Mi a véleményetek/tapasztalatotok az antidepresszánsokról? (beszélgetés)

remélem valakinek tudtam segíteni:-)

Végezetül----

Sétálok az utcán.

Egy mély lyuk van a járdán.

Beleesem, elvesztem.

Nincs segítség.

Nem az én hibám.

Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.

Ugyanazon az utcán sétálok.

Egy mély lyuk van a járdán.

Úgy csinálok, mintha nem látnám.

Újra beleesem.

Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.

De nem az én hibám!

Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.

Ugyanazon az utcán sétálok.

Egy mély lyuk van a járdán.

Látom, hogy ott van.

Mégis beleesem... ez puszta megszokás.

A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.

Az én hibám!

Azonnal kijövök.

IV.

Ugyanazon az utcán sétálok végig.

Egy mély lyuk van a járdán.

Megkerülöm.

V.

Egy másik utcán sétálok végig.

de igen..csak az a baj hogy egyedül nem igazán lenne kedvem..

Te sportolsz valamit?

sporttal háát sehogy....

Igen tudom hiszen rengeteg féle gyógyszer van..

Jártam pszichiáterhez is és azt éreztem hogy csak pénz kidobás az egész..mondtam neki hogy nem hat a gyógyszer mégsem akart áttérni másikra, szóval hagytam az egészet...

Sporttal amúgy hogy állsz??

Nem akarok a gyógyszer mellett szólni,de valakinek többfajta gyógyszert kell "kirpóbálnia" mire meghozza a hatást.

mintha én írtam volna:(

én is szedtem gyógyszert de rájöttem hogy nem használ így letettem ..viszont sokszor érzem azt hogy valami kellene de úgy félek tőle.......

örülök hogy nem fajult tovább a dolog:-)

egyébként ezt szinte m inden második anyuka mondja, amit leírtál...érdekes módon n

álam ez pont nem volt.

nem mintha hiányzott volna...

Úgy vagyok ezzel az egésszel,h nem egész nap szorongok,de a nap elég nagy részében.Ha rosszul is érzem magam,már nem állok le sírni...leülök,pihenek,kicsit agyalok és helyre jövök.Aztán megy minden tovább,mintha misem történt volna.Csak amikor napjába ezt 10-20 alkalommal megcsinálja az ember...és nem egy barlangban lakik,h csak magával foglalkozzon,akkor ez sok.

A múltkor annyira remegtem ahogy indultam suliba,h meg kellett állnom egy pingpong asztalnál...a papucsból már majdnem kicsusztam,annyira izzadt a talpam.

Hosszu ideig csak úgy indultam el itthonrol h a telo a kezembe volt ha baj van....azonnal ott legyen.

7 napból 4-et sulival vagy gyakorlattal töltök.A suli 1körül kezdődik és estig tart..onnan haza ,kutya le...kis netezés alvás

3 nap szabad,olyankor városba vagyok...bnőkkel , családdal...itt-ott... ugyan úgy élek,mint te vagy bárki más...csak sokkal hamarabb elfáradok,mert lefáraszt a szorongás....

De amiket leírtam..azok úgy vannak,nincs buli,nincs egyedül boltba menés,bár néha van,mert néha úgy érzem...bármire képes lennék és olyankor semmi nem érdekel....

Takarítok,anyumnak segítek,bnőzök,esetlegesen tanulok:).........

Most ez van,ha barátom itthon van(külföldön dolgozik) akkor más....

voltál valaha pszichés eredetű beteg?

még egy valami...ismered a mondást?

-hiszel Istenben?

-nem, mert amit nem láttam, abban nem hiszek.

-na, én sem láttam a te köldöködet soha, mégis elhiszem hogy ott van...

ez egy filmben volt, csak eredetiben kissé trágár lett volna, ezért nem írtam úgy ki...

ne érts félre nem bántani akarlak.

Bucóka!

Van benned egy "fájdalomtest", aki ezt szereti és általad eléri.

Ha ettől a fájdalomtesttől meg tudsz szabadulni, akkor kivirágzik az életed.

A lényeg: nem te vagy a hibás, és vannak mentális eszközök, melyekkel megváltoztathatod az életed.

Sokkal aktívabb lennék,ha ez nem lenne.

Bár azt mondtam barátomnak h a gyógyszer előtt,mindent felteszek egy lapra és minden nap sportolni fogok.

Ha ez nem segít,akkor semmi más nem fog,ebben biztos vagyok.

Hidd el mozogtam eleget olyan körökben hogy ehhez jó orrom lett hogy úgy mondjam..

2 évig voltam olyan emberrel aki pont ugyanolan mint te sőt ő tényleg nagyon rossz állapotbanvolt a semmitől. Ezt is írtam. ÉS pár ismerős is dettó. Kiderült mindig hogy túl sok a szabadidő.. kihoztam belőle..

TÉNYLEG nem bántani akarlak de szerintem itt nálad egy nagy adag bebeszélés is van.

Mondom.. ehhez jó orrom van sajnos...

Nem,nem szeretem.Hogy i szerethetném,ha közben kicsinál.Szeretem,h nem tudok bulizni?Hogy meg kell válogatnom h kivel mehetek el sátlni,h ha netán rosszul eszek ne kelljen magyarázkodnom.Hogy nem tudok önálló normális életet élni,hogy emiatt a suliban is elmaradok,nehezebben tudok a gyakorlaton teljesíteni és amíg más 100%-on ég,addig nekem 200%-on kell,ahhoz h elérjem az ő szintjét.

Rengetegszer kerültem emiatt kelemetlen helyzetbe ,volt h a boltba estem össze a kasszánál.Majd bevittek hátra.....

Nem,nem szeretem...megszoktam,mondjuk így.Megszoktam,de soha a büdös életbe nem fogom elfogadni!