Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Miért nem tudjuk olyannak elfogadni magunkat, amilyenek vagyunk? fórum

Miért nem tudjuk olyannak elfogadni magunkat, amilyenek vagyunk? (tudásbázis kérdés)


1 2
2009. jún. 14. 17:13
Mert hülyék vagyunk.Én is.Pedig mennyivel jobb lenne elégedetten élni,mindíg mosolyogni,boldognak lenni.De mindíg találunk valami kivetnivalót magunkon és ez megkeseríti az életünket.Nevezhetem ezt enyhe paranoianak is,mert lehet,hogy mindenki másnak jók vagyunk,csak magunknak nem.Én is szeretném elfogadni magam olyannak,amilyen vagyok,de nem megy.Az előttem szólókhoz képest pont az ellenkezője miatt.175 cm magas vagyok és 55 kg.Úgy is írhatnám,hogy elöl deszka hátul léc.Ez sem jó,valóban.De én meg képtelen vagyok hízni.Pedig szültem már,van egy fiam,a korom sem tinager kor már,31 vagyok.Pedig jó lenne boldognak lenni,de mindíg csak azon rágódom,hogy tudnék változtatni magamon,hátha úgy jobban tetszem majd a páromnak.(Sose mondta,hogy ne tetszenék neki,sőt!)Ez van.
2009. máj. 3. 14:14
Azért mert a mai világban az a fontos miben vagy , milyen a hajd az alakod, és meg akarunk felelni mindenkinek .Akiket lehet okolni az a MÉDIA!!! a rengeteg tökéletes nővel és pasival.Hálistennek nekem nincsen velük gondom de nagyon sok embernek igen.És a végén belefáradnak és utána jön az alkohól és stb..Hát ezért men jó nekünk semmi.
2008. okt. 4. 14:47
szerintem maradjunk meg olyannak ami természetes. nem szeretem a műdolgokat.
2008. okt. 4. 01:45
Mert az eredetünket, múltunkat:nem ismerjük,ha ismerjük szégyelljük..Esetleg a Másiké szebb, jobb..könnyebb Neki legalább is azt hisszük, gondoljuk.
28. direne
2008. márc. 4. 13:24

Nagyon fontos, hogy a szüleink milyennek fogadtak el minket anno.

Aki otthon azt érezte, minden hibája ellenére szeretik és olyannak szeretik, amilyen, annak ez könnyebben megy.

Akit állandóan cseszegettek - persze, "szigorúan nevelő célzattal" :-( - mindegy, hogy külső, vagy belső tulajdonság miatt, annak általában később nehezebben megy ez az "önelfogadás".

Viszont ezen lehet javítani.

Csak marha nehéz.

2008. jan. 10. 18:54
Úgy látszik elfogytak az ötletek.
26. 4b6a2525df (válaszként erre: 25. - 1a50c86bb0)
2007. aug. 27. 13:56

Hát nem jó szemüveget adtál neki.

Szerintem be kellene iratnod egy képzőművészeti tanfolyamra:)), ahol Rubens munkásságát tanítják.

25. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 21. - 4b6a2525df)
2007. aug. 26. 20:55

En a Pradoban eredetiben mutogattam neki, de huzogatta a szajat, szerinte nagyon rondak azok a nok a festmenyeken.

Nalunk nem jon ez be.

24. 4b6a2525df (válaszként erre: 23. - Ppiiccii)
2007. aug. 26. 18:59
Látjátok, hogy csak nézőpont kérdése a súlyunk?
23. ppiiccii (válaszként erre: 21. - 4b6a2525df)
2007. aug. 26. 12:56
Hogy én erre nem gondoltam?
22. rosewood (válaszként erre: 21. - 4b6a2525df)
2007. aug. 26. 12:13
EZ nagyon jóóóóóóóóóóóóóóó! :))))
21. 4b6a2525df (válaszként erre: 20. - 9778ca1817)
2007. aug. 26. 06:22
A pasiknak kell venni aegy Rubens életéről szóló könyvet, ami tele van a képeivel:)) és máris a mi alakunk lesz az ideális nekik:)
2007. aug. 21. 15:10

Mert képtelenség a sok hülye nőideálnak (amit a pasik találtak ki)megfelelni:)

Mire elfogadjuk magunkat úgy ahogy vagyunk, addigra már reménytelenül és visszavonhatatlanul megöregedtünk ..

