Miért van az hogy az ember szülei nincsenek a gyerekük segítségére ha a helyzet úgy kívánja? (beszélgetős fórum)
akkor tűrni és eltartani élete végéig, tudod ugye hogy a szleid halála után te jösz?
Annak örülj, hogy ha nem is Pesten, de legalább máshol sikerült elindulni.
Apukáddal meg próbáld meg rendezni a kapcsolatodat.
Én a mostani számonkérés okait a gyermekkorban elkövetett nevelési hibákban látom.
Sziasztok, kellemes 7végét
Nem szabad szegyelned es lenezned az ocsedet ezert,mindannyian emberek vagyunk,hibazunk,senki sem tevedhetetlen.Nem szabad elhamarkodottan itelkezni,hiszen te is csak tanulhatsz belole.Mi emberek egymast tanitjuk.Ha egy kicsit erejesebb lennel,nyert ugyed lenne.Probald meg,de ne itelkezz,sohasem tudhatod neked mit hoz a sors.
én amugy mutert is megértettem valamilyen szinten
hisz azért elég beteg volt
de hogy lelkileg megviselte az autoimmun betegség
nem rajtam kellett volna leverni
apám asszisztált
pedig jobb lett volan hogy ha egy pici lökésel pesten tudtunk volna lakást venni ezért ott mégis csak könnyebb volt
de ahhoz sajna önerő kellett vagy kis türelem hogy megtaláljuk a megfelelő bankot és nem voltak hajlandóak segiteni hogy legalább addig odamenjünk hogy sikerüljön
Hat ezt nem tudom,csak azt tudom hogy engem nem kell erre kotelezni,es minden normalis felfogasu embernek magatol kene tudni,es akkor nem kene hivatalbol torvenykezni ilyesmin.Eleg szomoru hogy erre is mar csak a torveny vesz ra bizonyos embereket!
Elhiszem, hogy így érzel. De lehet, hogy benne is vannak sérelmek. Ki kéne beszélnetek.
Csak nehogy addig vár, hogy késő legyen...
Hát igen. Lehet, hogy ezt kéne tennem. Szívem szerint elköltöznék az ország másik részébe. Az is a baj, hogy viszonylag közel lakunk egymáshoz. Kb. 10 percre.
Kár, hogy a rokonait nem válogathatja meg az ember... Szégyellem, hogy ilyen öcsém van.
egyelőre még kivárok
de azért sajnálom hogy annak idején nem állt ki mellettem
Pedig meg kell tanulnod nemet mondani,es akkor talan a szuleidet is osztokelned vele.Ok azert latjak maskepp a dolgot mert szulok.Valoszinuleg ha te lennel az ocsed helyeben,neked is tamaszt adnanak.De az ocsedet tenyleg belatasra kene birni,egy kicsit mar felnott koru ugyebar.
Nem szabad... Nekem volt egy nagypapám, akit rajongva szerettem. Szinte az összes szünidőt náluk töltöttem, de egyébként is sűrűn látott vendég voltam ott. Aztán amikor felnőttem, egy kis hülyeségen úgy összevesztünk, hogy én is rácsaptam az ajtót. Nagyon hasonlóak voltunk. Én sem kerestem őket, ők sem engem. Legközelebb már csak akkor láttam a papámat, amikor be kellett vinni a kórházba, és rá két napra meghalt. Ez 1997-ben volt, és nekem azóta is lelkifurdalásom van. Nem tudtam feldolgozni sem a halálát, sem azt, hogy haraggal kellett elválnom tőle.
hát nem tudom egyelőre ő is makacs
az ominózus segitségkérés ota ugy rájukcsaptam az ajtót hogy csak lestek
és nem hiv fel ő sem csak panaszkodik az ismerősnek hogy milyen a lánya:((
és hogy ő mennire kiváncsi megjegyzem nem erőlteti meg magát hogy hivjon hiába kiváncsi :(((
Te olyan vagy,aki nem csak nez,hanem lat is!Hasonszoru eletem volt,megsem hanytorgattam fel soha.Egy darabig sajnalgattam magam,aztan kinottem belole.Megtanultam helyesen latni a dolgokat.A tisztelet spontan jon,termeszetunkbol adodoan,es igy a helyes,nem lehet sem kikovetelni,sem elvarni.Semmiert nem adnam oket es senkivel nem cserelnem el az eletem,akarhogy is volt!Reszketek azert hogy minel tovabb itt lehessenek meg egeszsegben-boldogsagban!Nekik is megvolt a maguke.ugy ahogy nekunk is.
Lehet, hogy meg kéne látogatnod, valahogy rendezni vele a sorokat... Hátha azóta másként áll a dolgokhoz.
