Miért nem lehet kijönni a fiús anyósokkal? (beszélgetés)

Kedves Fórum inditó!

Nekem 3 éve van komoly párkapcsolatom, páromék ketten vannak tesók, naná, hogy a párom a fiatalabb. Én az első hónapba már le lettem k*rvázva, mivel elég nagy szám van, és a páromat nem hagyom elkanászodni. Anyja nem igen nevelte, elb*szta a párom életét, befolyásolta egy csomó ideig, stb. Amióta vagyok neki, van rendes szakmája, kicsit felelősségteljesebb lett, meg ilyenek. Jah és persze, én egy szarrágó, büdös k*rva maradtam, az anyósom szemébe. Valaki írta, hogy de hát mégis az anyja... igen, de ez nem jogosítja fel, hogy úgy bánjon a fia barátnőjével/feleségével, mint egy rongyal...

Biztos a kérdező sem azért lakik anyósával, mert annyira szeret, hanem mert most csak erre van keret. Megértem, de amint lehet, tényleg költözzön, mert ha az anyós egyszer azt veszi a fejébe, hogy márpedig, te nem leszel a fiával sokáig, el is fogja érni. Én nem is találkozok vele sokat hál Isten :)

Ez mekkora hülyeség!

Én sem vagyok a fiamba szerelmes, sőt vagyok olyan elfogulatlan, hogy még jóképűnek sem tartom, és ezt nem titkolom.

Ugyan még nem vagyok anyós, de az eddigi barátnői sem panaszkodhatnának rám.

A fiús anyukák is csak azt akarják, hogy a fiúkat szeressék. Esetleg a menyeknek magukba kellene nézni. Lehet nem is az anyós a problémás. Most természetesen nem a szélsőséges esetekre gondolok.

Azért kiváncsi lennék, hogy a fórum inditót mivel bántja az anyósa.

Talán mert valahol az anyósok igenis "szerelmesek" a fiaikba.

És ez így van időtlen idők óta.

Van amelyiknél nem tudatos, hogy piszkálják a fiaik párját, persze némelyik annyira féltékeny, hogy nem tud azon túllépni, hogy már nem ő az egyetlen nő a fia életében.

És persze a kedves "menyecskék" meg abban hibáznak, hogy nem merik megmondani, hogy:

"Én ezt nem így szoktam, nem így szeretem..."

Meg tradíció ide vagy oda, igenis az a legegészségesebb, ha mindenki a saját otthonában éli az életét, és csupán a párjához, gyerekeihez alkalmazkodik.

Szerintem...

60 éves nővel vetélkedek minden nap. A kicsi fiának mindent megcsinál.Felvilágosítást tart,milyen a jó feleség.

Olyan mint ő. Főz, talán elmosogat,csavarog!Ennyi.

Szerintem minél előbb költözzetek el. Ne várjatok még 2 évet.

Én korábban mindig mondtam, hogy bármi lesz is, anyóshoz nem költözök, se anyámékhoz a férjemmel.

Mindegy hogy hogyan, csak külön. Úgyhogy közös jövőnket albérletben kezdtük, majd később vettünk lakás..

Nem jó ötlet összeköltözni anyóssal...Mindig neked kell alkalmazkodni, konfliktus hegyekben..Á, kibírhatatlan..

Nekem egyik anyósommal se volt jó a viszonyom.

Az első férjemnél egy szem gyerek volt és az volt hogy elveszem a kicsi fiát.

Mikor elhagytam a párom nagyrészt miatta és már a második férjemmel voltam akkor akart vissza szerezni a fiának addigra esett le neki hogy nem vettem volna el tőle!

A másodikkal hiába volt egy húga is nem találtuk a közös nevezőt és mindig megvolt a 2 lépés távolság.

A mostani férjem anyukáját meg nem ismerhettem meg mert mielőtt összejöttünk 1 hónappal halt meg,pedig a párom szerint jól kijöttünk volna,na ezt sose tudom meg.

De egy biztos a fiús anyukák főlen ahol egy szem fiú van az a legrosszabb.

Sajnos sok mindent nem tudsz tenni. Nálam is ez ment 7gyönyörű évig. Nem könnyű...

A párodnak az anyukája, bármilyen rossz természete is van. Anno én mentem folyton anyóshoz, nem is lehetett máshogy, mert 4 évig nem külön laktunk, hanem nálunk is és a pároméknál is voltunk. Kénytelen voltam alkalmazkodni. Sehogy sem feleltem meg, pedig akárhányszor kórházban volt én mindig mentem hozzá, fogtam a kezét ha rosszul volt, ha sírt, aztán ezt mindig elfelejtette. Mikor végül különmentünk kikattant, hogy a kisfia mikor talál olyant mint én. Kiérti ezt??!

A lényeg, hogy ha nehéz is, de szereted a párod, akkor felültudsz kerekedni ezen, ha nem ,akkor ő győzött!