Mi legyen a párommal? (beszélgetős fórum)

Én is ezt érzem, még mindig ezt gondolom, és a női megérzés is létezik szerintem. Amikor ezt csinálta velem, végig azért nem hagytam el, mert szerettem az anyukáját, és tiszteletben tartottam, hogy gyászol. Szerettem volna vele leülni, megbeszélni, hogy bizonytalan vagyok, mondtam is neki, hogy nem tudok megbízni benne, hogy nem fogja újra ezt csinálni, mondogattam neki, hogy tudom, hogy ismerkedett, csak nem jött neki össze,de mindig hárít.

Már azon túl vagyok, amikor lecsendesedett ez a hullámvölgy, megbeszéltem vele, hogy elköltözök, mert nem bírom ki bizonytalanságban, én kérek szünetet, mert lehet tényleg az kell, de attól nem hagyom el, rendizhatunk, mint rég ..bla..bla..de akkor meg nem engedett el, azt mondta, h nem akarja meg h nem tudja miért volt ez stb...

Sajnos nem tudok vele olyan mélyen, komolyan beszélgetni, mit amire vágynék, bármikor nem értek egyet, az neki veszekedés, ha valami bánt, vagy lelki dolog lenne, az meg neki hiszti... Azért is itt, "magamban" tenném helyre a dolgot, mert vele nem tudok beszélni, olyan mint egy Kínai Nagy Fal , csak nagyobb.. :S

Szia!

Szerintem ilyenkor egy ,egy szeretettünk elvesztése akkora fájdalmat okozhat,hogy teljesen képes felborítani életünket,viselkedésünket.Olykor nem figyelünk arra,hogyan bánunk másokkal,de nem pont azért,mert nem szeretjük a másikat.Szerintem beszélj erről vele mindenféleképpen még.

Dilemmázok, mert igaz, hogy "visszaváltozott" szó szerint mint a mesében a viselkedése, ölel, és nem tol el magától, de azóta olyan, mint egy kamasz, ha olyanja van, akkor "Semmi közöm hozzá, hogy Ő ...." és nem lehet más véleményem, mint az övé, mert akkor azt mondja, hogy veszekszek. Ha el akar menni szórakozni egyedül, ahelyett, hogy megbeszélnénk, h megy, stb, már azzal fogad, hogy elmegy. Akkor is elmegy, bármit mondok, mert senki nem mondhatja meg neki, h mit csináljon. Ezek rosszul esnek.

Együtt alszunk egymást ölelve, de néha úgy érzem, hogy ülök az összetört kapcsolatunk gyönyörű cserépdarabkáin, mint kis kakas a szemétdombon.

Milyen volt a kapcsolatod az edesanyjaval?

Egy baratnom 15 ev kapcsolat utan valt el, mert a ffri bedilizett az anyja halala utan. A not szidta mindenert, pedig peldaerteku kapcsolatuk volt. Nyilvanosan megalazta, es innentol a no nem nezett vissza, mert o nem ezt erdemelte.

Az, h veszteseg es fajdalom erte, nem jelenti azt, h veled igy banhat. Ha kell neki a tarsasagod, mondja el s segitesz neki, de ha nem kepes teged elkuloniteni a dolgoktol, egyedul hagyod a fajdalmaban.

Lehet, hogy a gyász része volt a viselkedése. Mondjuk nem illene így viselkedni az embernek a szerelmével gyász idején sem, de attól még lehetett a része.

Ha maradtál most, hogy rendeződött a viselkedése, már nem értem kérdést. Ha akkor nem mentél, mikor eltaszított, azt hiszem, ha most mennél, az inkább bosszú...

Pár hónapja a párom azzal állított elém, hogy nem tudja mit akar. 5 éve együtt élünk, és egyik napról a másikra azt mondta, ne is kérdezgessem, tartsunk szünetet, költözzek pár napra el, mert nem tudja h mit érez, mit akar.

Mondtam neki, hogy akkor legyen vége, nálam nincs szünet. Ő azt választotta, hogy akkor ne menjek, de két hónapig csak ellökdösött magától, és azt hajtogatta, hogy nem tudja mit akar, nem tudja, szeret-e. Én nem bírtam ki, csak rákérdeztem pár naponta, hogy akkor mi van, gondolkodott-e már, de ebből mindig veszekedés lett, hogy hagyjam békén, fel se hozzam a témát. Már teljesen belefogytam, minden este sírtam, és ő ha meghallotta, hogy éjszaka potyognak a könnyeim, csak kiabált velem, hogy hagyjam abba a hülyeségem, megint idegesítem. Addig ment ez a játszma, hogy erőt vettem magamon, összepakoltam, és el akartam menni, kerestem albérletet. De amikor hazajött és látta, hogy pakolok, akkor meg egyből átölelt, sírt, hogy ne menjek sehová, mert szeret, és rájött h kellek neki.

Azóta minden a régi, ölel, simogat, de nem tudok már bízni a kapcsolatunk sikerében. Félek, hogy újra ez lesz. Mondtam neki, hogy nem haragszom, ha valakivel megismerkedett, csak mondja meg, és lezárhatjuk a kapcsolatot békében, de mindig azt mondta, hogy nem,nem.

Hozzá kell tennem, hogy elvesztette az édesanyját két hónappal a viselkedése megváltozása előtt.

Nem tudom már én sem, hogy mire gondoljak , mi volt ez.

Valaki volt már hasonló helyzetben?