Miért nehéz magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk? (beszélgetés)

Akkor jó:) :) :)

de 1 fos naptól iyleneket gondolni...

Bár igazad van:itt legalább kiadhatod a mérged,nem bántasz vele senkit:)

Szintén. Az utolsó mondat a kulcsszó. :)

Tudod, én kívülről marha keménynek látszom, és azt is tudom, hogy az önsajnálatba nem fulladhatok bele, különben lehúzhatnám a redőnyt, és az megint qrva sok meló lenne mire magamhoz térnék. :)))

Itt már ki is mondtad a megoldást. Ne másoknak akarj megfelelni, hanem magadnak! "Szerető" környezetünk nap mint nap azt akarja elhitetni velünk, hogy akkor leszünk jók, ha azt csináljuk, amit mondanak, és ha olyanok leszünk, mint ők... én ebbe betegedtem bele - a folyamatos megfelelési kényszerbe, aztán mindig azt láttam, hogy soha nem voltam jó.

Már nem érdekel, ki mit mond rólam, mert rájöttem, hogy sokkal jobb vagyok annál, mint amilyenné ők valaha is válhatnak... és ha hiszed, ha nem, a gyógyulás útjára léptem :D

Nagyon igaz , nehéz megfelelni mindenkinek :)))

A nézőpontok nagyon változatosak ,mint egy színdarabban!:)))

Pl. A bíró egy jogi vitában bíráskodik .Az egyik fél nem kis szónoki tehetséggel adja elő érveit.A bíró le van nyűgözve "Önnek igaza van!"kiáltja.

"Egy pillanat"-kér szót a másik fél,majd ő is előadja nem kevésbé meggyőző érveit.

"Á hogyne !"kiáltja a bíró-"Önnek igaza van."

A törvényszéki írnok illedelmesen köhint:"Megbocsásson ,uram,de mindkettőjüknek nem lehet igaza!"

A bíró megáll egy pillanatra "Nem ,az tényleg nem lehet-ismeri el.-Önnek igaza van "

Nincs bajom az élettel, szeretek élni, és nyoma sincs annak ha épp a lelki nyavalyáimmal küzdök.

Ha elkap a gépszíj, az viszont látványos, és néha bánom, hogy hülye vagyok. (összetörök egy két holmit, csapkodok, de utána jó) :))

Tényleg leszarom, hogy ki mit gondol(nem volt ez mindig így, hisz erősen diktálták belém a "viselkedj, mit szólnak majd mások" szöveget, egészen addig még teljesen gátlásossá tettek). Ezt is nehezen gyűrtem le, de sikerült. Pont úgy mint megannyi mást amivel otthon elnyomtak. Köszönöm a jellemzést, így sem akarok kapcsolatot. ;))

Gondolod, hogy egy hosszú távú kapcsolatban is így bánnának veled, gondolod, hogy ezzel könnyebb feldolgozni azt amit mondtak?

(Érdekes, hogy szeretem Anyukámat, mégis a terhességem elején, szabályosan bulémiába hajtott, hogy akárhányszor csak találkoztunk midig hajtogatta, hogy nem szabad sokat hízzak, nem volt elég az émelygés, sokszor úgy éreztem azért hányok, mert bűntudatom van, hogy ettem. Sajnáltam, hogy ha tudat alatt is de ezzel "kellett" foglalkoznom ahelyett, hogy maradéktalanul örültem volna az eseményeknek... )

Ez rettenetes. :(

Ezeket nem könnyű kiiktatni az ember életéből, főleg ha olyan mondja, akitől igazán nem várná.

Én is mindig megkaptam. Örökre nyomott hagyott bennem, ezért nem akarok hosszútávú kapcsolatot, házasságot, felejtős. Mondhat bárki bármit, ez már örökre így marad. Ezt csak én tudom.

Szerintem tudja az emberek többsége,aki ilyeneket beszél,hogy ez nem lesz jó hatással,de nem érdekli őket.A hatalmukat fejezik így ki,élvezik,hogy el tudnak rontani dolgokat.Ha már megjavítani,vagy teremteni nem tudnak.

Ez a válaszom vki másnak is,aki azt kérdezte,mért kap az ember kevés bókot,hanem sokszor inkább negatív kritikát másoktól.

Gondolom,neked kéne empatikusnak lenned a mások nyomorával,ők meg nem azok a tiéddel...A faxságok meg ellened mennek,felteszem.

Ha eltaláltam,akkor ossz ki pár maflást azoknak,akik rád telepednek,hogy tolják odébb a bicajt,te meg élhetsz normális életet.Persze önzőnek fognak gondolni,de ez nem baj.

Lehet,hogy jó pszichopatának lenni,kényelmes,h nem kell törődni(vagyis nem is tud) mások véleményével,de a környezetében kevés ember marad meg.

Ha nagyon melléfogtam az eszmefuttatásommal,elnézésedet kérem.