Miért vállal babát, aki anyagilag mélyponton van? (beszélgetés)

Szerencsére egy gyermekkel kapcsolatos költségek nagy részét átvállalja a szülőtől az állam.

Még az sem kizárt, hogy a filmben szereplő anyuka 17 gyermeke közül a legtöbb viszi valamire.

Nagyon szépen hangzik ez a leghosszabb bekezdésed, de én elég kevés családot ismerek, akik a szülők halála után ugyanúgy összejárnak, gondoskodnak egymásról, pláne ha az örökösödésnél nem ugranak egymásnak annyira, hogy ne is beszéljenek többet...vagy ha egyáltalán még a szülők életében is olyan jó a viszony.

Persze bár neked lenne igazad, a környezetemben látva én nem ezt tapasztalom sajnos.

Az a helyzet,hogy..MI LESZ HA-dolgokra szerintem,felesleges gondolni..Most az van,hogy azt sem tudjuk,mi lesz holnap,nem pedig évek múlva..:((

Sajnos általában soha nem az történik mostanság,amit az embe szépen eltervez..Mert mondhatom én,hogy na most minden oké,jöhet a gyerek.Pár évig megy is minden,mint a karikacsapás,aztán beüthet bármi,amitől az élet 180 fokos fordulatot vesz..Tudom,tudom.Ez előtt 20 évvel,ha valaki ezt mondja nekem,akkor azt mondom,ez hülyeség..De az 20 éve volt,amikor azért ha nem is királyhoz méltóan,de aki akart,az megtudott élni.Úgyhogy ma,szerintem szüljön,aki úgy érzi szeretne,és ne azt nézze,mi lesz 20 év múlva.Mert lehet,hogy semmi.Szó szerint!Vagyis ha mindenki úgy gondolkodna,hogy mi na de mi lesz,ha majd nem tud egyetemre menni,akkor kihal az emberiség..Egyik fiam,az istennek nem akart érettségizni."Csak " szakmunkás bizije van.Viszont a szakmájában olyan,hogy a szakoktatója időnként behívja,menjen ha tud,segíteni,felkészíteni az osztályt,le vannak maradva..És imádom.És aki ismeri,imádja.Ő egyszerűen ilyen ember.:)Nem lett diplomás,de boldog,és szeretik.Nekem ennyi elég is.Hogy boldognak látom!:)

Elég. Csak épp a szülők nagy része nem kíváncsi arra, hogy 3 éves gyerkőcük akar-e életvitelszerűen egy másik gyerekkel együtt lenni.

Vannak pozitívumok, de akinek nincs tesója, úgysem értené meg, téged ismerve, úgyis bebizonyítanád, hogy nincs igazam. :)

Egyébként én örülök, hogy van két tesóm, a vérem, akik kicsit olyanok, mint én, kicsit mások, segítjük egymást, ismerjük egymás gondját-baját, egymás barátai vagyunk, esetenként lelki társai, és mindig ott leszünk egymásnak a jövőben, amikor szüleink már meghalnak, és mi bennük élünk tovább, s majd összejövünk egy téli estén forralt bort szürcsölgetve, és arról beszélünk, milyen jó volt, amikor a húgom rávettem, hogy húzzon el szánkón a fogával, ami kitört :), vagy amikor úgy berúgott, hogy egész éjjel őt istápoltam, hogy másnapra kikupálódjon, és anyuék ne vegyék észre.

Mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet.

Ilyet én még csak feltételezés szintén sem hoztam fel. :) Viszont, ha szülök egy gyereket, nem tudhatom előre, mi lesz belőle, milyen lesz. Lehet, hogy összehozok 1 gyereket, viszont abszolút nem lesz igénye egyetem iránt, esetleg a képességi nem lesznek megfelelőek, válik belőle egy szakmunkás. Tudok neki segíteni a szakmunkás tanulmányai alatt, hogy esetleg eljárjon külön órákra nyelvből, ha szeretne, későbbi munkája során szüksége lesz rá, sportórákra tudok neki áldozni, amire szeretne. Mikor elkezd dolgozni, és még itthon él, nem kérem a fizu x %-át, hanem szeretném, ha félretenne magának, hogy később, ha családalapításra adja a fejét, ne az első, amihez a partnerével nyúlnak, az a kölcsön legyen, hanem legyen alapjuk. Nem csak egyetemre lehet pénzt áldozni, ott van még számtalan lehetőség. De igen, ha egy nagyon jóeszű, képességű gyerekről beszélünk, nem szeretném neki azt mondani, hogy bocs, de nem, tudod, hogy nem egyedül vagy, hanem még ott van rajtad kívül 5 gyerek, így is nehéz...

Én középiskolába jártam, nem gimiben, mellettünk volt a szakmunkásképző, ott is voltak olyan "gyerekek", akik szenvedtek a nincstelenség miatt. Nem tudtak elmenni osztálykirándulásra, túrára, sokszor lyukas cipőben jártak, egy szobába zsúfolva éltek nagyon sokan, hasonlók... Én ezt nem szeretném a gyermekimnek.

