Miért vállal babát, aki anyagilag mélyponton van? (beszélgetés)

Na ez volt ám személyeskedés, a javából!

Lazíts! :)

Egyszerűen a szeretet fokmérője nem az anyagi helyzet.Az hogy szeretet van,annak alapnak kell kellene lenni,hiszen szülő-gyerek viszonyról beszélünk,mely általában a legerőseeb érzelmi kötődés,szál.

Ugyanakkor hiába van szeretet,ha nincs élhető élet.Ha sok a nélkülözés,nem biztos hogy jól esik az ölelés...

Így van.

A minőségi éhezés, vagy a lelki fejlődés, már annyira absztrakt, árnyalt és bonyolult kérdések, hogy a gyerekvédelem csak szélsőséges esetekben foglalkozik velük. A cél az alapszint biztosítása.

Egyébként ez sem véletlen, az állami gondoskodás rendszerében még ennél is több gyerek kallódik/kallódhat el.

Sokszor ez a kisebbik rossz, úgymond.

Én nem hiszek a szegény egyenlő boldog, gazdag egyenlő lelki szegény kombinációban.

Ennél jóval árnyaltabb egy-egy család belső élete, körülményei.

A tisztaság is relatív... bár tény, hogy náluk jóval koszosabb emberek is élnek.

A tápláltsági állapot sem mérhető fel ránézésre. A közösségbe járó gyerekek talán kevésbé veszélyeztetettek, mert a háromszori étkezésük biztosított, és általában azért az iskolai-óvodai étkezés jobb mint amit egy ilyen család biztosítani tud. Az hogy a 0-3 évesek hogyan jutnak normális tápanyaghoz, nagy kérdés.

De így van, a gyermekvédelem a legeslegalsó minimum elérését célozza meg (legalábbis azokban az esetekben amikor a gyerekek családból való kiemelése a kérdés).

Persze, csak ugye ezek relatív dolgok.

Kinek mi a fontos... Van, akit a pénz éltet és az, hogy mindene meglegyen, amire a szeme-szája vágyik. És vannak olyanok is, akik kevesebbel, sokszor sokkal kevesebbel beérik, de ők így boldogok.

Én azt írtam, amit egy családgondozó alapul szokott venni-a cél ugye a gyv. törvény szerint, hogy a gyerek megmaradjon a vér szerinti családjában.

A többiek az ezeken kívül lévő, az alap ellátottságon túli dolgok létét, vagy nemlétét firtatták.

Nagyon sok olyan hír van sajnos időről időre, amiből az derül ki, nem lépnek időben. Mert nem hajlandóak az illető családdal szemben fellépni és nyíltan felvállalni, hogy igenis nagy a gond.

Itt is sokak szerint jó ez így mert milyen boldogok, meg mennyire szeretik egymást. És mi erre a legfőbb bizonyíték? Hogy egy kereskedelmi adó riportjában (amelynek nyilvánvalóan a legfőbb célja az eladott reklámidőből minél nagyobb bevételre tegyen szert) a riporternő - meglehetősen rosszul leplezve a saját megdöbbenését - azt mondja, hogy tisztes szegénységben élnek meg hogy boldogok.

Ha kimondja az igazságot, hogy ez a két senkiházi nyomorba kényszeríti a gyerekeit és azért szerepelnek a tévében hogy kéregessenek mert különben még Karácsonyra sem jut semmi a 16 szerencsétlen gyereknek, akkor a legtöbben elkapcsolnak és hülyék lesznek adakozni. Így, hogy ügyesen alkalmazták a lelkiismerefurdalás kéltését mint módszert, talán többen bedőlnek (lám-lám milyen rendes család, mekkora a szeretet, milyen boldogok a gyerekek, önhibájukon kívül milyen nehéz nekik, adjunk már két kiló lisztet... stb.) Hát erről van itt szó, aki nem látja, nincs szeme.

Nem feltétlen-elég sok ellenpéldát láttam erre sajnos.

De itt a gyerekek tiszták voltak, rendszeres étkezés valószínűleg biztosítva van nekik,fűtés van, és nem dől rájuk a ház.

Ennyi elég szokott lenni.

Akkor lehet újat alakítani.

:)

Nálunk elég jól működik, amennyit megismertem a tevékenységükből.

Tanyán laknak, szinte biztos, hogy települési társulásban működik családsegítő, magyarán egy családgondozóra jut 60 család.

Havonta 10 perc valószínűleg van rájuk.