Mi az, hogy NORMÁLIS? (beszélgetős fórum)

Nem a tiedre gondoltam, hanem a kezelhetetlenre.

Bocsi, ha félreérthetően fogalmaztam.

Bocsi leirtam a másikon és itt is.

De én is ragaszkodom a véleményemhez, és Ti is. Senki nem hagyja magát a véleményében befolyásolni. Rendben. Én csak látni akartam az emberek hozzáállását.

Ennyi, más megállapitásom nincs.

Nálunk az ilyen kisfiú eltörte más gyerekek kezét, néhánynak agyrázkódása lett, mert senki nem tett semmit.

Legyek toleráns?

Megtanultam, nem nekem kell a gyerekemet megvédeni minden helyzetben. Nem vagyok ott állandóan.

Megtanultam, mert a fiam SNI (sajátos nevelési igényü ) és mivel "MÁS" kirekesztett.

Meg kell tanulnia, és meg is tanulta a sport segitségével hogy megvédje magát, ugy hogy ne bántson másokat.

A kicsinek is ezt tanitom.

Igen, én is hihetetlenül toleráns vagyok és erre nevelem a gyerekeimet is.

De ha őket bántják ok nélkül, bizony elkapom a szülő grabancát, nem szép szóval próbálom rávezetni.

Ha beleolvasol az emlitett fórumba, akkor láthatod, átéltem.

Nem én voltam aki akkor lépett, és egyedül nem tudtam a többiek ellen tenni.

A kislányom iskolájában is van ilyen fiu. Ők is szenvednek/szenvedtek el sérelmeket a szünetben.

Ott találtak egy áthidaló megoldást.

Az órák alatt a tanitónő oldja meg, szünetben pedig felügyelik. És nem kis létszámu osztályba jár a kisfiu sem.

Na álljon meg a menet! És a 1 másik szülő és az iskola nevelje meg azt a kölköt, akit a saját kedves felmenői nem? Hát ne már!

Basszus, mindenkinek megvan a saját baja. És igen, segítsünk, de ugye nem nekünk kell megoldani?

A másik meg, hogy csak azon lehet segíteni, aki hagyja!

A történelemben megismertek szerint nagy hatása van a nyájszellemnek.

És is veletek azonos nemzet vagyok, és a szüleim is. Régi igazi parasztemberek a nagyszüleim stb.

Mégis azt tanultam tőlük, képességeinkhez mérten segiteni. Mert mindenki egyforma. Mindenkit egyformán kell elbirálni. Senki nem akarattal lesz "kezelhetetlen", tehát változtatni lehet és kell is. És ezt gyerekkorban kell kezdeni.

És nem vagyok vallásos, soha nem is voltam. Én az emberekben szeretnék hinni. De ugy látom nem lehet.

Érdekelne, hogy ha a te gyereked látná kárát, te is ilyen toleráns lennél-e?

Tényleg érdekel a válasz, nem bántani akarlak.

Egy társadalomban mindenkinek alkalmazkodni kell. És most akkor a többség alkalmazkodjon a kisebbséghez? Ugye ezt te sem gondolod komolyan.

Mindenkinek kompromisszumokat kell kötni, aki ezt nem tudja elfogadni, nem igazán való a társadalomba. (ez most baromi sarkos volt, azért nem értem én ilyen szigorúan, csak szemléltetni akartam)

A toleranciának meg van határa. Ha nem lenne, anarchia lenne, az meg a többségnek nem jó. Márpedig igenis a többség érdekét kell szem előtt tartani. Akár a kisebbség rovására is.

Talán az azonos nemzet, nyelv és hasonló neveltetés tesz minket némileg egyformává, nem a nyájszellem.

Legalábbis reménykedem benne:(

Ezek szerint a többség a NORMÁLIS

ezek szerint én és akik hozzám hasonlóan vélekednek az a kissebbség.

Optimistán azt gondoltam és talán gondolom most is hogy egy kissé torelánsabbá kevésbé önzóvé lehet tenni a társadalmat.

Érzésem szerint ezért van az, hogy a másság bármilyen formája kirekesztett.

És hozzáteszem, a kisfiu esete csak gondolatébresztő.

Ez minden átlagtól eltérő esetre igaz.

Ha valaki nem tud beleolvadni a többésgbe, akkor kirekesztetté válik.

Érdekes, nem tudom, máshol is így van-e, de a kezelhetetlen gyerekek szülei sosem vesznek részt a szülői értekezleten, ha mégis, akkor támadnak.

Az a baj, hogy az ilyen szülők általában az iskolára bízzák a nevelést, holott ez nem a pedagógus feladata. Vagy csak kis részben az övé.

Gondolom, az említett fórumot sem a "rossz" gyerek édesanyja indította.

De nem csak azzal a gyerekkel kell azonosulni, aki a probléma okozója, hanem azzal is, akit lelökdösnek a lépcsőn, beleköpnek az ételébe, vagy már fél iskolába menni, otthon meg elsírja magát, ha megkérdezik, miért.

A tolerancia kétélű fegyver!

Arra az egyre kellene megoldás, de nem ugy hogy kitaszitják. Hanem segitenek.

Odafigyeléssel, érdeklődéssel sokat lehet rajta változtatni. Lehet, ki kellene emelni a családból. Jó nevelőszülőkhöz juttatni és nagyon értékes ember lehetne belőle.

De igy, semmi.

Régen volt ilyen osztálytársam. Céltáblája volt mindenkinek, Sajnos ilyen is maradt. És nem volt buta, csak senki nem figyelt rá.

A gyerek más, ott még lehet belőle "normális" ember, bármit is jelent ez.

Ilyenkor még inkább a szülők felelőssége, hogy mi lesz belőle.