Miért nem tudjuk olyannak elfogadni magunkat, amilyenek vagyunk? (tudásbázis kérdés)

Nagyon fontos, hogy a szüleink milyennek fogadtak el minket anno.

Aki otthon azt érezte, minden hibája ellenére szeretik és olyannak szeretik, amilyen, annak ez könnyebben megy.

Akit állandóan cseszegettek - persze, "szigorúan nevelő célzattal" :-( - mindegy, hogy külső, vagy belső tulajdonság miatt, annak általában később nehezebben megy ez az "önelfogadás".

Viszont ezen lehet javítani.

Csak marha nehéz.

Hát nem jó szemüveget adtál neki.

Szerintem be kellene iratnod egy képzőművészeti tanfolyamra:)), ahol Rubens munkásságát tanítják.

En a Pradoban eredetiben mutogattam neki, de huzogatta a szajat, szerinte nagyon rondak azok a nok a festmenyeken.

Nalunk nem jon ez be.

Mert képtelenség a sok hülye nőideálnak (amit a pasik találtak ki)megfelelni:)

Mire elfogadjuk magunkat úgy ahogy vagyunk, addigra már reménytelenül és visszavonhatatlanul megöregedtünk ..

Fantasztikusak ezek a levelek, mármint ami a "magamelfogadásáról" szólnak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy aki elfogadja magát pár kiló felesleggel az nem akar karcsúbb lenni.

Csak azt jelenti, aki megszereti magát olyannak, amilyen, az el fogja érni a hőnáhított (de reális) súlyát.

Egy 53 éves nő (mint én) 172 csm magassággal nem áhítozzon 65 kg-ra mert a bőr lötyögne rajta,

Reálisan álmondja meg a 80 kg. Vagy mint én: 80 kg alatt 1 kilóval:)

Ja és nem agyonkoplalással, terercseléssel, meg ilyesmivel, hanem ésszerű étkezéssel belső béke megteremtésével, sétával.

KÉRETIK TOVÁBB VALLANI!!!

Önvallomás....

Holnapután leszek 30. lakásfelújítás van, és ma, amikor vertem le a vakolatot a fürdőszobaplafonról, hullott bele a szemembe, egy ből kimosta a könnyem a port... és nem is tudom, mi volt a bajom... Lefürödtem, kitakarítottam...kijöttem, és bementem a szobába, rendet rakni a szekrényemben. Azokat, amik nem voltak jók, mert 2 kg pluszban vagyok, beletettem egy szatyorba, és elsüllyesztettem, majd elajándékozom. Van közte olyan is, amivel ekövettem azt a hibát, hogy jó áron vettem, majd belefogyok címszóval, de nem fogytam :)

Mit akarok? 30 vagyok, és jó nő :) A Férjemnek tetszem, és szerencsére megkapom azt az elismerő pillantást az idegen férfiaktól is, ami egy nőnek mindig jólesik. 30 vagyok, és feszes. Kis homlokránc, ha rádolgozok icipici szarkalábak, de rövidlátó vagyok:) Azt, amit megtehetek azért, hogy jobban nézzek ki és egészséges legyek, elkövetem: próbálok egsézségesen enni, sportolok, nem dohányzom, nem iszom. És van egy gyermekem is, el ne felejtsem :), szülés után is jó csaj vagyok.

Mondhatja valaki, hogy mekkora arcom van, de most muszáj kicsit magamat fényeznem, hogy kibéküljek a ténnyel, hogy átlépem a 3.x-et.. á, ezt csak a nők érthetik :) nem elkeseredve vagyok, de ez egy fordulópont, és meg kell állni elgondolkodni.

megpróbálom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. :)

Szerintem külön kell választani azt, amikor egészségügyi okokból kell életmódot változtatni. Olyankor ez nem hiúság kérdése, meg kell csinálni és kész, mert a pillanatnyi kellemetlenségek még mindig jobbak, mint az esetleges szövődmények.

Én mindig is küszködtem súlyfelesleggel, már gyermekkoromban is. Nekem is van felesleg, a "versenysúlyomhoz" képest 8 kg. Volt idő, amikor vágytam arra, hogy vékony, modell-alakom legyen, aztán egyszer, vagy 5 éve sikerült is 14 kg-t fogynom, cirka egy év alatt. Nem fogyóztam, a stressz okozta, nem bírtam enni, a végén már ott tartottam, hogy csokit ettem csokival, hogy valami energiát mégis bevigyek. Csinos voltam, de a melleim is lefogytak, ezt utáltam. Meg azt, hogy egy ásványvizes flakon kupakját se bírtam lecsavarni, nem éreztem így jól magam. Aztán a stresszes helyzetnek vége lett, és szépen visszajöttek a kilók.

Most elkezdtem tornázni, meg odafigyelni arra, hogy mit eszek, de nem elsősorban a fogyás miatt, hanem mert eltunyultam, és ezt a közérzetemen és a hangulatomon is éreztem. Most jól érzem magam, és az sem érdekel, hogy van felesleg.

Amikor rámjött, a "dagadt disznó vagy" hangulat, feltettem magamnak a kérdés. Mi változik, ha átmégy "anorexiásba"? Megoldódnak a gondjaid? Minden happy lesz? A válaszom mindig az volt, hogy nem, nem.

Szóval nekem így sikerült elfogadni magam.

Én azt hittem, hogy túl vagyok már azon a ponton, hogy változtassak magamon. De csak egy apró dolog kellett ahhoz, hogy rájöjjek, még mindig nem adtam fel. Talán túl sok olyan dolog ér, ami arra ösztökél, hogy igenis meg tudom csinálni.

Még csak most kezdek igazán rájönni, hogy nőből vagyok.

Szerintem irjon ide mindenki olyan, akitudja fogadni magát, pontosabban, hogy hogyan jutott el az elfogadásig.

Biztos erőt merítenének a "háborgók"

Mert olyanok akarunk lenni, mint azok, akikre a többség azt mondja: ez szép.

Mintákat, példaképeket, ideálokat (trendet)követünk, hajszolunk... sajnos.

Mert nőből vagyunk és törekszünk mindig a tökéletesre szebbre és jobbra:) Ez nem baj, mert azt jelenti, hogy van igényünk, az pedig edzi az akaratot és tenni akarásra késztet.

Magammal nem vagyok kibékülve, szeretem ha a tükörből egy elégedett ápolt mosolygós nő néz vissza rám ha belenézek.

Sziasztok!

Az én véleményem az, hogy azért, mert a szüleink nem tanítottak meg rá, mint ahogyan az előző generációk szülei sem tanították meg gyeremekeiket arra, hogyan kell szeretni, hiszen mindig valaminek meg kellett feleni. Most jött el a Vízöntő kora, ami a ma nagyon felkapott spirituális fejlődést megengedi, és éppen ezért ma már mindenki megtalálhatja a megfelelő segítséget ahhoz, hogy megtalálja és szeresse önmagát, és onnantól kezdve változik meg az élete és körülményei. Én is most kezdtem el 31 évesen igénybe venni ezeket a segítségeket, és mindenkit biztosíthatok arról, hogy segítenek is!

Szép napot! Ipi