Ez már mind-mind megtörtént. :-( Beszéltem az öcsémmel szépen is, ordítoztam is vele, de semmi eredmény. Lehet, hogy meg is kéne vernem..?
A szüleimnek is megmondtam, hogy nem akarok asszisztálni a 30 éves öcsém további nevelésében, vagy inkább eltartásában, de nem tudok anyunak nemet mondani. Annyira sajnálom... Megy tönkre szépen lassan apámmal együtt. Apám mostanra a nyugdíj mellett arra kényszerült, hogy megint munkát vállaljon.
nem mert elköltöztünk pestről
itt vettünk lakást pont azért mert pesten nem sikerült pár ft-ot összegyüjteni önerőre
ezért kellett volna a segitség
igy maradt vidék
és igy nem járok haza mert messze van :((((
Surgosen beszelnek az ocsemmel.esetleg segitenek neki munkat talalni.De ha latnam hogy nem erdekli es csak eloskodni akar,akkor a szuleimmel beszelnek,hogy ha ugy erzik hogy eltudjak tartani,akkor tartsak,de az en segitsegem nelkul.
És vele milyen volt a kapcsolatod? Nyilván akkoriban, amikor bajban voltál, ő is az anyukád véleményét osztotta, de mi a helyzet most? Szoktál apukáddal találkozni?
nálunk ugyanez volt
öcsém most kezd csak beérni pedig 2 évvel fiatalabb mint én
Rakják ki őket az utcára? Én annyira haragszom az öcsémre, hogy simán megtenném, ha lenne hozzá jogom. Viszont nekem is van két gyerekem. A lányom 13, a fiam 7 éves. Nem tudom, hogy én képes lennék-e kirakni a saját gyerekemet. Azért sem értem a dolgot, mert mindkettőnket egyformán neveltek. Én megállok a saját lábamon. 15 éve egy munkahelyen dolgozom, van saját házam, autóm. Az öcsémnél semmi.
tengődik
áll. anyám halála megviselte
de most felkarolta egy középkoru hölgy aki segit neki mindenben főzni mosni stb..
anyám beteg volt SLE-s autoimmun beteg ha mond valamit nektek
... én úgy tudom, hogy van valami törvény arra, hogy a gyereket kötelezhetik a szülője eltartására, ha ők nem képesek rá....
Hát ez szomorú. Olvastam a történetedet. Anyukád a tulajdonának tekintett, és zsarnokká vált, amikor nem úgy ugráltál, ahogy ő fütyült. Sosem tudott téged elengedni. Apukáddal mi a helyzet?
... sose gondolkodtam még azon, hogy tisztelem-e a szüleimet, urambocsá van-e miért tisztelnem őket. Szeretem őket és figyelek rájuk. Nemtom, hogy a szüleim tisztelnek-e.... szeretnek és figyelnek rám... ránk. :o) Ronda egy gyerekkorom volt... apu nagyon ivott, naponta kékre-zöldre verte a családot... volt olyan hogy éjszaka az erdőben bolyongtam a kutyámmal, mert nem mertem hazamenni... stb. ragozhatnám, nem teszem. Fátylat borítottam rá... és ma azt látom meg apuban, hogy imádja az unokáit... hogy képes hajnalban 3.30-kor felkelni, hogy a 4 órás busszal bejöhessen (vidéken laknak), hogy amire az unokái felébrednek itt legyen a gyümölcs... a sütemény... vagy amit éppen talál, és úgy gondolja, hogy örülnének neki. Azt, hogy csak egy telefonba kerül, ha valamelyik belázasodott, köhögött, és már ült is fel a buszra és azonnal jött. Azt, hogy amikor aprókák voltak a gyerekek végigcipelte őket a falun, hogy mindent lássanak, kecskét, lovat, nyulat, birkát... kicsit..nagyot.... Utálhatnám a gyerekkorom miatt, nem teszem, mert a mában akarok élni... és azt akarom, hogy a szüleim szeretetben, az általunk nyújtott szeretetben éljenek...
Szerintem itt csak a szüleid tehetnek valamit. :(
ja és öcsém aki 2 évvel anyám halála előtt elköltözött egész addig a pillanatig élősködött rajtuk főztek rá mostak stb...
nem láttak tovább az orruknál én annakidelyén mikor mondtam nekik elzavartak mert hogy rosszindulatu vagyok
anyám meghalt még a temetésre sem ment el
dobják ki otthonról ennyi.
drogosok szüleinek sem ajánlanak mást, amennyibben nincs biztos hátország fejlődnie kell a gyerkőcnek.
addig marad a langymeleg lábvizes életmód, hisz a szüleid biztosítják a hátteret hozzá.
nem könnyű ezt egy szülőnek megtennie, de ezzel mind a gyerekén mind saját magán segít.
További ajánlott fórumok: