Miért ítélik el sokan a főállású édesanyákat? (beszélgetés)

Sajnos sokan szülnek megélhetési gyereket, csukott szemmel jár az aki nem látja, de vannak olyan 1-2-3 gyermekes szülők akik bevállalták (csúnya szóval), mert tényleg imádják a gyerekeket, de közben olyan változások lettek az életükben, hogy nehezebben nevelik a csemetéket. Az nem mindegy hogy a mély szegénységbe szül valaki nyakra-főre, vagy nem tud minden luxust megadni a gyerekeinek valaki. Szerintem aki nem kap meg mindent, talán jobban jár, mert nem száll a sült galamb a szájába, jobban tud értékelni mindent általában, talpraesettebb lesz.

Van ismerősöm 5 gyereket nevelnek. Nem, nem segélyből. Apuka dolgozik, anyuka egyetemen tanul, naponta főz, iskolába, oviba viszi a gyerekeit. Színházba, múzeumba jár velük, tehát van ilyen is és olyan is. Már leírtam többször, én 3 gyerek után nem adnék semmit, ha valaki szereti a gyerekeket és van pénze szüljön, akinek meg nincs, ne az állam nyakán élősködjön a 5.-6.-16. gyerekével.

Várjál! Igyekszem pontokba szedve válaszolni:

1,Lelkileg lenne a legnagyobb szükségem munkára...

2,Igen, már elhatároztam,hogy az elkövetkező 2 évben nem is nagyon keresek munkát, de nem utasítom vissza,ha az utcán kezet nyújt :)

3,Keresgélek, nézelődöm a munkaerőpiacon, ahogy szerintem még páran,attól függetlenül,hogy most nem aktuális a téma,hogy így fejezzem ki magam:)

4,Nem a világ tehet róla,hogy tizenakárhány éve (12) nem volt munkahelyem,hanem én. Én vállaltam a gyerekeket, én szültem őket így,ahogy.

Nehéz lesz kibogozni, de azért hajrá! Menni fog az:)

Noarashi és Winged egyetért velem, meg aztán szurikáta is részben. De ha ők nem tennék, akkor sem dőlnék kardomba. Ez csak egy fórum, nem a világ közepe, tudok, hogy nem ez én készülékemben van a hiba. Én kimondok olyat, akit más cask gondol.

Amúgy nem rossz a gondolatmenet, és átültethetjük oda, hogyha a többség szerint illik dolgozni, nem csak a markunkat tartani, a többség csak talál munkát, akkor ha ez neked nem megy, benned van a bibi?

Te sem írsz le magadról mindent, ahogy szerintem a Hoxázók 99%-a. Nem vagyok köteles beszámolnom minden egyes lépésemről. Vagy még azt is leírjam,hogy hányszor voltam egy nap WC-n,hogy elemezni tudjad az emésztésemet?

Hidd el, tapasztalatból írom,hogy nem vesznek fel, nincs munka,stb.

Kevés ember ismeri el, hogy hibája van. Az alkoholista sem ismeri el, hogy beteg.

Igazából sajnálom, hogy szóltam hozzád, mert majdnem olyan mélyre süllyedtem, mint te.

Be is fejeztem veled, beszélgetni egyenlő féllel lehet, nem fogok tovább erre a szintre süllyedni ahol a fröcsögést folytatod egész nap.

Micsoda indulatok. Vihar a biliben :)

Én mint gyerektelen, lehet rosszul kódolom, de vhogy úgy érzem hogy le vagyok sajnálva a HTB-k által. Aztán van olyan 4 gyerekes munkakerülő nő ismerősöm, aki sír hogy nincs pénze, amikor állást ajálottam a figyelmébe, akkor meg jött a dumával: bocs de nekem ilyenre nincs időm, mert anyaként annyi a dolgom, de hát ezt te nem érheted.

Ja hogy én ezt nem érthetem. Csak akkor nem kell sírni, hogy nincs pénz.

Én vállalom is. Igen,most takaró nekem ez a HTB dolog. De ne részletezzem,hogy miért....

Már jónéhányszor leírtam.

Hidd el,nem azért van így,mert minden vágyam itthon punnyadni.

Egyikünk sem jön sehogy ahhoz, hogy életeket - ráadásul csak mozaikosan ismert és inkább elképzelt életeket - kritizáljon.

Megtörtént, le van írva, vissza lehet keresni, nincs értelme a tagadásnak.

Tök komolyan gondoltam!

Nekem nincsenek hibáim:) Hiányosságaim vannak, de hibáim nincsenek:)))

Ha meg csak a "bacogasd" beszólásra reagáltál volna, akkor azt nem ilyen formán teszed. Amúgy baromira élvezem! Abba ne hagyd,mert tök unalmassá válik a fórum:))))

Miért, te hogy jössz ahhoz,hogy ilyen hangnemben írogass nekem? Én csak válaszoltam neked.

Korántsem olyan gusztustalanul, ahogy te reagáltál. Tudod! Mindig az a leghangosabb, akinek a háza ég :)))

Én nem indokoltam, csak válaszoltam.

Lehet,hogy ellentmondásosak a hsz-eim. Ahogy az egész mostani életem is az. Hogy miért? Mert csak! És pont!

Egyikünk sem jön sehogy ahhoz, hogy életeket - ráadásul csak mozaikosan ismert és inkább elképzelt életeket - kritizáljon.

Mind a mai napig furcsa nekem, ahogy a gyermektelenek/még gyermektelenek és a gyermekes anyák, és közülük is a munkahelyen is dolgozók és a főállásúak egymást marják.

jelenleg kívülállónak érzem magam, mert évekig dolgoztam, nem akartam gyereket, aztán akartam, hála Istennek várandós lettem, most az utolsó hetekben vagyok már táppénzen, tehát sem nem dolgozom, sem gyermeket nem nevelek, és azt hiszem, mondhatom, hogy ha elkezdeném mérni magam, nem találnám EBBEN a pillanatban hasznosnak magam a társadalomban. Remélem, ha majd elkezdem nevelni a gyermeket, az leszek.

Viszont ebben a fura átmeneti állapotban egyaránt megértem azokat, akik gyermek nélkül is teljesen kereknek érzik az életüket - volt idő, hogy én is annak éreztem, és akárki akármit mond, akkor az is volt, úgy, ahogy volt! Azokat is, akik majd szeretnének, de előbb jobb körülményeket akarnak teremteni - más kérdés, hogy nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy a tisztességes felneveléshez mindenképpen rengeteg pénz kell, túl sokoldalú ehhez az a fajta nevelés, amit én tisztességesnek nevezek. És azokat is megértem, akik bár otthon vannak, és igazából ház körüli teendőkön és a mondókázáson kívül nem csinálnak mást, de mégsem érzik magukat a társadalmon vagy akár a férjükön élősködőknek. Elnézőbbnek kellene lennünk egymással. Különböző életszakaszaink vannak, ezekben különböző vágyaink és lehetőségeink.

Akik előtt pedig becsületemre mondom, leborulok, azok azok a nők, akik munkahelyen is dolgoznak, és utána még a két kezükkel elvégzik kb. ugyanazt a munkát, mint a főállású anyukák. Erre sokáig nem gondoltam, és itt a fórumon állt össze a kép pnt. Talán pont ezen a fórumon, még az elején valamikor. Mondjuk az ő felháborodásukat érteném meg legelőször.

Viszont most kezdenek szétesni, úgyhogy megyünk le..

:-))