Miért nehéz magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk? (beszélgetés)
Mitől lennél elégedett magaddal?
A szépség azt mondják mulandó. Az igazi szépség belülről fakad!:D
Jaj,hát ez sajnos pokoli egyszerű.Néz és lát az ember.
Ha valaki nem múlja messze alul az átlagot, akkor minden lehetősége megvan az elégedettségre. Hiú vagyok, és én olyan maszlaggal nem értek egyet, hogy igazán csak a belső, ami majd elvakítja a napot, de az embert alapvetően szellemi lénylek fogom fel. Ennek okán magának kell a tudatával megteremteni az elégedettséget.
Akkor te elsősorban önmagad miatt vállalkoztál a műtétre, és így már elfogadod Önmagad... :D
te végigmentél egy úton, ami sokunknak gondot okoz, irigyellek érte! :D Ha elfogadni, és megszeretni önmagunk, énszerintem a legnehezebb dolgok egyike!
Nekem fülplasztikám volt. Két akkora "izé" volt a fejemen, mint dumbónak, és porc sem volt benne, szóval elég érdekesen néztek ki. Kicsi korom óta csúfoltak miatta. De ha nem csúfoltak volna akkor is zavart volna, nagyon elrontja az összhatást. Soha nem hordtam összefogva a hajamat, de a kiengedett hajam alól is kilógtak. Utáltam őket. 4éve volt a műtétem és sokkal jobban érzem magamat így.
Mi az összehasonlítási alapod, miből gondolod, hogy te csúnyább vagy, mint a nők általában?
pedig nem vagyok a mai ideál, de eszem van nagyképűség nélkül)
Ha vékonyabb lennék és a fejemet sem kellene inkább zsákban hordani,nagyon könnyen el tudnám fogadni magam.Igy meg mit fogadjak el??Hogy szánakoznak rajtam az emberek?Jó,teszek rá,de attól még az elfogadást nem igazán segíti. :(
Mi az ami legkevésbé tetszik magadnak magadon, és hogy fogadod el?
Ja, csak manapság azt látom, hoogy nem egyszerűen szépnek, hanem tökéletesnek kell lenni. Egy csodásan szép emberen sem fér el egy izzadt hónalj vagy néhány anyajegy. Máris hátrányban van azokkal szemben ,akiken nincs izzadtságfolt vagy anyajegy.
"make me... beautiful
perfect soul
perfect mind
perfect face
a perfect... lie"
Igazán az tud felülemelkedni a szépségen, akinek megvan.
Van, amit én is megműttetnék, de ez nem esztétikai dolog.
Én "kés alá feküdnék" több minden miatt is, a pénzt is, a fájdalmat is megérné, de képtelenség változtatni. Marad, hogy elfogadom a hibáim jobb híján, vagy bízok benne, hogy egy nap egy scifiben ébredek :P
Nagy adag leszaromság kell, mert az elégedettséghez, ami alapfeltétele az előbbrejutásnak, gátja ha a bajok felett pityergünk.
Sziasztok!
Még most kezdem magam elfogadni, vannak testrészeim már amik tetszenek. Persze sokat tornázom, minden nap gyalogolok munkába és haza. A lábamat már elfogadom, olyan amit szerettem volna. A többi részemen még van mit formálni.
Régen nekem is volt egy olyan, hogy másnak akartam megfelelni, nem önmagamnak. Mostmár más nem érdekel. Önmagamat akarom elfogadni és úgy, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
Plasztikai műtétbe soha sem mennék bele.
Szerintem is tökéletességre vágyunk, és ez így természetes.
A kor szerint is szép és csinos emberek hajtogatják, hogy a belső a legfontosabb. Érdekes, hogy ennek ellenére a külsejük miatt tetszenek másoknak.
Igen, valóban a tökéletességre vagyunk, aztán megérik az ember arra, hogy elfogadja magát.
Szerintem is, bár egy kis optikai tuning sosem árt..;)
nem tudom, talán, mert a tökéletességre vágyunk.. Nekem nagyon sok év után sikerült elfogadni, sőt megszeretni magam.
Az, hogy jó vagy nem jó ez a kritika, az nem változtat azon, hogy folyamatosan kritizálnak minket ,ha eltérünk az ideáltól. És még mondaniuk sem kell, elég ha látjuk, a tőlünk ideálisabb valaki előnyeit a többiek megnyilvánulásai által.
Az igazi szépség belülről fakad.
Mi a szépség? Amikor minden egyben van, nem a tökéletes, megálmodott szépségre gondolok, hanem amikor valakiből úgy egyben az sugárzik, hogy jó a haja, szépen ápolt, az arca kellemes (akár szépen sminkelt), sokat mosolyog, bármilyen is az alkata ennek megfelelően öltözködik, ruházata egyedi, stílusos...sugárzó, kellemes ember.
Én elégedett vagyok magammal, egy dolog amivel nagyon nem: a lábaim. De hát, ez van most már hozzám tartoznak, ha tetszik , ha nem...:)) Mivel orvosolom? Nagyon sok és szép nadrágom van:DD
A tv reklámokban, nagyon sokszor gyönyörű lábú nőket látok, akkor elengedek egy sóhajt...aztán minden megy tovább. Ennyi...:)
Oké, ezt én is érzem, nekem is vannak barátaim, "jóakaróim" ne adj Isten közeli családtagjaim, akik kritizálnak. De biztos, hogy jó ez a fajta kritika? Az biztos, hogy ezzel én nehezebben fogadom el magam olyannak, amilyen vagyok, és egyfajta hiányérzetem van tőle, és egy folyamatos megfelelési kényszer, s amit én hibának érzek, hogy nem magamnak akarok megfelelni, hanem másoknak...
Mert gyakran a többiek sem fogadnak el minket olyannak amilyenek vagyunk. Ilyen egyszerű. Halljuk a megjegyzéseket, külsőnkkel kapcsolatos változtatási jótanácsokat, így rájövünk hogy nem vagyunk tökéletesek. Akinek túl sokfélét mondanak, az meg arra jön rá, hogy nagyon nem tökéletes.
Sokszor találkozom olyan fórumokkal, hogy ki, hogy akart, kellett lefogynia, ki milyen plasztikai műtétre vállalkozik azért, hogy szép legyen, de engem érdekelne, hogy mi a szépség? Kinek mit jelent szépnek, önmagával elégedettnek lenni, és miét olyan nehéz ezt elérni? Nem általánosságok érdekelnek, hanem a ti saját érzéseitek. Én is érzem, hogy mit sugároz a TV, a divatlapok, de nektek mi a fő bajotok magatokkal, és ezt a problémát hogy orvosoljátok, hogy egészséges legyen a lelketek. Akinek ez plasztikai műtéttel sikerült, milyen lelki mélységű út vezetett odáig, hogy úgy érezze vállalja a fájdalmas műtétet, csakhogy jól érezze magát, és az utána segített?
További ajánlott fórumok: