Miért kevés a szeretet, amit kapok? (beszélgetős fórum)

"Miből fakadhat ez a hiányom?"

Elképzelhető, hogy nem kapsz annyi figyelmet mint amennyit adsz. Nem kérdezik meg tőled úgy hogy hogy érzed magad, hogy érezd a kérdésből, tényleg érdekli a kérdezőt. Lehet hogy nem kapsz annyi támogatást sem amennyit adsz. Az ember magában még tudattalanul is mérlegel. Adok-kapok az élet. Ha te túlteljesítesz másoknál, abból adódhat hiányérzeted.

Ha nem ez van veled akkr bocs. Magamból indultam ki. :)

Gunagriha szavai csengenek vissza :)

Amúgy teljesen egyetértek.

Talán mégse volt minden kerek gyerekkorodban.

Menj el egy családállításra. Ott meglepő választ kapsz.

Ha komolyan érdekel.

Nekem erről kicsit az "tanmese" jutott eszembe ,,amikor elmegy a bölcshöz a családfő,,és panaszkodik hogy alig férnek el a házban.

A bölcs azt javasolja neki ,,1 hétre vigyék be a házba a kecskéket,kutyát, stb.

Aztán egy hét múlva arra jár a bölcs és beszól hozzájuk hogy mostmár kiengedhetik az állatokat.

Ki is engedik őket,,és lám nem győznek hálálkodni a bölcs embernek,,,,mert hogy mennyi helyük lett és milyen szépen elférnek:))

Azt hiszem ha valami"véletlen" folytán úgy 1 hétre eltűnne mindaz ami körülötted van,,Jobban tudnád értékelni.

De ez csak egy mese....

A szeretet nagyon furcsa dolog. Teljesen másként működik, mint bármi más.

A szeretetből minél többet adsz másoknak, annál többet kapsz vissza! Még egy titka van a szeretet működésének: először nagyon-nagyon sokat kell adni ahhoz, hogy elkezdjen visszafelé is áramlani.

És ezt ne csak a családodra értsd. A szeretet egy érzés, de a mások felé nyújtott önzetlen segítség, egy jó szó, egy mosoly, amely szívből fakad, mind-mind szeretetet generál, és azt kapod idővel vissza. És nem azoktól, akiknek adod, hanem elsősorban olyan emberektől, akiket ma még nem is ismersz. Mert a szeretet terjed, nő és növekszik, és ha elindítasz valamelyik irányba egy picinyke darabot belőle, bejárva a maga útját, megsokszorozva tér vissza hozzád.

Felnőttek a gyerekek, megszokásból, rutinból élitek a hétköznapokat. Kezdj el keresni magadnak új célokat, új feladatokat, ahol kipróbálhatod önmagadat, ahol még megmutathatod önmagadnak és a világnak, mi minden érték, szép és jó van benned.

Sziasztok!

40-es èveimben járó, kétgyermekes anyuka vagyok. Rendezett anyagi körülményekkel, férjjel, kívülálló számára idilli èlettel.

Hàzassàgunkat felőrölte a gyereknevelès, a rohanó életmód. Nincsenek problémák, de nagy érzések sem, szerelem az egyáltalán, talán szeretet, megszokás.

Valahogy az egész életem végigkíséri egy szeretetèhsèg, nem kapom meg, amit szeretnék, mindig arra vágyom, hogy figyeljenek rám, hogy foglalkozzanak velem, hogy làssam fontos vagyok.

Egyszerűen nem elég amit kapok.

Normális családban nőttem fel, egy nővérem van. Apa, anya, szóval teljes családban, hagyományos értékrend szerint neveltek.

Miből fakadhat ez a hiányom?

Valami gyerekkori dolog, vagy előző élet, vagy magamban keressem? Mit tudok tenni, hogy megelégedjek azzal, ami van, és boldog legyek így?