Miért nem tudom élvezni a jelent? Miért a rosszon gondolkodom ennyit? (beszélgetős fórum)

Hát, nekem már semmit nem kell a seggem alá tolnod. Mindenem megvan, de azért te dolgozzál, mert különben miből lesz nyugdíjam?

Egyébként villamosmérnök vagyok.

És téged is megkérnélek, hogy mellőzd a személyeskedést.

Általában, az emberek többsége úgy intézi az elmúlás kérdését, hogy ha lehet nincstelen legyen... Nem vagy egyedül az elképzeléseddel.

Ugyan, szóra sem érdemes

Csak ne vedd semmibe, ne legyints rá, mert a test és a lélek együtt ép.

Azt is a szüleidtől kaptad, mármint a szorgalmat, kitartást, stb., és ebben nincs semmi szégyellni való.

Ők azt adják neked, amit tudnak, mert ők a szüleid. Élj vele nyugodtan! Majd ha lesznek gyerekeid, akkor te is hasonlóan fogsz cselekedni.

Ez a lelki mizériát valahogy rázd le magadról. foglald el magad valamivel. Sport, hobby.

Egyszer az egyik nénikém azt mondta, hogy ne agyaljak azon, hogy én se fogok tovább élni, mint anyukám (40 évesen meghalt), mert be fog következni...

Hát de nem?

Nekem is fenekem alá toltak a szüleim, mindent amit tudtak, én meg a gyerekemé alá.

Szép lenne, ha azon járna az agyam, hogy Katt2-nek mit toljak a feneke alá! Főleg, ha még azon is agyalnom kellene, hogy vajon tett e le már annyit az asztalra, hogy érdemesnek tartsam a támogatásomra? Vajon orvost lett vagy építész? Mert akkor talán megérdemelné, na de ha Alekosz (ki az az Alekosz?), akkor lehet, hogy nem?

A gyerekeinket nem azért szeretjük és támogatjuk, mert okosak, szépek és sikeresek, hanem azért, mert a gyerekeink, és nincs feltétel.

Én még arra is figyelek a fenék tolás közben, hogy ha majd meghalok, akkor se kelljen neki foglalkozni a jogi tortúrákkal. Én pl. úgy fogok meghalni, hogy nem lesz semmim, se vagyonom, se adósságom, így a gyerekemnek nem lesz gondja;)

Egyikbe sem. Mindent magamnak teremtettem meg. Családi ház, balatoni nyaraló, autók és egy nagyon zsíros bankbetét.

Egyébként, próbáld meg a személyeskedést mellőzni.

Jó, megmondom.

Nálad az egészség hiányzik, a lelki egészség.

Képzelt betegségek, félelem a jövőtől, állandó szorongásban élsz.

Ezen az úton kellene elindulnod, ezen javítani.

Érdekes! Én se rajtad;)

Irigység.

Azt csinál amit akar, azt tanul amit akar.

Neki ez jutott, majd legyőzi a félelmeit.

Az, hogy neked vannak elképzeléseid, nem biztos, hogy másnak is ilyen elképzeléseinek kell, hogy legyenek...

Ezt a két lehetőséget ismered? Vannak az orvosok, építészek, és az Alekosz félék?

Te melyikbe tartozol? Friderikusz, Alekosz... valószínűleg a másodikba.

Egyáltalán nem veszem felvágásnak.

Hidd el, hogy valami mégis hibádzik. Azt kell megtalálnod, hogy mi, magadnak feltett kérdésekre őszintén válaszolva.

Mindenkinek van miért küzdeni. Vagy nem ismeri fel, hogy miért, vagy nem akarja. Más opció nincs.

Egészség, pénz, szeretet.

Nem létezik olyan ember a világon, akinek mindene megvan.

Ha egészséges és van pénze, szeretet nincs, vagy kevés az életében.

Ha szeretik és egészséges, akkor a pénz kevés.

Szeretik, anyagiakban nincs hiány, de nincs egészség.

Azért, hogy legyen miért küzdeni. Ha megszerzed, ami hiányzik, közben elvész más, hogy újra küzdhess.

Vizsgáld meg, melyik téren van tennivalód, és tegyél érte.

Csak egy kérdésem van. Hogyan sáfárkodtál a kapott anyagiakkal, a lehetőséggel, azzal, hogy semmivel nem kellett foglalkoznod, mindened megvolt, megvan? Lehet, hogy nagy szavak, de mit tettél meg az emberekért, hogy jobb, szebb legyen az életük? Mire jutottál azzal a szabadsággal, amit a pénz tett lehetővé? Esetleg orvos lett belőled és gyógyító? Vagy talán mérnök és csodálatos épületeket tervezel? Vagy mi? Kérdezd meg magadtól, hogy az eddigi életednek mi volt az értelme...

Az, hogy öregszel, meg elmennek a szüleid, nagyszüleid sajnos hozzátartoznak az élethez... Ennél sokkal fontosabb dolgaidnak kellene, hogy legyen.

Bocs, úgy tűnhet, mintha másoltalak volna.

Saját gondolataimat írta le, véletlen szinte szó szerint hasonlókat. :)

Te jó ég!

Erre csak azt tudom mondani, hogy te jó dolgodban jutottál idáig, hogy ilyen dolgokon mélázz.

Már gyerekkorodban bejártátok a fél világot, aztán apuka a feneked alá tolt egy lakást. Boldog párkapcsolatban élsz, és az a legfőbb gondod, hogy meg fognak öregedni a szüleid és a nagyszüleid. Igen. Megöregszenek.

Nekem az jön le az írásodból, mintha attól tartanál, hogy mi lesz veled, ha nem állnak többé melletted. Igen, akkor bizony az élet elvesz tőled valamit. Az anyagiakat.

Ahogy mondod, bizony nem ilyen dolgokon kellene rágódnod.

Azért, mert jó dolgodban nem tudod, hogy mit csinálj.

Szomorú, hogy valakinek az ölébe hullik minden jó, s ahelyett, hogy élvezné, retteg az elvesztésétől.

A múltban ragadva soha nem lesz boldog a jelenünk...

A múltat emlékkénk kell elkönyvelni. ..és tenni valami szuper jó dolgot a jelenben!

Vajon a mostani jelened a jövőben hogyan fogod látni?

Ahogy közeledett a 40.-ik szülinapom, úgy nőtt bennem az ellenállás, hogy én nem akarok megöregedni, és fiatal akarok maradni... és azt hittem megőrülök, mert a napok egyre csak múltak, és az a rettegett nap egyre közelebb került hozzám.

Azon a napon, amikor felébredtem, az első dolgom volt, hogy kezembe vettem egy tükröt, és alaposan elkezdtem szemlélni magam, mi változott rajtam! Aztán elkezdtem röhögni. Semmi változás nem volt, ugyanúgy néztem ki, mint előző nap.

Azt senki nem tudja elkerülni, hogy az idősebb szeretteink ne menjenek el. Ezzel te is tisztában vagy, figyelj oda rájuk még most, amikor veled vannak, segítsd őket, igyekezz minél több örömet szerezni nekik... ezzel töltsd a napodat, ezzel foglald le gondolataidat, és ne azzal, hogy veled mi lesz, ha majd ők már nem lesznek!