19. 4b6a2525df (válaszként erre: 18. - Rosewood)
2007. aug. 19. 16:54
Szerencséd van, mert messze vagy a középkorúságtól és az elhízástól is:)
2007. aug. 19. 15:47
Amikor egy középkorú ember annyira lefogy, amennyire azt a nagykönyv tanácsolja, akkor olyan, mintha beteg lenne... a bőr nem tud úgy igazodni, ahogy fiatalabb korban, és akkor sem mindenkié. (Az enyém pl nem jó... lazák a kötőszöveteim, hiába.. persze lehetne kozmetikai és orvosi megoldát is találni rá, de nincs rá módom, és ha lenne, sem biztos, hogy megcsináltatnám!)
17. Rozália (válaszként erre: 16. - 4b6a2525df)
2007. aug. 19. 06:33
Egyetértek Veled. Én 10 cm-rel alacsonyabb vagyok, és én is - az hiszem reálisan - a 69 kg-ra törekszem. Korunk egyezik, de az én "ideális" súlyom 55 kg körül lenne. Hülyeség. Hát hogy néznék ki?!
2007. aug. 18. 17:28

Fantasztikusak ezek a levelek, mármint ami a "magamelfogadásáról" szólnak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy aki elfogadja magát pár kiló felesleggel az nem akar karcsúbb lenni.

Csak azt jelenti, aki megszereti magát olyannak, amilyen, az el fogja érni a hőnáhított (de reális) súlyát.

Egy 53 éves nő (mint én) 172 csm magassággal nem áhítozzon 65 kg-ra mert a bőr lötyögne rajta,

Reálisan álmondja meg a 80 kg. Vagy mint én: 80 kg alatt 1 kilóval:)

Ja és nem agyonkoplalással, terercseléssel, meg ilyesmivel, hanem ésszerű étkezéssel belső béke megteremtésével, sétával.


KÉRETIK TOVÁBB VALLANI!!!

2007. aug. 18. 16:31

Önvallomás....

Holnapután leszek 30. lakásfelújítás van, és ma, amikor vertem le a vakolatot a fürdőszobaplafonról, hullott bele a szemembe, egy ből kimosta a könnyem a port... és nem is tudom, mi volt a bajom... Lefürödtem, kitakarítottam...kijöttem, és bementem a szobába, rendet rakni a szekrényemben. Azokat, amik nem voltak jók, mert 2 kg pluszban vagyok, beletettem egy szatyorba, és elsüllyesztettem, majd elajándékozom. Van közte olyan is, amivel ekövettem azt a hibát, hogy jó áron vettem, majd belefogyok címszóval, de nem fogytam :)

Mit akarok? 30 vagyok, és jó nő :) A Férjemnek tetszem, és szerencsére megkapom azt az elismerő pillantást az idegen férfiaktól is, ami egy nőnek mindig jólesik. 30 vagyok, és feszes. Kis homlokránc, ha rádolgozok icipici szarkalábak, de rövidlátó vagyok:) Azt, amit megtehetek azért, hogy jobban nézzek ki és egészséges legyek, elkövetem: próbálok egsézségesen enni, sportolok, nem dohányzom, nem iszom. És van egy gyermekem is, el ne felejtsem :), szülés után is jó csaj vagyok.

Mondhatja valaki, hogy mekkora arcom van, de most muszáj kicsit magamat fényeznem, hogy kibéküljek a ténnyel, hogy átlépem a 3.x-et.. á, ezt csak a nők érthetik :) nem elkeseredve vagyok, de ez egy fordulópont, és meg kell állni elgondolkodni.

megpróbálom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. :)

2007. aug. 18. 14:31
Ez érdekes kérdés. Nézegetem a 20-27 éves kori képeimet (27 évesen, diplomaosztómon volt a legkevesebb a súlyom, de akkor sem voltam elég jó magamnak). Most mit nem adnék negyed olyan alakért. Valahogy mégis most harmonikusabban viszonyulok önmagamhoz. Talán, mert letettem valamit már az asztalra. Rendben a házasságom, van egy kislányom, van munkám, szóval aki úgy általában viszonylag elégedett, az nem vacakol pár kilón, szerintem. Nézem a mostani 20-26 éves korosztályt: ragyogó szép lányok, de közben mísz p...-ák, mert az elégedetlenségük ül ki az arcukra. Rokonságunkban is van egy 27 éves lány. Esküszöm, modell lehetne, de rá van írva az arcára az életundor. Begolyózik lassan az állandó nem evéstől, a testtekercseléstől, a szuperszónikus zsírmérő mérlegétől. És néz rám értetlenkedve, hogy én a 41 évemmel, a túlsúlyommal csendesen mosolygok. Talán ha egy nő megérik, akkor harmóniába is kerül önmagával. Ez persze nem elhanyagoltságot jelent, hajam, bőröm, műkörmöm, ruházatom az oké, de 10 kiló plusz miatt nem leszek egy elégedetlen mísz banya.
13. Szuszika (válaszként erre: 12. - 4b6a2525df)
2007. aug. 18. 08:26

Szerintem külön kell választani azt, amikor egészségügyi okokból kell életmódot változtatni. Olyankor ez nem hiúság kérdése, meg kell csinálni és kész, mert a pillanatnyi kellemetlenségek még mindig jobbak, mint az esetleges szövődmények.


