Mi lesz Veled, Nagypapa? (beszélgetés)

Én is pont egy ilyen hülye szülő vagyok, aki nem etet a gyerekével sem glutén, sem laktóztartalmú dolgokat és fehér cukorral sem engedi tömni.

Te ezen megsértődsz és többet nem hívod őket és nem mész hozzájuk. Látod, milyen egyszerű tönkretenni egy kapcsolatot? :/ Kínálhatnád őket gyümölccsel, vagy ásványvízzel - esetleg meg is kérdezhetnéd őket, hogy mit szeretnének és azzal. De inkább nem találkozol többet.

Különben vannak ilyen hülye szülők, hogy pl.fényképezni, megpuszilni nem lehet a gyereket. Nekem egy jó ismerősöm eljött az unokájával, és mikor megkínáltam sütivel, nem engedte: jajj , házi sütit sehol nem ehet!( 3 éves volt a gyerek. )

És távozáskor is csak integetni lehetett a gyereknek, amig itt volt, se ölbe venni, se kézenfogni nem lehetett . Nem is hívtam őket többet, de én se mentem.

Talán az érintettek is olvassák a kommenteket, és tudatosul bennük, hogy az unoka szó ajándékot jelent. Ajándék a nagyszülőknek azért, hogy a legdrágábbat adták az unokájuknak, mégpedig az édesanyjukat, édesapjukat. Erről a legtöbb gyerek ha felnő, megfeledkezik, az öregek már csak hagyatékok, nyűgök, akik "felélik a fiatalok jövőjét".

Nem is oly soká eszükbe fog jutni mit tesznek a nagyszülővel, mert mindenki kamatostól vissza kap minden.

Pocsék dolog, amikor a fagyi visszanyal.

:-( Most eszembe jutott a Sas kabaré, hogy inkább tartott volva malacokat.

Szeretem a nagymamámat, de nem mindig értek egyet a viselkedésével, gondolkodásmódjával. Mégis, amióta megszületett a lányom egy héten kétszer-háromszor meglátogatjuk a Dédit (igaz, nincs messze, gyalog fél óra). Nem szeretném megfosztani a Mamát a boldogságtól, a szeretettől abban a pár órában, amit én nap mint nap megkapok a tízhónapos lányomtól!

Mégis, mivel "érdemelte ki" szerencsétlen nagypapa hogy meg se ölelheti az unokáját?! Nyugodtan mutasd meg a párod fiáéknak ezt a topicot, hátha észbe kapnak! A gyerek érdekében is! Mert ő aztán nem tehet semmiről! Őt fosztják meg a szeretettől, nem csak a Papát...

Abszolút nem mindegy. Lehet, hogy egyszerűen csak eszébe sem jut, mert mindig hideg és korlátozó volt a kapcsolatuk, sosem volt bensőséges. A gyerekek olyanok, amilyenekké nevelik őket.

Az írásból nem derül ki, lehet hogy időnként a fia is csak ül és néz ki a fejéből, hogy oké, hogy rá sem volt az apja sose kíváncsi, de hogy még az unokájára sem?

Ezért kérdeztem korábban, nagypapa mit tesz a helyzet javításáért? Mert ha hívja őket és nem jönnek, ha meglátogatja őket, de nem látják szívesen az egészen más, mintha mindenki csak ül a babérján és azon morog, hogy a másik miért nem jön.

Szerintem tökmindegy, milyen volt a kapcsolat apa és fia közt, a gyerek érdeke (is), hogy a nagypapájával találkozzon. Ez pótolhatatlan élmény!

Szomorú:(((

Ez rém szomorú, de nem a nagypapasággal kezdődött valószínűleg, ez a gyerek így nőtt fel, szomorú, de valószínűleg a nagypapa is ludas a jelenlegi helyzetben.

Kár, hogy arról nem szól az írás, nagypapa mit tesz a saját közérzetének javításáért, azon túl, hogy szomorú szemekkel nézegeti a monitort.

Nem helyes amit a fiatalok tesznek, de a nagypapa addig áldozata ennek a helyzetnek, amíg nem lép ki belőle.

Szomorú :(

Talán változtatni kellene a családi szokásokon.

Mondjuk beszélgetni kellene.

Bár valószínű, hogy nem lesz pozitív előrelépés.

Örültem volna ha az én fiamat a nagypapái megpuszilgatták volna....

Szégyelheti magát mind két szülő (apa, anya)

Önző buta emberek....

Igen, a fogyasztói társadalom. Dolgozunk látástól vakulásig. Szabadidőnk nulla, ha meg akad valami kevés, akkor fizetünk, hogy jól érezhessük magunkat. Fizetünk sokat, mert az a trendi. Csak akkor(?) tudjuk magunkat igazán jól érezni, ha extratrendi a kikapcsolódás, mert mit is szólnának az ismerősök.

Holott az igazán szép és jó dolgok ingyen vannak. Pl. elmenni ahhoz a szerencsétlen nagypapihoz, beszélgetni vele, odafigyelni rá, stb... Csak úgy együtt lenni. Ráérősen, nem kapkodva. Túl van szervezve az életünk. Ilyenbe nem fér bele egy ráérős, nyugdíjas szeretettel teli nagypapi, nagymami. Ha meg majd megbetegszik, akkor öregotthon, havi egyszeri 5 perces látogatás. Az meg kit érdekel, hogy ők mit éreznek, mit szeretnének.