Ha meg nem nagyigényű csemetéről beszélünk, aki a későbbiekben sem fogdja el a támogatást, inkább maradjon nálam "feleslege" pénz, minthogy folyton olyan gondolatok gyötörjenek, hogy mikor kapcsolják ki a villanyt, a vizet, mikor jön végre a csp, hogy enni tudjak adni a családnak, mikor tart ingyenes ruhaosztás a VK.

Csak aranyos volt a mondat:)

Nálam nem szól ellne semmi,egyszerű érzés nem vágyom,vágyunk rá.

Ez miért nem elég? Miért nem elég, hogy valaki nem akar életvitelszerűen egy másik gyerekkel együtt élni. Milyen indok kell még?

És egyébként mi a rengeteg pozitívum? Valami olyat mondj, amit más családtagtól, játszópajtástól, baráttól nem lehet megkapni!

Ez biztos így van,én nem tudom,mert nekem nincsen tesóm.

De ez is szerintem egy olyan dolog,hogy ki hogy éli ezt meg,mert akinek csak bosszúság az világ életében úgy fog rá tekinteni és lássuk be soha nem lehet ezt tudni előre.A legjobb barátnőm és a testvére kapcsolata hihetetlen,hogy mennyire szép.Köztük 10 év van.De több olyat ismerek akik felnőtt korukra oda jutottak,hogy nem beszélnek.

Miért? Eddig mi szólt a tesó ellen? Ráront az emberre, nem hagyja nyugton a magányában. Ennyi?

És van neki száz pozitívuma, hogy tesód van, és mondom ezt úgy, hogy nem 100 százalékos a viszonyom a tesóimmal.

Jó esetben igen.

De pl az én tesóm egy szar alak.

Egy barátságot nyugodt lelkiismerettel meg lehet szakítani ha úgy hozza az élet, de egy testvér örök konc marad.

"Nem tudom, miért kell egy tesóra úgy tekinteni, mint valami ellenségre, akit úgy lehet aposztrofálni, hogy az emberre rárontó, kis parazita."

Ez aranyos volt:D:D:D

Más egy gyerekkel együtt tanulni, enni, kirándulni, igen. Más, mint egy felnőttel. De miért kellene egy gyereknek csak felnőtt társaságban ilyenket csinálni? Egy tesó nem parazita, akivel nem lehet együttműködni.

Egyébként meg voltam én kollégista is, négy évig 5 lánnyal laktam együtt egy 5 méter * 3 méteres szobában, még csak a tesóim sem voltak, mégis jól tudtunk együtt élni. Az egész folyosóhoz kellett alkalmazkodni, ha fürödni akartam, vagy enni. Nem zártak nekem le külön egy szobát, mert én magányos típus vagyok...

Vannak ilyen élethelyzetek... Ha egyedül akartam lenni, elmentem a parkba, sétálni, le- zenét hallgatni, és annyi pont elég volt. Aztán meg éltem tovább a társasági életet.

Nem tudom, miért kell egy tesóra úgy tekinteni, mint valami ellenségre, akit úgy lehet aposztrofálni, hogy az emberre rárontó, kis parazita.

És ha valaki nem mehet egyetemre annak már nem is érdemes megszületni, vagy mi?

Jó eszű szakmunkásokra is szükség van.

Igen úgy volt régen,de már nem régen élünk,hanem most, azóta sok minden változott,már én is anyukám is egykeként nőtt fel, külön szobában,míg a nagymamámnak volt 7 tesvére.Régen elvéreztek a nők a szülésben,régen betegségek vittek el gyerekeket...stb.Nem értem ezeket az érveket...a régieket...

Az a szülő is nevel és tanít akinek 1 gyereke van.Ez nem is kérdés,hogy ha van tesó nyilván a velük kapcsolatos dolgok is nevelést igényelnek ezt senki nem vitatta.

Én is szeretek egyedül lenni, mindig is szerettem elvonulni.

Mindezt meg tudtam tenni a testvérem mellett is, és most is. A férjem és a fiaim is tiszteletben tartják ezt. Én sem zaklatom sem a férjemet, sem a gyerekeimet, amikor ők szeretnének visszavonulni. Szerintem ez nem attól függ, hogy van-e valakinek testvére.

A testvér néha idegesítő, néha sok, sőt sokk, de jóval több, mint egy másik rokon, vagy barát. Egyszerűen más minőségű a kapcsolat.

Olvasd el mégegyszer, jövő időben írtam. Egyébként igen, már most tisztában van azzal, hogy ha valamit eldönt, apró pici 4,5 évesnek való dolgokban, akkor annak következményei vannak. Nem lehet mindent csak úgy, meggondoltam magam módján elintézni.

Nem politológiai eszmefuttatásokat folytatok vele, de remélem egyszer MAJD arra is sor kerül.