Én mindig is küszködtem súlyfelesleggel, már gyermekkoromban is. Nekem is van felesleg, a "versenysúlyomhoz" képest 8 kg. Volt idő, amikor vágytam arra, hogy vékony, modell-alakom legyen, aztán egyszer, vagy 5 éve sikerült is 14 kg-t fogynom, cirka egy év alatt. Nem fogyóztam, a stressz okozta, nem bírtam enni, a végén már ott tartottam, hogy csokit ettem csokival, hogy valami energiát mégis bevigyek. Csinos voltam, de a melleim is lefogytak, ezt utáltam. Meg azt, hogy egy ásványvizes flakon kupakját se bírtam lecsavarni, nem éreztem így jól magam. Aztán a stresszes helyzetnek vége lett, és szépen visszajöttek a kilók.


Most elkezdtem tornázni, meg odafigyelni arra, hogy mit eszek, de nem elsősorban a fogyás miatt, hanem mert eltunyultam, és ezt a közérzetemen és a hangulatomon is éreztem. Most jól érzem magam, és az sem érdekel, hogy van felesleg.


Amikor rámjött, a "dagadt disznó vagy" hangulat, feltettem magamnak a kérdés. Mi változik, ha átmégy "anorexiásba"? Megoldódnak a gondjaid? Minden happy lesz? A válaszom mindig az volt, hogy nem, nem.


Szóval nekem így sikerült elfogadni magam.

12. 4b6a2525df (válaszként erre: 11. - Ppiiccii)
2007. aug. 18. 07:32
Te 10 évvel fiatalabb vagy nálam:)És még én sem vagyok túl azon, hogy változtassak, csakhogy nem a másnak megfelelés miatt, hanem a saját egészségem érdekében. És amikor ezt úgy igazán el tudja határozni az embert (mármint azt, hogy csak magamért) nem rohangál minden reggel a mérlegre. Nem lesz rossz a napja, ha éppen nem fogyott egy dekát sem, nem esik pánikba, sem túlzásokba a fogyást illetően. Egyszerűen bölcs lesz:)
2007. aug. 18. 07:11

Én azt hittem, hogy túl vagyok már azon a ponton, hogy változtassak magamon. De csak egy apró dolog kellett ahhoz, hogy rájöjjek, még mindig nem adtam fel. Talán túl sok olyan dolog ér, ami arra ösztökél, hogy igenis meg tudom csinálni.

Még csak most kezdek igazán rájönni, hogy nőből vagyok.

2007. aug. 14. 08:25

Szerintem irjon ide mindenki olyan, akitudja fogadni magát, pontosabban, hogy hogyan jutott el az elfogadásig.

Biztos erőt merítenének a "háborgók"

2007. aug. 13. 09:57
Nekem is sikerült elfogadnom magam. Teljesen jó így.
2007. aug. 11. 14:35
Én egyébként eljutottam arra a szintre, hogy elfogadom magam olyannak amilyen vagyok (vannak fenn képek rólam) 53 éves vagyok, mi a fenét akarok még? Csak a gond az, hogy a térdeim nem igen szeretik a felettük elhelyezkedő súlyt, így belekezdtem egy orovosi diétába.
2007. aug. 11. 13:13
Mert más az amit a tükörbe látunk,és az nem eggyezik a mi izlésünkkel:(.
2007. aug. 11. 12:43

Mert olyanok akarunk lenni, mint azok, akikre a többség azt mondja: ez szép.

Mintákat, példaképeket, ideálokat (trendet)követünk, hajszolunk... sajnos.

5. NOA
2007. aug. 11. 10:54

Mert nőből vagyunk és törekszünk mindig a tökéletesre szebbre és jobbra:) Ez nem baj, mert azt jelenti, hogy van igényünk, az pedig edzi az akaratot és tenni akarásra késztet.

Magammal nem vagyok kibékülve, szeretem ha a tükörből egy elégedett ápolt mosolygós nő néz vissza rám ha belenézek.

4. ipi
2007. aug. 11. 09:28

Sziasztok!

Az én véleményem az, hogy azért, mert a szüleink nem tanítottak meg rá, mint ahogyan az előző generációk szülei sem tanították meg gyeremekeiket arra, hogyan kell szeretni, hiszen mindig valaminek meg kellett feleni. Most jött el a Vízöntő kora, ami a ma nagyon felkapott spirituális fejlődést megengedi, és éppen ezért ma már mindenki megtalálhatja a megfelelő segítséget ahhoz, hogy megtalálja és szeresse önmagát, és onnantól kezdve változik meg az élete és körülményei. Én is most kezdtem el 31 évesen igénybe venni ezeket a segítségeket, és mindenkit biztosíthatok arról, hogy segítenek is!

Szép napot! Ipi

3. h.editke (válaszként erre: 2. - 4b6a2525df)
2007. aug. 11. 00:08
Tökéletesen egyetértek Veled.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook