Miért vállal babát, aki anyagilag mélyponton van? (beszélgetés)

Egészen 35 éves koromig "lemondtam", bár már előtte is vizsgáltattam magam, miért nem esek teherbe.

Amikor már látszott, hogy mindkettőnknek elég biztos (amennyire biztos lehet) a jövedelme, akkor kezdtünk a lombikprogramokba.

Sokkal korábban szerettem volna gyereket, az anyagi feltételek nem voltak adottak, utána meg nehezen sikeredett.

Nem tudom :)))

Csak jött! Pedig a két fiú betegen született... Sokat kellett orvoshoz hordanom őket, főleg a nagyobbikat. Akkoriban anyu segített, amiben tudott. Vigyázott a lányra, ha kórházban voltam, néha vásárolt.

Persze, hogy tudta, nem is volt, nem is lesz az elkövetkező száz évben. Hát nem tudom, biztos örült, hogy a havi 160 euróból, amit keresett, még nem kellett mellé adóznia, de azért örült volna, ha állandósítják, tudod.

És fölösleges fellengzősködni, nem putriban élnek, csak szerényebben, mint mondjuk te, aki tudatos vagy és következetes, és van gyeded. Neki meg nincs, mert felénk nincs 3 évig gyed, se semeddig. Nem egy bababarát országban élünk, ahol ha szülsz 3 gyereket, akkor legalásian tíz évig otthon gyereknevelhetsz.

Tudom, nehéz együttérezni olyanokkal, akik csak görgetik a kereket előre, de sehová nem haladnak önhibájukból kívül, mert olyan is van.

Ja, a lemondások! A férjem a múltkor megkérdezte ironikusan, hogy moziba ne vigyen? Rávágtam, hogy sok év után ideje lenne. Láttam rajta, hogy megbántottam. Mert nem tud annyit keresni, hogy ilyen "luxus" beleférjen. Nincs devizahitelünk. OTP van. Épp elég.

Igaz, ahol élünk, nincs is mozi. Csak a szomszéd városokban van.

Engem alapvetően még csak az sem érdekel, hogy mire költik azt a pénzt, amit én adóra befizetek. Azzal sincs bajom, hogy segítsünk azoknak, akiknek szükségük van rá.

Váratlan helyzetek pedig adódnak, nem kérdés, meghalhat a kenyérkereső, kirúghatnak embereket egyik napról a másikra. Amit soha az életben nem tudok megérteni, az az, hogy kárhoztathatja egy ember a saját gyerekét a nélkülözésre, a mélyszegénységre, arra, hogy a születése pillanatában elvegyen tőle lehetőségeket. A gyerek érdeke, vágya egy élhető életre miért alárendeltebb a saját vágyánál?

Bár azt hiszem, költői a kérdés, hiszen a réteg, - amiről honeymoon is beszélt (bocs, ha rosszul elmlékszem a nevedre) azon az érzelmi intelligenciaszinten van, ahol ezek a dilemmák nem léteznek :(

Áprilisban lesz 10 a lányom, márciusban lesz 8 a nagy fiam, és áprilisban lesz 6 a kicsi fiam:)))

De mintha most született volna meg a lány:)))

Hát igen... hozzám közelebb áll ez a fajta felelősségtudat.

Ráadásul a gyerek sem csupa kiszámítható költséggel jár... nekünk pl. az első két év minden tartalékunkat (beleértve a férjem örökségét) elvitte hogy egészséges legyen. Ha nincs ez a pénz, talán kerekesszékben tologatnám, de az biztos, hogy nem ott tartanánk ahol most. Erre nem nagyon szokás gondolni...

Hat éve várom azt a megfelelő anyagi körülményt. Talán egy éven belül el is jutunk oda.

És igenis lehet tudatosan bizonyos szintig előre gondolkodni. Nekünk sosem okozott problémát a megemelkedett frank hitelünket kifizetni és bizony nehéz volt, de sosem kellett kölcsön kérnünk. Bár többször volt, hogy fokhagymás pirítóst vacsoráztunk, mert nem volt a hűtőben más. Na ilyen körülmények közé szüljek gyereket. Pedig nem iszunk, dohányzunk és már a szórakozásról is lemondtunk, csak a net maradt, mint luxus.