 16:08
Fórumozz a témáról: Milán baba születése fórum (eddig 13 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook